NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy most némileg személyesebb hangvételben a 2006. őszi rendőrterror áldozatainak nevében szóljak néhány szót. Hiszen elvégre azon a bizonyos október 23-án engem is előállítottak, és őrizetbe vettek aztán összesen három napig. Így végül is megúsztam a dolgot ennyivel, jobban jártam talán még őrizetbe vétel ellenére is, mint azok, akiket akár helybenhagytak, a szó mindkét értelmében, meglehetősen alaposan sok esetben. De azért egy magamfajta fiatalnak azért az is meglehetős trauma, hogy kimaradt abból a bizonyos legendás harckocsis jelenetből, hiszen ha valakit már október 23-a reggelén előállítanak, mert megpróbálja megközelíteni az állami megemlékezést, arra bizony ez várt.

Nos, miért van szükség tulajdonképpen erre a semmisségi törvényre? Hadd mondjam el, hogy számos tapasztalatom, ami ezt alátámasztja, az, hogy a legtöbb előállított és gyanúsított személy nem mer nemhogy kártérítési pert indítani a rendőrséggel szemben, de sokszor még fellebbezni sem mert. Sokszor ez alatt a rendőrterror alatt nem mert még ellentmondani sem a rendőröknek egészen nyilvánvalóan. És ugyanezért volt szükség a kártalanításra is, hiszen láthattuk, hogy egyrészt nem merték perelni a rendőrséget, másrészt hiába mondják, hogy megvan a jogi lehetőség, nem várható el, és nem volt egészséges, és ezt a Nemzeti Jogvédő Alapítvány is számtalanszor megfogalmazta, hogy rossz az az eljárás, hogy egy kártérítési polgári perben még a fájó sebeit kell feszegesse és tépkedje, és elmondja az illető egy ilyen nyilvános tárgyaláson, hogy őt milyen lelki trauma érte.

Tehát hiába mondjuk azt, hogy valamire van jogi lehetőség, sok mindenre van. Képviselői szabad mandátum is van, ehhez képest tudjuk, hogy nagyon ritkán élnek vele a tisztelt kormánypárti képviselők is. Elvileg megszavazhatnák egy interpellációra, hogy Alföldi Róbertet le kell váltani, tudjuk jól, hogy így is gondolják, jogállamban élünk, megtehetnék, de mégsem teszik meg. Ezért nem tették meg 2006 őszén sem ezek a személyek, sokszor a tárgyaláson a saját véleményüket nem merték kifejteni.

Hogy hogyan tanúskodtak ezek a rendőrök, aki eljárt ezekre a tárgyalásokra, láthatta, hogy olyan bemagolt szöveget mondtak, tulajdonképpen formaszöveget, a törvényi definíciót mondták teljesen életszerűtlenül. Amikor megkérdezte a bíró, hogy mi történt, akkor vigyázzba vágták magukat, és mondták, hogy a gyanúsított kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Elmondta a garázdaság törvényi definícióját, ennél többet nem tudott mondani. Persze tudtuk... - ráadásul életszerűtlen is, hogy ki tanúsított ott erőszakos magatartást, ami kiben keltett megbotránkozást. Mondjuk, ha valaki azt skandálta ott, hogy "Gyurcsány, takarodj, vidd az összes haverod!", az kiben keltett ott megbotránkozást? Ott rendszerint csak tüntetők voltak, no meg rendőrök. Tehát éppen ők keltettek megbotránkozást az erőszakos cselekedeteikkel. Tehát ha már itt tartunk, egyébként valóban persze jogállamban élünk, de akkor miért nem láttunk rendőrök ellen garázdaság miatt indított eljárást? Tehát igen, mondjuk ki, nem volt és nincs a mai napig jogállam ezekben az esetekben. Ezt sajnos ki kell mondani.

Még egy dolgot - ma már esett szó arról, hogy a jelvények levételére nyilvánvalóan felső utasításra került sor. Viszont mivel járt még ez? Azzal is, hogy ha akadt is esetleg egy-két tisztességes rendőr, aki szót emelt volna ezek ellen a jogsértések ellen, akkor könnyen úgy járhatott volna, hogy azokon a tárgyalásokon, amikor mondjuk, Révész Máriusz esetében egymásra mutogathattak volna, és megmondhatták volna, hogy bizony az alatt a símaszk alatt az a rendőr volt, aki valójában le akarta volna leplezni a bűncselekményt elkövető rendőrtársait, de ki voltak szolgáltatva épp ezáltal, hogy őket is anonimizálták és azonosíthatatlanná tették. Tehát foghatóvá vált, és ez ennek a bizonyos orwelli rendszernek a lényege, hogy minden rendőrt is foghatóvá tesznek. Épp ezért alakulhatott ki úgy, hogy valóban nem tudtunk bizonyítékkal szolgálni akár a rendőrök felelősségével kapcsolatban sem.

Engedjék meg, hogy elmondjak még egy konkrét példát arra, mert sokszor ez hangzott el itt ellenvéleményként, hogy miért nem a jogállami eszközökkel élünk, ha bűncselekmény történt, akkor azt miért nem bizonyítjuk. Ha alaptalan ítéletek születtek, akkor azt lehet bizonyítani - nem lehet. Erre hadd mondjam el egy fogdai élményemet, ami úgy történt, hogy az egyik cellatársam panaszt kívánt tenni, hogy őt teljesen indokolatlanul bántalmazták a rendőrök. Bejöttek oda a cellába hozzánk, amikor ketten voltunk, és mondták: biztos, hogy panaszt kíván tenni? Mert még nem adták le a hivatalos rendőri jelentést, hogy mi is történt az ő előállítása során, és meg tudják még azért azt változtatni, hogy hivatalos személy elleni erőszak ügyében is jelentést tegyenek, hogy bizony több rendőr tudja tanúsítani, hogy meg is ütötte a rendőrt. Mit tehetett erre a cellatársam? Mondta, hogy nem, akkor visszavonja, és így egy megegyezés történt. Persze ott, a cellában, ahol elkoboztak tőlünk mindent, nincs egy mobiltelefon, bármi, amivel ezt rögzíteni tudjuk, ketten vagyunk, ők sokkal többen tanúsítanák az ellenkezőjét, lehetetlenség bizonyítani, hogy így működik, sajnos így működött a magyar rendőrség. Persze, fejétől bűzlik a hal, tudjuk jól, hogy megvoltak ezeknek a politikai felelősei is.

Egyébként nem 2006. október 23-án történt ez az eset, mert akkor sokkal zsúfoltabbak voltak a cellák, nem ketten voltunk akkor egy cellában. Ez 2007. október 26-án történt. És bizony beszéljünk erről is, és Gaudi-Nagy Tamás javaslata azért mondja azt, hogy ki kell tágítani ezt az időszakot, mert például a taxisblokád 2007. évi évfordulóján is volt egy demonstráció, egy év elteltével, amikor minden hosszú-hosszú tiltakozó akció kudarcba fulladt. Volt éhségsztrájk, folyamatos tüntetés itt az Országgyűlés előtt, és sokan az elkeseredettség miatt a taxisblokádhoz nyúltak azt mondva, hogy akkor lássuk, milyen kettős mérce lesz. Mert persze borítékolhattuk, hogy tömeges előállítások lesznek, és bizony a magyar történelemben, legalábbis a budapesti terror-főkapitányságtól kapott - ha szabad így neveznem őket, azt gondolom, szabad - statisztikáim szerint a magyar történelemben talán a harmadik legnagyobb előállítás ezen a napon volt, 2007. október 26-án, amikor 82 főt hurcolt el a rendőrség. Így kerültem be a fogdába akkor is. Összesen öt különböző ügyemben állapította meg a bíróság jogerősen, hogy jogszerűtlenül állítottak elő, miközben jogszerűen egyszer sem sikerült.

Tehát nem arról van szó, amikor önök azt mondják ránk, hogy mi, radikálisok mindig átlépjük a jogállamiság határát, nem erről van szó. Azt jelenti a radikalizmusunk, hogy elmegyünk a jogállamiság határáig, azt nem lépjük túl sohasem. Azt éppen azok a rendőrterroristák vagy politikusbűnözők lépik túl, akiknek inkább a börtönben lenne a helye. (Taps a Jobbik soraiban.) Ezt jelenti a nemzeti radikalizmus, és ennek ellenére azt tapasztaljuk, hogy ha ezekhez a módszerekhez folyamodunk, akkor úgy hurcolnak el minket, mint ahogy hallottuk is, valaki mondta, hogy szinte kvótát kell teljesíteniük, teljesen indokolatlanul. Talán Bödecs Barna képviselőtársam említette, hogy teljesíteni kell valamiféle kvótát.

(17.30)

Ugye, emlékszünk még a málenkij robotra, talán önöknek ismerős, ha már mindenki a politikai példaképeit és a hasonlatokat felhozza. Akkor is úgy hurcolták el az embereket, ha esetleg voltak is útközben szökevények, akkor bárhonnan, akit találtak menet közben - faluból, az utcáról -, elhurcoltak. Úgyhogy azt gondolom, a párhuzam sajnos megáll.

S ha már kimondtuk, hogy mi volt a harmadik legnagyobb előállítás a magyar történelemben, és hogy miért indokolt ennek a törvénynek a kiszélesítése, akkor mondjuk el, hogy 2006. október 23-a is még csak a második legnagyobb előállítási hullám volt egy nap alatt, és stílszerűen 156 előállításra került sor 2006. október 23-án. Tudjuk, hogy a környező napokban-hetekben még sok egyéb előállítás volt, de azért ami a legfájóbb nekünk, hogy a magyar történelemben a legtöbb előállításra, na mit gondolnak, mikor került sor. Nem a Rákosi-korszakban, nem 1956-ban vagy az azt követő megtorlásokban, hanem 2009. július 4-én, az általunk csak bajtársiasság napjának nevezett napon, amikor a Gárda feloszlatása ellen tiltakozott néhány száz gárdista és gárdaszimpatizáns, és a Deák téren vagy az Erzsébet téren le mertek ülni a fűre, ezzel szerintük - a rendőrség jogértelmezése szerint - a forgalmat olyan mértékben akadályozták, hogy 216 embert, köztük Vona Gábort kellett elhurcolni erőszakkal. A bíróság ebben az ügyben is megállapította utóbb, hogy jogszerűtlen volt ez az oszlatás, de hát addigra már megszülettek az egyéni elmarasztaló ítéletek, eltelt a fél év, ilyenkor már nincs rendkívüli jogorvoslat, ugye, szabálysértések esetében, tehát még rendkívüli jogorvoslattal sem lehet ezeket az ügyeket orvosolni.

Tehát számos olyan példa van, ami azt mutatja, hogy igen, szükség van ilyen rendkívüli törvények által biztosított mentességre vagy semmisségre, csak a jelenlegi kormányzati előterjesztéssel szemben - ahogyan a történelmi számok is mutatják, és számos példát tudnánk hozni az elmúlt 8 év szocialista regnálásából - sokkal tágabb körben lenne szükség ennek a semmisségnek és a közkegyelemnek a biztosítására.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu