TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon érdekes hallgatni a szocialista képviselőtársainkat, amikor erről a témáról beszélnek. Kíváncsi lennék, hogy amikor Varga László készült erre a beszédére, akkor ezt mennyire tudta úgy elképzelni, hogy úgy tudja elmondani, mint amikor igazat is mond. Ön itt azt mondja, hogy a mi társadalompolitikánk következménye a mostani döntés. Ahhoz, hogy ezt ki tudja mondani, igen sokat kellett gyakorolni, hogy ezt hittel tudja elmondani, mert hogy ezt a döntést meg kellett hoznunk, az pontosan az önök nyolcéves kormányzásának az eredménye, csak hogy lássuk, hogy mi is volt a kiindulási alap.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a közel hárommillió magán-nyugdíjpénztári tag eddigi tagdíjbefizetéséről és azok jövőbeni biztonságáról döntöttünk a tegnapi napon. Amikor önök annak idején az IMF és a Világbank utasítására létrehozták a magán-nyugdíjpénztári pillért, ha jóhiszemű vagyok, akkor azt mondom, hogy nem gondolták, de ha rosszhiszemű, akkor pedig azt mondom, hogy pontosan tudták, hogy az állami nyugdíjkasszákból úgy vonnak ki pénzt, és nem kevés milliárdokat, hogy azt a költségvetés az adófizetők pénzéből lesz kénytelen pótolni.

Az elmúlt hetek főleg önök által keltett hisztériái arra utalnak, hogy az általunk a politikai nyilatkozat műfajában benyújtott képviselői indítvánnyal szemben igen kemény ellenállást mutatnak. A Mesterházy Attila és képviselőtársai által jegyzett módosító indítvány azt feltételezi, hogy nincs valódi garanciája a politikai nyilatkozatnak. (Dr. Józsa István: Nincs.)

Azt is nehéz megérteni, hogy hogyan beszélnek önök a szabad választás lehetőségéről, amikor az 1998. január 1-jén életbe lépett magán-nyugdíjpénztári törvénynek egyetlenegy jellemzője volt, az pedig az, hogy az kötelező. Amikor most önök számon kérik a választás lehetőségét akkor, amikor ez a törvény életbe lépett, akkor hol volt a választás lehetősége? (Dr. Józsa István: Most hol van?)

Szeretném önöket emlékeztetni arra is, hogy éppen az első Orbán-kormány volt az, amelyik biztosította a visszalépés lehetőségét az állami nyugdíjrendszerbe, hiszen korán kiderült, hogy az 1998. január 1-jén - idézőjelbe tett - önkéntesen, mosóporügynökök által beléptetett és megtévesztett nem pályakezdők megtakarításai, ha maradnak a magánnyugdíjpénztárban, a rövid futamidő miatt semmilyen biztonságot nem jelentettek volna időskorukra.

Önök az átlátható nyugdíjrendszert is számon kérik a politikai nyilatkozaton. Az a magán-nyugdíjpénztári rendszer, amit önök 1997-ben megalkottak, annyira átlátható, hogy amikor a pénztártagok megkapták a kiküldött éves folyószámlát, az egyenlegen sem tudtak eligazodni.

Számon kérik az értékállóságot egy politikai nyilatkozaton, miközben 0,2 és 1,04 százalékos reálhozamot értek el 12 esztendő alatt. Amikor azt a bizonyos törvényt megalkották, akkor talán így gondolták, vagy egyszerűen arról volt szó, hogy a közel 5 százalékos működési költség jól fizető munkahelyeket teremtett a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetett tagdíjaiból? Azt gondolom, hogy az igazi felháborodást ez okozza az önök esetében: a klientúrából néhányan elesnek jól fizető állásoktól.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István: Az OTP-ben.)

Forrás: parlament.hu