NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban keressük a szavakat ebben a felháborító helyzetben, és hogy ilyen késői óra ellenére ilyen sok fotós itt van, ne gondolják azt, hogy nem készültünk performansszal, ez azért van, mert nem tartjuk fontosnak az ügyet. Sokkal inkább nem találtuk meg a megfelelő eszközt a felháborodottságunk kifejezésére. Persze itt van a jól elcsépelt szájkosár, amit Szanyi Tibor is behozott, csak hát valóban, mi igyekszünk precíz tiltakozási formákat kitalálni, és egy ilyen szájkosáron keresztül a hang, a szólásszabadság nem korlátozott. Sokkal inkább, mondjuk, egy sörösüveg már nem fér be ott, ezért azt gondolom, Szanyi Tibort már egészen másban korlátozhatja esetleg ez a szájkosár, esetleg szükséges is lenne ilyen értelemben néha viselnie is itt az épületben. (Derültség a Jobbik soraiban.)

Ami a módosító javaslatainkat illeti, itt sok mindenről esett szó. Igen, a digitális átállásról is eszembe jutott, rátaláltam épp a minap egy érdekes Index-cikkre, az a címe, hogy Négy év múlva már futhat az 5-ös metró. Az egészben a vicc az ráadásul, hogy ez egy 2005. márciusi cikk. Na most, egy kicsit így érzem lassan ezzel a digitális átállással, amit most legújabban három évvel tolnak meg, persze, valamiféle koherenciazavarra hivatkozva. Én megértem, hogy a sokszínűség, és eleve, amit nem lehet egy kézben tartani, az mindenképpen zavarja önöket, azonban mégsem tartom ezt elfogadhatónak, hogy egy ilyen utolsó pillanatban valamit betoldanak.

Ahogy fel vagyunk háborodva azon a most benyújtott javaslaton is, amely egy újabb kiskaput, egy újabb felmentési lehetőséget biztosít a nagy kereskedelmi televízióknak. Ez azt mondja ki, hogy a különböző kvótákat nem az egész műsoridőre és nem a legnézettebb időkre kell csak teljesíteni. Ez a 233. számon iktatott módosító javaslat ezért elfogadhatatlan számunka. Azt már korábban is jeleztük, hogy még ennél is nagyobb sérelem az eredeti törvényjavaslat 22. § (6) bekezdésében lévő kiskapu, amit szándékoltan teremtettek meg azoknak a médiaszolgáltatóknak, amelyek több médiaszolgáltatást is nyújtanak. Ugyanis ezek a különböző arányokat és kvótákat, amelyek egyébként általában úgy dicséretesek, valamennyi médiaszolgáltatásuk összesített műsoridejének átlagában kötelesek elérni.

Tehát miközben nagy nehezen elértük, hogy 35 százalékra emelkedett például a kereskedelmi rádiókban a kötelezően sugárzott magyar zene aránya, aközben, ha megvesznek egy kis helyi rádiót, akkor megtehetik azt, hogy ott mondjuk, teljes arányban csak magyar zenét játsszanak, vagy legalábbis nagy arányban, és ezek után egyáltalán nem fogunk magyar zenét hallani, mondjuk, a két nagy pártrádióban, a Neo és Class FM-en, ugye, amit önök maguk között nagykoalícióban olyan szépen leboltoltak még az előző ciklusban. Tehát ezeket a kiskapukat semmiképp sem tartjuk elfogadhatónak, hogy ne önmagában vonatkozzon egy kvóta valamire, hanem ilyen alibi megoldásokat is találhatunk.

Nohát, van még egy egészen meglepő és elképesztő dolog, ezt megint koherenciazavarnak nevezik, hogy megint átkeresztelnek valamit. Most gondolok itt arra, amit korábban Műsorszolgáltatási Alapnak hívtak. Ugye, júliusban átkeresztelte az Országgyűlés Műsorszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alapra, most lett, próbáljuk megszokni, mert elvileg nagyon fontos intézményről van szó, ez birtokolja az összes közmédiumot, mint a példátlan orwelli-kubatovi hatalomátcsoportosítás során, ugye, olyannyira, hogy a közmédiumok már költségvetési támogatást sem fognak kapni, csak a Műsorszolgáltatási Alap, bocsánat, a legújabb neve tehát Médiaszolgáltatást Támogató és Vagyonkezelő Alap. Ez az, amit önök néhány perc múlva megszavazni terveznek.

Ha már fölidéztem ezt a júliusi döntést, valóban elképesztő, hogy most 56 oldalon 106 zárószavazás előtti módosító javaslatot, koherenciazavarra hivatkozva benyújtottak, és itt lehet előttünk, azonban már ezt júliusban is tapasztaltuk. Akkor 42 oldalon 82 módosításra volt szintén csak néhány óránk. Ugye, ez az elhíresült lex Sláger törvény, amikor is rendezték ennek a törvénytelenségnek a helyzetét, egyedi döntésekre hoztak törvényt. Ezt nem csak ekkor láttuk. Illetve akkor is láttunk már a Műsorszolgáltatási Alap kapcsán egy olyan trükköt, hogy átnevezték az addigi igazgatói tisztséget vezérigazgatóira, így akinek nem járt volna le a mandátuma, megszűnt örökre az a mandátum, lett vezérigazgató, akit persze újra ki kellett nevezni, és a saját emberüket ültethették oda.

Ezt a példát azért tartjuk fontosnak, mondjuk, ma is elmondani, akár Kopits György kapcsán, amelynek a kiskapuit semmiképp sem tudjuk támogatni, még ha én magam is megszavaztam ezt a javaslatot, mert fontosnak tartjuk a leváltását. De miért kell mindig ilyen nem őszinte, sunyi javaslatokkal, akár zárószavazás előtti módosító javaslatokkal, amikor már nincs idő esetleg tisztességesen felkészülni? Hiszen bár házszabályellenesen nemes egyszerűséggel 10 napirenddel hátrébb sorolták a már elfogadott és módosíthatatlan napirendben ennek a médiatörvénynek a zárószavazását, talán kevesebben követik így már, nemhogy tévében, de még az interneten is nyilvánvalóan a közvetítést. Azonban elfogadhatatlan az, hogy ilyenkor nyújtanak be ilyen megoldásokat.

Alföldi Róbert kapcsán elmondtuk, hogy már mindenkit leváltottak, akit lehetett, akit nem lehetett, arra ilyen törvényeket hoztak. Hát, így működik ez önöknél, így nyújtanak be ilyen különböző javaslatokat. Ezt láttuk a Műsorszolgáltatási Alap igazgatói tisztségeinek átnevezésekor, amikor vezérigazgatóira nevezték át, és ugyanezt láttuk a felügyelőbizottságnál is. Tehát ezt a fajta tisztogatást, amit ilyen kiskapukkal végeznek, azt gondolom, nem támogathatjuk jó szívvel, miközben nagyon szeretnénk, ha akár Alföldi Róbertre, akár másra találnának valami hasonló megoldást. Úgyhogy valóban megint ide jutottam ki, Alföldi Róberthez, ahogy Cato római szenátor is megmondta, az ő módszeréhez kell nyúlnom, ceterum censeo: Alföldi Róbertet le kell váltani.

Köszönöm figyelmüket.

(0.40)

Forrás: parlament.hu