DR. SZEKERES IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvénynek a mostani vitatása több mint gyanús. Több mint gyanús, hiszen alig egy évvel ezelőtt a parlamenti pártok teljes egységben fogadták el ennek a bizonyos EU-s irányelvek harmadik csomagjának az alapvető lépéseit, méghozzá a mai kormánypártok szavazataival; nem csupán az akkori kormánypártok, hanem a mai kormánypártok szavazataival is. Ez egyébként beleillik abba a sorba, amit az energetikában az Orbán-kormány az elmúlt néhány hónapban felmutatott. Hol a kapkodás, hol olyan típusú diszkriminatív szabályozás bevezetése, hol áremelés, hol egyszerűen a közösen korábban elfogadott energiapolitikán való túllépés jellemezte, amely meggyőződésem szerint rendkívül kedvezőtlen és nagyon káros a magyar gazdaságra és a magyar társadalomra nézve.

Fél évvel ezelőtt ármoratóriumot jelentett be a kormány, s anélkül, hogy a nagy szabályozás elkészült volna, most áremelés van. Egy éve Orbán Viktor egy vitában az energiaimport-függőségünk húsz év alatt történő teljes megszüntetéséről beszélt, most pedig különalku megkötésével próbálkozott az orosz földgázfüggőséget hosszú távra megerősíteni. Egyébként ezt a különalkut nem sikerült megkötnie. Tárgyalást hirdettek az új, a Fidesz szerint átláthatóbb árszabályozás kialakításáról, de a vége egy három nap alatt kikényszerítendő diktátum lett. Nem csoda, hogy nem lehetett végrehajtani, és egy héttel később már újra módosítani kellett az erre vonatkozó törvényt.

Állami támogatást ígértek érdekes módon azoknak a távhőtermelőknek, amelyek beruházása már régen megtérült, vagy amelyek nem fejlesztették rendszereiket, viszont támogatást vontak meg azoktól a távhőtermelőktől, amelyek a hatékonyabb működés és olcsóbb hő biztosítása érdekében beruházásokat és fejlesztéseket valósítottak meg. Rekord, hogy mindössze két hónap alatt már a harmadik változata van hatályban az energetikai ágazatra kivetett különadónak; nyilván attól függően, hogy éppen ki kinek telefonál, éppen kit akar a kormány valamilyen módon mentesíteni az általa bevezetett különadó megfizetése alól.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez elég veszélyes játék, beláthatatlan károkat lehet így okozni. Az a hevület a fülkeforradalomból nem pótolja a szakmai hozzáértést és az átfogó energiapolitikai szemléletet, amelynek magában kell foglalnia nem csupán a gazdasági, nem csupán a műszaki, hanem a környezetvédelmi szempontokat is. Az energetikai fejlesztésekhez, amelyeknek végső soron minden felhasználó a haszonélvezője, elengedhetetlen az átlátható és kiszámítható szabályozási környezet, már csak azért is, mert az energetikai fejlesztések nagy összegűek, nagyon-nagyon hosszú idő alatt megtérülők, és rendkívül komoly befektetést kívánnak meg. Egy ilyen kiszámítható szabályozási környezet pedig csak egy felelős energiapolitikán alapulhat.

Egyébként Magyarországnak van ilyen energiapolitikája, közösen alakítottuk ki, és 2008-ban egy országgyűlési határozatban teljes egységben fogadtuk el. Ez a politika egyébként az Európai Unió szabályaival összhangban kimondta, hogy a kiegyensúlyozott energiaforrás-struktúra elérésére és fenntartására törekszünk, és kimondta, hogy elő kell segíteni a hazai források részarányának fenntartását, amennyiben lehetséges, a növelését, az energiahordozó import szállítási útvonal és forrás szerinti diverzifikálását, az energiahordozó szerkezetnek és a biztonsági készleteknek az ellátás biztonsága szempontjából optimális kialakítását és a regionális energiapiacok kialakulását elősegítő vezetékes infrastruktúra fejlesztését.

(15.00)

Az Országgyűlés egyébként akkor az energiapolitikai célok végrehajtására felkérte a mindenkori kormányt, és felkérte arra, hogy mind a földgáz-, mind a villamosenergia-ellátásban az ellátásbiztonságot megőrizze, a piacnyitást kiteljesítse, és a fenntartható fejlődés szempontjainak figyelembevételével arra törekedjen, hogy a jogszabályi keretek a hatékonyság növelését eredményezzék. Természetesen úgy gondoltuk, hogy az ebből eredő hasznot a fogyasztókhoz kell eljuttatni.

Ha az önök kormánya, az Orbán-kormány a közösen elfogadott energiapolitikát hajtaná végre, akkor azt gondolom, hogy az elmúlt néhány hónap eddigi intézkedéseire nem került volna sor. És szeretném hozzátenni, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat is egészen más tartalommal került volna a Ház elé.

Hallhattuk az államtitkár úrtól, hogy jogharmonizációs kötelezettséggel és egyes jogalkalmazási körülményekkel indokolta a törvényjavaslat szükségességét. Valóban igaz, meg kell valósítanunk a villamosenergia- és a földgázágazatra vonatkozó úgynevezett 3. szabályozási csomag átültetését, valamint a szén-dioxid föld alatti tárolásával kapcsolatos szabályozás magyar jogrendszerbe történő beillesztését. De, tisztelt képviselőtársaim, egy évvel ezelőtt már foglalkoztunk egyszer a 3. energetikai csomag részleges átültetésével, és ismétlem, ezt a parlament minden frakciója, a mai kormánypártok is megszavazták. Ennek az egy éve elfogadott törvénynek a legfőbb célja az volt, hogy az új irányelvek értelmében egyébként a korábbi szabályozástól lényegesen szigorúbb és eltérő, az érintett vállalkozások jelentős átszervezését igénylő, úgynevezett szétválasztási szabályokat vezessünk be, és azokat megfelelő időben ültessük át a magyar jogba.

Az a törvény lehetővé tette az érintett rendszer-üzemeltető társaságok számára a szervezeti és irányítási rendszerek jelentős átalakítását igénylő, akkor úgy nevezték, ITO-modell alkalmazását. Ez a három választható modell közül a független átviteli, illetve szállítási rendszer-üzemeltető modelljét jelentette, amelyet megszavazott a Magyar Országgyűlés. A szabályozás alapján egyébként 2010 januárjában ismertté váltak azok a rendelkezések, amelyeknek szeptember végéig meg kellett felelniük az érintett vállalkozásoknak, és amely feltételek teljesítését 2011. március 3-ától már számon lehetett volna kérni. A megfelelő idő biztosított volt.

Tudom, hogy az elfogadott törvénnyel szemben a Magyar Energia Hivatal részéről felhozott legfőbb kifogás az volt, hogy az irányelv szerinti három szétválasztási modell közötti választás, valamint a szabályozás implementációja idő előtti. Mit látunk most? Azt, hogy a Fidesz és az új kormány nyáron egy évvel későbbre, azaz 2012. március 3-ára tolta el az ITO-modell hatályba léptetését arra hivatkozva, hogy az irányelvek alapos áttekintése alapján a szétválasztási szabályokat csak 2012. március 3-ától kell alkalmazni. Erős a gyanú, hogy emögött van egy olyan szándék, amely a földgázszállításba avatkozna be egy nagyon erőteljes tulajdonosváltozás révén, egy olyan szándék, amelyet a villamosenergia-iparban egyébként nekünk sikerült megakadályozni.

Ezen törvényjavaslat alapján ugyanakkor a modell mégis hatályba lépne 2011. március 3-án, de új szabályokkal, amelyeket egyébként önök szerint várhatóan csak februárban fogadna el az Országgyűlés. Még egyszer mondom, már márciusban életbe lépne, februárban elfogadott új szabályokkal. Persze, egyébként ma már, én tudom, az is eredménynek számít, ha az önök kormánya, a Fidesz nem visszamenőleges törvényeket hoz, de azért az mégis elképesztő, hogy februárban meghozandó szabályokkal akarják márciusban életbe léptetni. És az már csak - nevezzük így - hab a tortán, hogy az új szabályozást implementáló tagállami intézkedéseket a mai napig nem jelentették be a Bizottsághoz.

Mindez tehát nem más, mint az Országgyűlés döntéséből eredő kormányzati feladatok elszabotálása, és más útra térítése. Azt gondolom, hogy ez a hozzáállás nem segíti a hazai energetikai ágazat fejlődését, nem segíti elő a jogharmonizációs kötelezettségek időben történő teljesítését, és nem segíti Magyarország energiapolitikai célkitűzéseinek megvalósulását. A 2010. évi törvény deklaráltan csak az új irányelvek szerinti szétválasztási követelményeket szándékozott átültetni a magyar jogba, míg az előttünk fekvő törvényjavaslat egyébként a teljesség igényével lép fel, azaz a 3. energetikai szabályozási csomag teljes implementációját kívánja megvalósítani.

No, nézzük akkor, hogy hogyan sikerül ezt megvalósítani önöknek. Összefoglalóan, az új belső piaci irányelvek három fő területen módosítják lényegesen és átfogóan a jelenleg alkalmazandó uniós szabályozást: először, az átviteli, illetve szállítási tevékenységek szétválasztására vonatkozóan; másodszor, a tagállami energetikai szabályozó hatóságok jogállására, működésére, feladataira és hatásköreire vonatkozóan; valamint - ez a harmadik - a fogyasztók jogait és védelmét illetően.

Az új belső energiapiaci irányelvek szerinti három szétválasztási modellel kapcsolatos, széles körben elterjedt, egyébként téves értelmezés, miszerint az érintett vállalkozások jogosultak eldönteni, hogy melyik modellt alkalmazzák. Jellemzően ezzel az érvvel támasztják alá a három modell törvényi szintű szabályozásának szükségességét. Fentiekkel szemben az irányelvek értelmében egyértelműen a tagállamok döntenek az alkalmazott szétválasztási modellről, méghozzá a következőképpen. 2009. szeptember 3-án vertikálisan integrált vállalkozás részét képező átviteli rendszer-üzemeltető TSO-modell esetén bármelyik modellt választhatják a három közül. Minden olyan TSO esetében, amely 2009. szeptember 3-án nem volt része vertikálisan integrált vállalkozásnak, a teljes tulajdonosi szétválasztást kell alkalmazni. Ezek a szabályok, irányelvek teljesen egyértelműek.

Fentieknek megfelelő egyébként az előző, a 2010. évi VII. törvény, mivel 2009. szeptember 3-án mind a villamosenergia-piaci, mind a földgázpiaci TSO - ez a Mavir, illetve az FGSZ - vertikálisan integrált vállalkozás része volt, megengedte a lehetséges három modell közül az ITO-modell alkalmazását, és előírta az ennek megvalósításához szükséges feltételeket és követelményeket. Természetesen a 2009. szeptember 3-át követően engedélyt szerző TSO-kra előírta a teljes tulajdonosi szétválasztás alkalmazását. Tehát az irányelvi szabályozásoknak megfelelően az ITO-modell nem megfelelő működése esetén, azaz kivételes esetre egyébként előírta egy másik modell alkalmazását is, szerencsére ez nem következett be, ez az ISO-modell, de a modell szabályait kifejezetten arra tekintettel, hogy alkalmazására feltehetően soha nem kerül sor, nem törvényi, hanem rendeleti szinten rendelte meghatározni.

Az előbbi világos és áttekinthető szabályozással szemben az önök törvényjavaslata mindhárom modellt törvényi szinten szabályozza, egymás mellett, amelyből úgy tűnhet, mintha a három modell egymással konkuráló modell lenne. A teljes tulajdonosi szétválasztásra vonatkozó javasolt szabályok az irányelvi szabályozás teljes félreértésén alapulnak. Az irányelv ugyanis nem önmagában, hanem egy vertikálisan integrált vállalkozás részét képező TSO-hoz képest határozza meg a teljes tulajdonosi szétválasztás követelményeit.

Az irányelvi szabályok nem megfelelő értelmezéséből is következik például, hogy a Get.-be az önök törvényjavaslata belerakná azt a szabályt, amely az állami tulajdonban álló vertikálisan integrált vállalkozások teljes tulajdonosi szétválasztására vonatkozik. Ennek egyébként kizárólag akkor lenne bármilyen relevanciája, ha az állam államosítani akarná a jelenleg magántulajdonban álló földgázpiaci TSO-t és azt a vállalatcsoportot, amelyhez ez tartozik. Remélem, nem erről van szó.

Összességében elmondható tehát az önök törvényjavaslatáról, hogy a szétválasztási szabályok kuszák, áttekinthetetlenek, nehezen követhetők, amit a legjobban az bizonyít, hogy néha már a javaslat készítője sem tudta, hogy az adott követelmény mely engedélyesre vonatkozik. Erre is elmondható, hogy a kevesebb több lett volna. A túlzottan részletező szabályok egyébként egy nagyon erőteljes tervgazdasági modell jellemzőit viselik magukon.

(15.10)

Azt gondolom, hogy az előző, közösen elfogadott törvény szétbombázásával az önök javaslata azt próbálja bizonyítani, hogy teljesen új szabályozásra volt szükség, úgy, hogy alapvetően átveszi egyébként a régi törvény terminológiáját, szabályozási megoldásait anélkül, hogy értené, egy-egy rendelkezésének mi a tartalma és a funkciója.

A szabályozó hatóságokra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatban az új irányelvek elrendelik egyébként a szabályozó hatóságok függetlenítését a tagállami kormányoktól, aminek az a lényege, hogy a tagállami kormányok az általános energiapolitikai elvek meghatározásán túlmenően nem avatkozhatnak be a hatóságok piacszabályozó és piacfelügyeleti hatáskörébe.

E változás legszembetűnőbb eleme, hogy 2011. március 3-ától kezdődően a kormányok még formálisan sem jogosultak a rendszerhasználati díjak meghatározására, azaz a rendszerhasználati díjak szabályozását teljes mértékben a szabályozó hatóságok feladatkörébe kell utalni. Ezzel szemben az önök törvényjavaslata nem növeli a hivatal kormányzattól való függetlenségét, pont ellenkezőleg: a törvényjavaslatuk alapján a kormányzat, kifejezetten a miniszter egyre nagyobb döntési kompetenciát kap az energiapiacok működésére.

Ez teljes mértékben szembemegy az irányelvekkel, amelyek, még egyszer mondom, 2011. március 3-án életbe fognak lépni.

A törvényjavaslat az irányelvekkel ellentétes mértékben befolyást engedne a miniszter számára még a rendszerhasználati díjak meghatározásába is. Ugyanis gyakorlatilag elmondható, hogy a javaslat formálisan ugyan a hivatalhoz helyezi a végső döntést a rendszerhasználati díjról, de az önök törvényjavaslatának szövegéből egyértelműen kiderül, hogy azt döntő módon befolyásolják a miniszter által rendeletben rögzítendő alapelvek és keretszabályok.

A fogyasztói jogok területén egyértelmű a visszalépés a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest. Itt már egyébként megjelennek a szolgáltatói érdekek: csökkentik az ügyfélszolgálatok számát, 60 napos fizetési késedelem esetén is lehetővé válik a fogyasztó kikapcsolása, és szűkül a ki nem kapcsolható fogyasztók köre. A jövőben tehát csak az olyan fogyatékkal élő fogyasztó nem kapcsolható ki, akinek életét vagy egészségét veszélyezteti a fogyasztásból történő kikapcsolás, a szociálisan rászoruló fogyasztók esetében pedig egyszerűsítik a kikapcsolás lehetőségét.

A törvényjavaslatukban önök egyébként számos olyan rendelkezést idéznek és javasolnak, amely egyébként elvben támogatható is lenne, de a jelenlegi kiszámíthatatlan körülmények között nem lesz gyakorlati haszna belőle a fogyasztónak. Így azt gondolom, hogy ezek csupán és egyszerűen szimbolikus jelentőségűek.

Azt gondolom, hogy ilyen egyébként a szén-dioxid föld alatti tárolására vonatkozó hazai szabályozás kialakítása is. Csak szeretnék önnek arra utalni, államtitkár úr, hogy ezt rendkívül nagy vita övezi nemcsak Magyarországon, hanem az egész Európai Unióban is. Lehetne jó is egyébként a kereskedőváltás törvényi szabályozása, azonban a lakossági felhasználók esetében történő mesterséges áreltérítés mellett gyakorlati jelentősége biztos nem lesz, és azt gondolom, hogy az okos mérés rendszerének elterjesztésére sem lehet igazából számítani az önök intézkedései alapján.

A hazai megújuló energiák szerepének elősegítését sem segíti elő a kötelező átvételi rendszer önök által tervezett átalakítása. Ez nemcsak energetikai kérdés, hanem legalább ugyanilyen mértékben környezetvédelmi, mezőgazdasági és vidékfejlesztési kérdés is. Az elmúlt években azért értünk el jelentős sikereket, mert teljesítettük EU-s kötelezettségeinket, mert hosszú távú, kiszámítható törvényi szabályozást alkottunk. Az úgynevezett KÁT-rendszer valamennyi lényeges szabályának rendeletben történő utalása veszélyezteti a megújuló energiatermeléssel, -felhasználással kapcsolatos célkitűzéseink és kötelezettségeink teljesítését, hiszen a stabil jogszabályi környezetbe vetett befektetői bizalmat gyengítheti a javasolt szabályozás. Sőt, mindezeken túl önök a kitűzött 14,2 százalékos megújuló-részarány jelentős részét is úgy képzelik el, hogy azt nem hazai forrásból, hanem a környező országok importjából fogják majd teljesíteni. Ezzel nem a magyar gazdaságot támogatjuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat összességében nem teljesíti jogharmonizációs kötelezettségeinket, kiszolgáltatottabbá teszi a végfelhasználókat, nem segíti elő a műszaki fejlesztést, a beruházásokat, és veszélyezteti Magyarország célkitűzéseinek és nemzetközi kötelezettségvállalásainak a teljesítését, ezért ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu