DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban szeretném rögzíteni, hogy a Lehet Más a Politika parlamenti képviselőcsoportja még 2010. október 26-án az alkotmány-előkészítő eljárásból kivonult. Ugyanakkor szeretnénk komolyan venni a parlamentarizmus és az alkotmányosság eszményét, és éppen ezért azt, hogy egyébként magával az alkotmányozási eljárással kapcsolatban milyen súlyos kifogásaink vannak, nem a sajtón keresztül, hanem itt, a Parlament falai között kell önök elé tárni abban a reményben, hogy adott esetben ezek az akadályok elháríthatók.

Szeretnék még bevezetőmben reagálni arra, amit itt kormánypárti képviselőtársaim elmondtak. Először is szeretném azt tisztázni, hogy az LMP-nek nem a leendő alkotmány várható tartalmával van problémája. Annál kevésbé sem, minthogy jelenleg a helyzet az, és ez visszavezet az egyik fundamentális problémánkra, hogy nem is igazán tudjuk, hogy a Fidesznek, illetve a KDNP-nek pontosan mi az alkotmánykoncepciója. Gulyás Gergely képviselőtársamnak üzenném, hogy az LMP-nek, szemben a többi parlamenti párttal, van érdemi alternatívája, ezt önök mulasztották el közölni többek között a választópolgárokkal az elmúlt években. Tehát a Lehet Más a Politikának nincs semmi olyan feltétele az alkotmányozásban való részvétellel kapcsolatban, ami az alkotmány tételes tartalmára vonatkozna. Szeretném ezért visszautasítani nemcsak azt, amit Gulyás képviselőtársam elmondott, hanem azt is, amit itt most jelen nem lévő blogíró képviselőtársak üzengettek az elmúlt hónapokban, hogy az LMP nem különböző alkukat szeretne kicsikarni a Fidesz-KDNP-pártszövetségtől, a feltételeit szeretnénk megteremteni a demokratikus alkotmányozásnak. (Babák Mihály: Ez megvan.)

És igen, igaza van Tarnai képviselőtársamnak abban, hogy valóban, az alkotmány-előkészítő bizottság munkájában sok esetben mutatkozott arra lehetőség, hogy a parlamenti pártok között vagy a parlamenti pártok nagy része között alapvető alkotmányos célok, intézményi megoldások tekintetében konszenzus jöjjön létre. Értékeltük önmagában az alkotmány-előkészítő bizottságon belüli konstruktív hozzáállást, és természetesen értékeltük a kormányzó többségnek az elmúlt héten az alkotmányozó, alkotmány-előkészítő folyamattal kapcsolatos gesztusait is.

Ugyanakkor nem erről van szó. És nem is arról van szó, nem is az az alapvető vita közöttünk, hogy van-e ma Magyarországon alkotmányozási kényszer vagy sem. Igen, szerintünk nincs alkotmányozási kényszer Magyarországon, ugyanakkor ezzel a véleményünkkel együtt ültünk be az alkotmány-előkészítő bizottság munkájába múlt nyáron. Úgyhogy nagyon kérném kormánypárti képviselőtársaimat, hogy most ne azt a vitát folytassuk le, hogy van-e Magyarországon alkotmányozási kényszer vagy sem, mert szerintem ami itt alapvető probléma van az alkotmányozási eljárással kapcsolatban, az nem ezzel összefüggő.

És még valamit bevezetésként szeretnék jelezni az önök számára. Függetlenül attól, hogy a Lehet Más a Politika parlamenti képviselőcsoportja részt vesz-e a parlamenti alkotmányozási eljárásban vagy sem, amennyiben részt vesz, akkor melyik gombot nyomja meg, számunkra az alkotmányosság eszméje az elsődleges. Tehát amennyiben - hiszen erre önöknek legális eszközük van, lehetőségük van - önök itt alkotmányt alkotnak idén áprilisban, ahogyan ezt közölték, természetesen mi a mindenkor hatályos alkotmányt és annak szellemét kívánjuk tiszteletben tartani, és erre fogunk inteni minden választópolgárt is, ugyanúgy, ahogyan ezt az elmúlt hónapokban önökön is számon kértük, amikor álláspontunk szerint nem tisztelték a hatályos alkotmány betűjét és szellemét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért állítom, hogy nem különösebben érdekes ez a vita közöttünk, bár létező vita, hogy van-e Magyarországon ma alkotmányozási kényszer vagy sem, hiszen a helyzetértékelés tekintetében, azt gondolom, több ponton egyetértünk. Való igaz, hogy a magyar demokrácia, a Harmadik Köztársaság nagyon hamar komoly legitimációs kihívásokkal kellett hogy szembenézzen. A '89-90-es alkotmányozás eredménye nagyon hamar súlyos legitimációs kihívásokkal kellett hogy szembenézzen, és ez független volt attól, hogy egyébként akár a Nemzeti Kerekasztal, akár a '90-es alkotmányozás, amelyben az önök képviselőcsoportjaiban ülők közül számosan, Orbán Viktor miniszterelnök úr, Kövér házelnök úr vagy éppen Salamon képviselőtársam, részt vettek, milyen minőségű alkotmányt adtak ennek a nemzetnek. Hiszen ez egy új alkotmány volt, számozásában tükrözte a múltat, preambulumában tükrözte az ideiglenességet, de a hatályos alkotmány egy jogállami alkotmány. Mégis súlyos legitimációs kihívásokkal kellett szembenézni, hiszen a magyar választópolgárok 1990 után okkal tekintették úgy, hogy a '89-90-es alkotmányozás nem más, mint az elitek paktuma. Ez ugyanakkor pontosan akkor, ha önök úgy gondolják, hogy ma Magyarországon alkotmányos szükségesség vagy alkotmányozási kényszer van, egy intő jel azok számára, akik ma alkotmányt kívánnak alkotni.

Szeretném önök elé idézni John Rawlsnak a gondolatait az alkotmány legitimációjáról. Rawls azt írja: "Az egyenlő szabadság elve az alkotmány meghatározásának politikai eljárására alkalmazva az egyenlő részvétel elveként azonosítható. Ezen elv megköveteli, hogy valamennyi állampolgár egyenlő joggal vehessen részt a törvények alapjául szolgáló alkotmányozási eljárásban, s formálhassa annak végeredményét." Éppen ezért szeretném jelezni, hogy ma sem az az igazi kérdés, hogy az LMP részt vesz-e az alkotmányozási eljárásban. Az az igazi kérdés, és ez volt az igazi kérdés, amiért itt ülünk, 1989-90-ben is, hogy az emberek részt vehetnek-e az alkotmányozásban. Pontosan ez a tanulsága 1989-90-nek, hogy időtálló alaptörvényt, olyan alaptörvényt, amellyel kapcsolatban a politikai széljárást követve nem merülnek föl újabb és újabb legitimációs kihívások, akkor lehet alkotni, ha amögött nem pusztán egy matematikai többség, akár kétharmados, akár más minőségű matematikai többség van, hanem egy sokkal szélesebb nemzeti konszenzus.

Fontos szerintem ebben a pillanatban azért azt is rögzíteni, hogy függetlenül attól, hogy mit gondolunk a '89-90-es alkotmányozás legitimációs hátteréről, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az elmúlt 20 év eredményeiről és tehertételeiről, a '89-90-es alkotmányozásnak fontos, időtálló és megőrzésre való produktumai vannak. Köszönet azoknak, akik ebben egyébként részt vettek. A '89-es jogállami fordulat teremtette meg Magyarországon a hatalommegosztáson és a versengő többpártrendszeren alapuló parlamentáris demokráciát. A '89-es jogállami berendezkedés vezette be a magyar közjogi szerkezetbe a fékek és ellensúlyok rendszerét. '89-90-ben létrejött egy olyan jogállami berendezkedés, amely, csatlakozva ahhoz, amit imént Tarnai képviselőtársam is elmondott, az emberi élet és az emberi méltóság védelmét tekinti az egész alkotmányos berendezkedés erkölcsi fundamentumának.

Ezek olyan alapok, amiket meg kell őriznünk, olyan keretek, amelyek közül kilépni nem szabad. És nem szabad olyan látszatokat sem tenni, hogy egy új választás, egy új, demokratikus választás, egy olyan demokratikus választás folytán, amely egyébként ezen az alkotmányos rendszeren mehetett egyáltalán végbe, most valami új rendszer épül ki, most mintha kilépnénk a '89-90-es jogállami keretek közül.

(12.30)

A '89-90-es jogállami kereteket meg kell őriznünk. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a '89-90-es jogállami keretek minden tekintetben elégségesek, nem szorulnak kiegészítésre, hogy a '89-90-ben létrejött alkotmányozási rendszernek nincsenek hiányosságai. Ezt nem állítjuk. Az egyik legfőbb hiányosság pontosan az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerét nem lehet karbantartás nélkül hagyni.

1990 után a politikai elit, a parlamenti elit karbantartás nélkül hagyta a fékek és ellensúlyok rendszerét, süket volt arra, hogy egy parlamentáris demokráciában újra és újra felül kell vizsgálni azt, hogy éppen hol jönnek létre a közjogi szerkezetben hatalmi túlsúlyok. Ezért szenved például a magyar demokrácia a mindenkori kancellár, a mindenkori miniszterelnöki hatalom túlsúlyától. Ezért érik, ezért is érik folyamatos legitimációs kihívások a magyar parlamentáris demokráciát, hiszen a fékek és ellensúlyok rendszerének az újragondolása nem állhat meg a közjogi rendszer felhőrégióiban, reagálnunk kell arra is, hogy egyébként az állampolgári részvételnek az érdemi formáit hogyan tudjuk megteremteni.

Komoly probléma az is, hogy az elmúlt húsz évben számos fontos alkotmányos elvi tételt az Alkotmánybíróság fejtett ki az úgynevezett láthatatlan alkotmányban. Ha valaki egy átfogó alkotmánymódosításon vagy egy új alkotmányon gondolkodik, álláspontunk szerint a kiindulópont az, hogy az Alkotmánybíróság legfontosabb elvi tételeit láthatóvá kell tenni. Ilyen elvi tételek voltak az elmúlt húsz évben például az állam világnézeti semlegessége, vagy például azok az elvek, amik az első és második alapjogvédelmi tesztben megmutatkoztak, a szükségesség és arányosság tesztjében. Ilyen elv például az, amit 1994-ben az Alkotmánybíróság kimondott azzal kapcsolatban, hogy a természetvédelem egyszer már jogszabályokkal elért védett szintjéből visszalépni nem lehet.

De hát vannak sokkal materiálisabb hiányosságok is. Nagyon sok ember az elmúlt években egyrészt azért fordult sajnálatos módon a jogállam, illetve az alkotmányosság ellen, sok indulat azért keletkezett a '89-90-es szerkezettel szemben, hiszen százezrek és milliók érzik úgy ebben az országban, hogy a '89-90-ben kialakult alkotmányos szerkezet nem adott védelmet a stratégiai közszolgáltatások, a közvagyon védelmére, hogy szabadon lehetett eltékozolni azokat az erőforrásokat, amikkel egyébként a társadalmi összetartást, a társadalmi megmaradást biztosítani lehet. Nagyon sok ember azért érez csalódottságot a rendszerváltást követő húsz év után, mert ez a közjogi szerkezet süket volt arra, hogy másfélmillió ember tartósan kiszakadt ebből a társadalomból, tartósan elszegényedett.

Ez az alkotmány megelégedett azzal, hogy egy jelző nélküli piacgazdaságot deklarált, megelégedett azzal, hogy deklarálta a verseny szabadságát, de például süket volt arra, a jelenleg hatályos szöveg süket arra, hogy az államnak például van felelőssége a hazai vállalkozások, a hazai termékek védelmével kapcsolatban, hogy nem tartható az, hogy egy kormány szándékosan külföldi vállalkozásokat hoz versenyelőnybe a hazai vállalkozásokkal szemben, mint amit egyébként láthattunk az elmúlt években.

Okkal vetődnek fel kétségek a tulajdon védelmével kapcsolatos deklaráció szűkszavúsága miatt is, hiszen a tulajdon nem pusztán jog, a tulajdon felelősség is, és a Magyar Köztársaságban a vállalkozásoknak létezik társadalmi és ökológiai felelőssége.

Továbbmegyek. Az elmúlt évek, főként a 2007-es viták rámutatnak arra, hogy az alkotmányban rögzíteni kell a stratégiai nemzeti vagyon státusát, védeni kell az egyetemes közszolgáltatásokat. Nem következhet be többé olyan, hogy egy parlamenti többség kísérletet tesz a társadalmi szolidaritás megbontására, a társadalombiztosítási vagyon eltékozolására.

Természetesen azzal is számot kell vetni, hogy egy 1989-90-es szöveg, ami azóta nagyon szűkkeblű módosításokon ment át, kevéssé tudja a tekintetét a XXI. század felé fordítani. Nem pusztán a környezet védelméről van szó. Arról van szó, hogy egy alapvető paradigmaváltásra van szükség az egész világban, hogy az egész gazdasági és társadalmi berendezkedést kell fenntarthatóvá tenni annak érdekében, hogy az életvilágot, a természeti és kulturális örökségünket épségben tudjuk utódainknak átadni, hogy a természeti erőforrások élvezetéből, használatából ne lehessen senkit kizárni.

Még valamiről szükséges beszélni, ami okkal és érthető módon keltett indulatokat az elmúlt években, és ezért is vallja az LMP, vallotta az LMP a választási kampányban azt, hogy a magyar demokrácia megújítására szükség van. Arról van szó, hogy nagyon súlyos morális tehertételek is keletkeztek az elmúlt években, hiszen okkal kérdezték azt emberek 2006 őszén, hogy ha egyszer a morális legitimáció teljes egészében elfogy egy kormány mögül, akkor hogyan lehetséges az, hogy ennek nincsenek közjogi következményei. Ezekre a kérdésekre válaszokat kell adnunk akkor, hogyha egy időtálló alaptörvényt, egy időtálló alkotmányos szerkezetet szeretnénk látni Magyarországon.

Ugyanakkor azzal is számot kell vetni, hogy túl azon, amit az imént elmondottam John Rawls segítségével, hogy milyen morális megalapozással kell rendelkezni egy alaptörvénynek, nem árt visszaidézni, hogy egyáltalán az alkotmánynak miért van egy különleges helyzete az egész közjogi berendezkedésben, a jogrendszerben.

Hans Kelsen azt írta: "A normák sokasága akkor alkot egységet, rendszert, ha érvényessége egyetlen normára mint az érvényesség végső alapjára visszavezethető. Egy meghatározott jogrend érvényessége az alkotmány felhatalmazásán alapul."

Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke így írt: "Ez a norma tehát minden más intézmény és minden más jogi norma felett áll. Különösen fontos, hogy a törvényhozót is köti. Következésképpen minden más törvénynek, jogszabálynak összhangban kell állni az alkotmánnyal, arra visszavezethetőnek kell lenni."

Az alkotmány nem más, mint morális elvek gyűjteménye. Olyan morális elveket rendez egységbe, amelyek mögött okkal feltételezhetünk egy széles megegyezést a politikai közösségen belül.

Van egy alapvető felfogásbeli különbség közöttünk. Önök itt több ízben az elmúlt hónapok vitáiban azt az álláspontunk szerint téves álláspontot fejtették ki, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon egy konszenzusos demokráciamodell érvényesült. Ez tévedés. A magyar demokratikus berendezkedés pontosan azért van olyan állapotban, amilyenben, mert itt önöket - a hiányzókat és önöket, akik itt vannak most a parlamentben - a betartás politikája vezérelte. Senki nem kereste a megegyezést és a konszenzust, mindenkinek az éppen aktuális üléspontja határozta meg az álláspontját. Senkinek nem volt érdeke, hogy olyan változásokat kezdeményezzen a közjogi rendszerben, ami túlmutat a pillanatnyi ellenzéki vagy kormánypárti érdeken. Éppen a konszenzuskeresés hiányzott, ezért elhanyagolt a demokratikus szerkezet ma Magyarországon.

Önök egy olyan modellt hirdettek meg, ami a többségi elv korlátlanságára épül, egy centralizált demokrácia modelljét festették fel. Egy olyan többségi elvről szónokolt itt több ízben Lázár János, illetve Navracsics miniszter úr, amely nem tűr korlátokat, amely akadály nélkül egy fiktív választói felhatalmazást kíván érvényesíteni. Egy alkotmányos demokrácia viszont nem fér össze a többség korlátlan uralmával. Az alkotmányosság pontosan azt jelenti, hogy vannak olyan intézmények, vannak olyan elvek, amelyek az akármilyen nagy többség elé is korlátokat állítanak. Amikor az alkotmányosság tiszteletét kérjük számon, ennek az elvnek a tiszteletét hiányoljuk önöktől.

Elmondtam percekkel korábban, hogy nem az a kérdés, hogy az LMP részt vesz-e ebben a folyamatban. Az a kérdés, hogy az állampolgárok egy ilyen alkotmányozási folyamatban részt tudnak-e venni.

Nekünk két nagy problémánk van magával a folyamattal kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni még egyszer, hogy amennyiben az alkotmány várható és általunk egyelőre ismeretlen minőségével kapcsolatban vannak vagy lennének problémáink, azt itt mondanánk el, és adott esetben nem szavazatunkkal jeleznénk az egyet nem értésünket, még akkor is, ha radikális egyet nem értés lenne közöttünk. Miután a folyamattal van problémánk, ezért nem tudunk egyelőre visszatérni magába az alkotmányozási folyamatba.

(12.40)

Ez a probléma kétágú. Az egyik ennek az alkotmányozási folyamatnak a morális legitimációjával van összefüggésben, a másik pedig a kormányzó többségnek az alkotmányossághoz fűződő viszonyával. A 2006-os választási kampányt követően nem véletlenül robbant ki Magyarországon, illetve vált nyilvánvalóvá egy morális válság. 2006-ban az akkor regnáló miniszterelnök azzal nyerte meg a választást, hogy nem is feltétlenül hazudott, sokkal inkább elhallgatott tényeket, meghamisított adatokat, megvezette a választópolgárokat a gazdaság valós helyzetét illetően, és főként azzal kapcsolatban, hogy ténylegesen milyen konkrét gazdaságpolitikai lépésekre készül. Tette ezt azért Gyurcsány Ferenc, hogy megszerezze a kormányzáshoz szükséges 50 százalék plusz egy többségét.

A 2010-es választási kampányban a választópolgárok, ha az LMP-re szavaztak, ezt tehették úgy, hogy az LMP föltárta a közjogi elképzeléseit. Ha valaki az LMP-re húzta be az ikszet, tudhatta, hogy ha rajta kívül még 66 százalék így tesz, akkor Magyarországnak nem lesz új alkotmánya, ellenben milyen alapvető közjogi változtatásokat tervez az LMP.

Ha valaki a 2010-es választások során a szocialistákra húzta be az ikszet, ezt abban a hiszemben tehette, hogy ha rajta kívül 66 százalék így cselekszik, akkor a szocialisták bizony fognak új alkotmányt adni ennek az országnak, hiszen ott lapult Petrétei József fiókjában, ki se tudtuk tőle perelni. Tehát aki a szocialistákra szavazott, tudta azt, hogy új alkotmánya lesz az országnak.

Aki a Jobbikra szavazott, ezt abban a hiszemben tette, hogy ha rajta kívül 66 százalék a Jobbikra szavaz, akkor helyreáll a történeti jogfolytonosság, és lesz új alkotmánya ennek az országnak.

Egyedül azok a választópolgárok, akik a Fidesz-KDNP pártszövetségre voksoltak, nem tudták azt, hogy pontosan az a párt, amelyiknek a legnagyobb esélye volt a kétharmados többség megszerzésére, pontosan mit gondol a közjogi szerkezetről, pontosan mit gondol arról, hogy akar-e új alkotmányt adni ennek az országnak vagy nem. Lehet szemezgetni a nyilatkozatokból, ugyanúgy, ahogy 2006 őszén is a szocialisták megmondó emberei szemezgettek a nyilatkozatokból, hogy miért tetszenek csodálkozni, hiszen mi megmondtuk, hogy reformokat akarunk. Ha ezt lefordítjuk magyar nyelvre, a reformok, pontosan tudjuk, hogy megszorításokat jelentenek. Ők is ezt csinálták. Lehet szemezgetni Orbán Viktor beszédeinek kötött-fűzött kiadásából. Egy dolog biztos: én találtam olyan Orbán-idézetet is a választási kampányból, amikor a későbbi miniszterelnök azt mondta, hogy nem kívánjuk az alkotmányos berendezkedést fenekestül felfordítani. (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Így van. - Ez igaz. - Ezt most is így gondoljuk.)

Én magam nyilvános kampányvitán a későbbi miniszterelnök-helyettesnek nekiszegeztem a kérdést, hogy kétharmados többség esetén milyen közjogi változásokra készülnek. Nem árulta el. Lehet, hogy azért nem árulta el, amiért most is az a helyzet áll, hogy önöknek még mindig nincsen koncepciójuk, és az elmúlt hónapokban is hetente tolták be összefüggéstelenül az alkotmánymódosításokat.

Álláspontunk szerint ez minőségileg nem más történet, mint ami 2006-ban történt. Egy mennyiségi különbség van önök és a szocialisták között. A szocialisták azért sumákoltak 2006 tavaszán, hogy megszerezzék az 50 százalék plusz egyes többséget. Önök pontosan tudták, hogy ha előjönnek azzal a tervvel, hogy új alkotmányt akarnak, és milyen alapvető közjogi változásokat kívánnak tenni, meg fogják nyerni a választásokat - megnyerték volna nagy többséggel így is a választásokat -, de kockára tették volna azt az így kialakult, ötfős kétharmados többséget, amellyel ezeket a terveket valóra lehet váltani. Önök ezért hallgattak a választási kampányban, ezért sumákoltak. Ez ugyanúgy a választópolgárok megvezetése, mint amit Gyurcsány Ferenc és társasága tett 2006-ban. Ez a morális legitimáció problémája.

A másik kérdés pedig az önök viszonya az alkotmányossághoz. Alkalmasint lehet vitatkozni arról is, hogy például az Alkotmánybíróság jogállásáról mit gondolunk, lehet ellentétes vélemény. Ha önöknek van többségük, nyilván az lesz, ahogyan önök gondolják, ahogyan önök voksolnak. Lehet személyi kérdéseken is vitatkozni, lehet eljárási szabályokon is vitatkozni. Egy dolgot nem lehet megtenni, amit önök megtettek október 26-án: hogy ha egy végrehajtó hatalom, egy törvényhozói hatalom valamilyen más alkotmányos normába vagy alkotmányos intézménybe mint korlátba beleütközik, önök ezeket az alkotmányos korlátokat gondolkodás nélkül elkezdik lebontani. Ezt az egyet nem lehet csinálni.

Az október-novemberi alkotmánybírósági hatásköri kasztrációnak nem az a legfőbb problémája, hogy itt mást gondolunk adott esetben az Alkotmánybíróság jogállásáról. A legnagyobb probléma az, hogy ez egy nyílt és világos üzenet volt a többség részéről, hogy a többségi uralom nem tűr korlátokat. (A páholyban álló Karácsony Gergely tapsol.) Bármilyen más hatalmi ág számára ez az önök részéről egy világos üzenet volt. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.) Ez egy világos üzenet volt, hogy amennyiben az önök politikája beleütközik akár eljárási normába, akár intézményi normába, önök ezeket az akadályokat gondolkodás nélkül le fogják bontani. Ez az alkotmányosság eszméjének a megcsúfolása.

Az alkotmányosságból az is következik, hogy az alkotmányt tiszteljük, akármit is gondolunk arról, hogy kell-e új alkotmány vagy sem, és nem nyújtunk be hetente új alkotmánymódosításokat. Az is következik, hogy vannak olyan területei az alkotmányosságnak, ahol talán a kétharmadosnál nagyobb konszenzus szükséges. Önöknek az első dolguk volt szinte júniusban, hogy a maradék négyötödös szabályt kiszedjék a hatályos alkotmányból.

Tehát a Lehet Más a Politikának a másik nagy aggálya ezzel a folyamattal kapcsolatban a Fidesz viszonya az alkotmányossághoz, hiszen nem tudhatjuk azt, hogy ha bármilyen minőségű alaptörvény születik ennek a folyamatnak a végén, az fogja-e önöket valaha bármire is kötelezni, van-e biztosíték arra, hogy amennyiben önök itt elfogadnak egy új alkotmányt, és közben kiderül, hogy az önök gazdaságpolitikájának még ez is korlátot szab - hiszen ezt láthattuk októberben, egy júliusi alkotmányos rendelkezésbe ütköztek bele -, akkor nem nyúlnak-e újra az alkotmánymódosítás eszközéhez.

Éppen ezért az LMP három dolgot kér önöktől. Egyrészt szeretnénk azt, hogy a kormányzó többség térjen vissza Orbán Viktor eredeti javaslatához, és az alkotmánykoncepció elkészülésére adjunk határidőt június 30-áig, és az új alkotmány elfogadására év végéig kerüljön sor. Nem lehet új alaptörvényt kodifikálni öt hét alatt, és főként nem lehet az állampolgárokat érdemben tájékoztatni pár hét alatt kormányzati propagandaanyagokon.

Kettő: a Lehet Más a Politika azt kéri, hogy az új alkotmány hatálybalépéséhez vagy egy megerősítő népszavazásra kerüljön sor úgy, hogy mellette az Országgyűlés rendezi a népszavazási kampányokra vonatkozó szabályokat - ez egy húszéves adósság -, vagy az új alkotmány hatálybalépéséhez a következő parlamenti ciklus jóváhagyó szavazata kell. Ebben az esetben pótoljuk azt a hiányt, ami az önök sumákolása miatt keletkezett 2010 tavaszán. (Közbeszólás a Fidesz soraiban.)

Harmadrészt: a Lehet Más a Politika azt kéri, hogy az Országgyűlés haladéktalanul állítsa helyre az Alkotmánybíróság 2010. októberi helyzetét, és az Alkotmánybíróság jogkörére, illetve indítványozási jogosultságára vonatkozó szabályai köszönjenek vissza az új alkotmányban úgy, hogy közben az Alkotmánybíróságot mint az alkotmányvédelem legfőbb intézményét ebben a tekintetben csak négyötödös többség tudja megváltoztatni. Azt kérnénk, hogy az alkotmányvédelem legfőbb szabályaihoz a jövőben csak négyötödös többség nyúljon.

Ezek nem a Lehet Más a Politika feltételei. Ezek a demokratikus alkotmányozás feltételei. Mi ezeket a feltételeket szeretnénk megteremteni.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu