DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen. Államtitkár úrral egy dologban van vitánk szerintem itt a téma kapcsán, hogy persze, tehát a törvénysértően fölvett bizonyítékokat ki kell rekeszteni a bírói mérlegelésből. Na de itt gyakorlatilag nem történik más, mint hogy bizonyos bizonyítéktípusról a törvényhozó állapítja meg, hogy az törvénysértő, holott a bizonyíték kivételének a törvénysértő jellegét is bíróságnak kellene megállapítania. Pontosan itt van a problémánk, hogy a törvényhozó hatalom átvesz egy olyan funkciót, ami egyébként sui generis bírói hatáskör. Tehát ha történetesen egy rendőr bizonyítékot hamisít, hamisan tanúzik s a többi, elhiszem, hogy történhetett ilyen, ezt egy másik büntetőeljárás folytán megint csak bíróságnak kellene megállapítania. Ezt nem lehet megtenni törvényhozói hatáskörben.

Nagyon kérem, hogy ne próbáljuk meg, tudom, hogy nehéz (Babák Mihály: Ki és mikor fogja megállapítani ezt?), de ne próbáljuk meg ezt érzelmi síkra elterelni. (Zaj. - Az elnök csenget.) Egyszerűen arról van szó, hogy ha jogállamban próbálunk meg törvényeket alkotni, akkor tartani kell magunkat azok közé a korlátok közé, amely korlátok közé az alkotmány egy olyan demokráciában, ahol érvényesül a hatalmi ágak elválasztásának az elve, a törvényhozás egyébként tereli.

Az a különbség közöttünk, hogy a mi törvényjavaslatunkban valóban nincs ilyen, ha úgy tetszik, tágabb a spektruma a mi közkegyelmi törvényjavaslatunknak, hiszen abban az esetben, hogyha belevesszük azt, hogy azokat az eseteket tárgyaljuk csak, ahol rendőri bizonyíték alapján ítéltek el valakit, azzal gyakorlatilag kimondtuk azt, hogy az ilyen jellegű ítéletek megalapozatlanok. Ezt nem teheti meg a parlament. Ez a problémánk a javaslattal.

Köszönöm szépen. (Babák Mihály: Megoldás van?) Van, ezt mondom. (Babák Mihály: Közkegyelem? Tudod, mikor!)

Forrás: parlament.hu