DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Bundesbank egykori elnökétől, Hans Tietmeyertől származik egy mondás, amely úgy szól, hogy nem minden német hisz Istenben, de minden német hisz a Bundesbankban.

Ennek kétfajta oka is van. Egyrészt azért, mert a Bundesbanknak legendás függetlensége volt, a másik pedig, hogy a Bundesbank - itt már elhangzott ez az említés - nagyon jó viszonyban együtt mozgott a gazdaságpolitikával, segítette a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját; tehát függetlenség és egyúttal a mindenkori kormány gazdaságpolitikájának segítsége.

Egyébként ezt mondja ki a Magyar Nemzeti Bankkal kapcsolatos törvény is, amely azt mondja, hogy támogatja a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját, "nem veszélyeztetve elsődleges feladatát, az árstabilitást". Az elsődleges feladata az árstabilitás biztosítása a Nemzeti Banknak, és nyilvánvalóan a feladatkörébe tartozik a kormány aktuális gazdaságpolitikájának a támogatása. A jegybank és a kormány között nagyon világos munkamegosztás van. Ezt a munkamegosztást próbálták itt feszegetni a képviselők. A jegybank a monetáris politikáért felelős. Elsődleges célja a pénzstabilitás biztosítása. A kormány felelős a fiskális politikáért, felelős azért, hogy ne legyen magas a deficit, felelős azért, hogy ne halmozódjon fel nagy adósság. Ebből a szempontból rendkívül fontos a Nemzeti Bank és a jegybank függetlensége.

Miért fontos, hogy a Nemzeti Bank független legyen? Mindenekelőtt azért, hogy ne forduljon elő, hogy az adósságot vagy a hiányt az állam a pénz rontásával, a pénz nyomásával elinflálja. Ne inflációval oldja meg azt a helyzetet, ha képtelen tartani az államháztartás hiányát, hiszen nagyon jól tudjuk, az infláció - elhangzik nagyon sokszor - a szegények adója. Ebből logikusan következik, hogy kitől független a jegybank: a kormánytól, a végrehajtó hatalomtól. Azt kell elérni, hogy attól legyen független. Ez a törvénytervezet, amit benyújtottunk, pontosan ezt tartalmazza. A miniszterelnök ne delegáljon a monetáris tanácsba, és hasonlóképpen, ha a Nemzeti Bank elnöke jelöl, ne legyen a miniszterelnöknek ebben az esetben egyetértési vagy véleményezési joga. A parlamentnél legyen, ne a végrehajtó hatalom delegáljon a monetáris tanácsba, a kormánytól legyen független a jegybank. Ebből következően minden, ami itt elhangzott a függetlenségről, nem tudom, itt Trockijt idézik, hogy a jegybanki függetlenséget a történelem szemétdombjára kellene helyezni, ez egy ostobaság. Nagyon is szükség van egy kormánytól független jegybankra, ami nem jelenti azt, hogy természetesen a parlamentnek ne legyen ellenőrzési jogköre ebben az esetben. Ez a törvényjavaslat ezt segíti elő. Úgy gondolom, mindenkinek persze megvan a saját véleménye egy-egy aktuális kamatlépésnél vagy egy-egy monetáris politikai lépésnél, de ez nem jelenti azt, hogy a jegybank függetlensége ne lenne egy alapvető érdeke valamennyi magyar állampolgárnak.

Végezetül elhangzott az a kérdés, hogy meghallgatni a jelölteket. Hadd idézzek nagyon pontosan a törvényből. A törvény úgy szól egy ponton, az 1. § c) pontja, hogy a további legfeljebb 4 tag, akiket hat évre az Országgyűlés választ (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), majd a 11. pontnál a (4) bekezdés c) pontja szerinti tagok kinevezésére, illetve felmentésére az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága teszi meg a javaslatot az Országgyűlés számára. Hogy hogyan teszi meg, arról nem rendelkezik a törvény; nyilvánvalóan a bizottság majd eldönti azt, hogy miként teszi meg ezt a javaslatot.

Még egyszer köszönöm az észrevételeket, és kérem a törvény támogatását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu