DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak, akik emlékeznek talán, mondtam korábban, hogy amikor alkotmányozáshoz nyúlunk, azok a szavak jutnak eszembe, hogy "Isten, áldd meg a magyart". Megint kimondtam. Talán a preambulum is, amiről időnként szó van, kezdődhetne így. Tehát az egész alkotmány kezdődhetne így. Most még nem nyújtunk be módosító javaslatokat, de talán még ezt is meg kellene tennem, vagy talán úgyis spontán megszületik ez.

Tisztelt Ház! Korábban arról szóltam, hogy ez az alkotmányozásunk hogyan is lehet vonzóbb, eredményesebb, elfogadottabb egész magyar népünk számára, ha látjuk az összefüggéseket bizonyos tényezők között. Amit én kiemeltem, és megint idehozom, az 1945-47-es esztendők. Akkor alkotmányozással is foglalkozott ez a nemzet, jól tudjuk, vagy magam is többször mondtam. Hogy azok az esztendők kinek mennyire fontosak, hiszen arról lehetnek különböző nézetek, én mégis hozok egy segítséget a magam véleményéhez, Bibó István azt kérte, hogy síremlékére írják: "Élt 1945-től 1947-ig." Talán magamról is mondhatom ezt.

(16.00)

Folytatva azt, amit már alkalmam volt elmondani a tisztelt Háznak, hozzátenném megint csak az alkotmányozás kapcsán, hogy 1946-ban olyan alkotmányozás történt ebben az országban, olyan alkotmány született, amelyiknek a hatása nem érződött az elkövetkező évtizedekben, egyrészt azért, mert hamarosan, egy esztendő, két esztendő múlva jött a szovjet katonai beavatkozás, ami eltávolított bennünket, az alkotmányozókat, az alkotmánynak azokat az alkotóit, akik polgári, nemzeti alkotmányt készítettünk.

Jött az 1949. évi XX. törvény, az alkotmánynak nevezett deklaráció, a kommunista diktatúra bevezetése. Akkoriban - ezt szeretném aláhúzni - annak az alkotmányozásnak az ország önismeretére mekkora hatása volt, és mekkora hatása lesz, ha jobban megértjük nemzetközi helyzetünket, kapcsolatainkat! Magyarország megvert, megalázott ország, amit azután a kommunisták az utolsó csatlós néven és másképpen gyaláztak, annak a Magyarországnak 1945-1946-ban olyan sok reputációja volt. Talán most nem kívánok összehasonlítást tenni a jelennel, mert hiszen van nekünk reputációnk, de időközben sokszor nem volt, és most is vannak, amik megkérdőjeleződnek. Az 1945-ös választásokért, az 1946-os alkotmányozásért bizony a világ dicsért bennünket, elismerte.

Most a nemzetközi hatásokról, összefüggésekről mondanék még néhány gondolatot. Olyan alkotmány, amelyik nyomán, vele párhuzamosan olyan kormány keletkezett ebben az országban, amelyik a világ felé megjelent, pedig Magyarország nem volt szuverén ország, megszállt ország volt, de akkor a miniszterelnökünk, Nagy Ferenc mégis elment Washingtonba és Moszkvába, és olyan nemzetközi kérdésekről tárgyalt, amelyekről azután nem volt szokás tárgyalni, ma sem, mert nincs rá idő, nincs olyan klíma. Nevezetesen, Nagy Ferenc, ennek az országnak a miniszterelnöke arról tárgyalt Moszkvában, hogy Magyarország akkori határait igazítani illene, kívánatos lenne a népi határok felé.

Ugyanezzel a térképpel Nagy Ferenc elment három hét múlva Washingtonba, és Truman elnöknek mutatta, elmagyarázta ezeket a térképeket. Talán néhányan ismerjük, ez a térkép magában foglalta a Partiumot, Szatmárt, Nagyváradot Kolozsvárig. Nem így lett! De még Sztálin miniszterelnök sem azt mondta, hogy ne tessék engem ilyesmivel zavarni, hanem azt mondta, érdekes, terjesszék elő a békeszerződésben, Truman elnök pedig kifejezetten azt mondta, igen, ezt valóban a méltányosság és Európa békéje érdekében így kellene csinálni. Most zárójelben hozzáteszem: a békeszerződések során egy évvel később az Amerikai Egyesült Államok valóban emellett állt ki, de a másik nagyhatalom, a Szovjetunió megvétózta.

No, ilyen alkotmányos országban éltünk, amelyiknek ennyi önbizalma, bátorsága és tekintélye volt a világban. Jó volna ezt tudni! Tanítjuk ezt az iskolákban? Képviselőtársaim nagy része elég fiatal ahhoz, hogy visszaemlékezhet, mit tanultak és mit nem ilyen témákról az utóbbi évtizedekben. Erről itt-ott mostanában már megjelennek ismeretek. Palasik Mária történész most írt egy könyvet, amelyik angolul is megjelenik. A könyv címe magyarul: "Sakkjátszma a demokráciáért". A nemzetközi adatok alapján és visszaemlékezve magam is, jó kimondanunk, hogy 1946 elején, amikor az az alkotmány alkottatott itten, amiről beszélek, az az ország belpolitikai kötélhúzások mellett is, de stabilizálódott - olyan gazdasági stabilizáció, olyan nemzetközi elismerés!

Akkor a közvélemény-kutatás nem volt divatos úgy, mint manapság. Az akkori Szovjetuniónak és a kommunista pártnak Magyarországon voltak közvélemény-kutató intézetei, de nem hozták nyilvánosságra, csak belső használatra. Ma már tudjuk azokból a levéltárakból, hogy 1946 decemberében, december elején a közvélemény-kutatás, amit azután a Szovjetunió, a Magyar Kommunista Párt vezetősége tárgyalt, azt jelentette, hogy Magyarországon a kommunista párt tekintélye, elfogadottsága csökkenőben volt. 1945 novemberében 17 százalék szavazatot kaptak, 1946-ban, egy esztendővel később ez kevesebb volt. Miért? Megint visszatérek arra a rendre, amit az alkotmány deklarált, s amivel éltünk, az a polgári nemzeti alkotmány.

Az, hogy végül is a következő évben Moszkvában elhatározódott az, hogy Magyarországon szovjet katonai puccsot csinálnak, és lett az, ami lett, az nem változtat azon, és jó, ha ezt tudnánk -, hogy képesek voltunk mi, magyarok olyan körülmények között olyan társadalmat, olyan kormányzást, olyan törvényhozást létrehozni, amelyik így működött. A Szovjetunió megváltoztatta a véleményét: azt a jaltai szerződést, amelyikben megegyeztek, hogy Magyarországon is az emberi jogok és a demokrácia érvényesül, megváltoztatta, azután tudjuk mi lett, kommunista diktatúra, azután a magyar nép felkelt, forradalom lett, azután a Szovjetunió és a kommunisták megint nem tudták másképpen, csak úgy, hogy erős hadsereggel stabilizáltak a maguk módján.

De az a stabilizáció - megint csak milyen jó lenne, ha többet gondolkoznánk erről! Mibe került az a Szovjetuniónak? Az, hogy a világ összefogott katonailag is. Az atlanti szerződés akkor, azokban a hónapokban született meg, amikor Magyarországon bennünket, Kovács Bélát a szovjet hadsereg elhurcolt. Az amerikai és a brit partnerek követelték a szerződés betartását; a Szovjetunió nem tette, de erre a Nyugat elkezdett felkészülni, hogy a Szovjetuniót mégiscsak rábírja, ha szép szóval nem megy, akkor másképpen. Az a másképpen eltartott 40 évig, mert olyan sokáig tartott, hogy katonailag és gazdaságilag úgy érezze magát a nyugati polgári világ, úgy érezze magát a Szovjetunió, hogy lemaradt, és a Szovjetunió csődbe ment, szétesett.

(16.10)

Mibe került az nekik, hogy nem tartatták be Magyarországgal is és a világgal is az egyezséget? Annyiba került, hogy csődbe ment és szétesett; és nemcsak a kommunizmus bukott meg, hanem a Szovjetunió, sőt az az orosz birodalom, amit évszázadokon át építettek a cárok, az is szétesett.

Ha egy kicsit költői lennék, és színdarabot írnék, talán úgy jeleníteném meg, hogy mindaz itt kezdődött, amikor a magyar képviselőket nem adta ki a magyar parlament, noha a kommunista titkosrendőrség és a nyílt rendőrség kívánta. Kovács Bélát nem adta ki ez a parlament, a mentelmi jogát nem függesztette fel. Ezért aztán nem is a kommunista rendőrség vitte el, hanem a szovjet hadseregnek egy osztaga. Ilyen országgyűlés voltunk akkor, ilyen nemzetgyűlés! Az az alkotmány tükrözi ezt, amire most utalok. És amikor most alkotmányt készítünk a jelenünkre és a jövőnkre, akkor jó tudni, hogy nekünk volt, igen, vérszerződésünk és István király intelmei és Aranybulla és tordai és ónodi országgyűlés és 1848. április, de volt 1945-46, amikor ilyen körülmények között mutattuk magunknak és a világnak, hogy mi kik vagyunk. Nem azért, mert mutatkozni akartunk és tetszelegni, hanem mert ilyenek vagyunk mi, magyarok, ha összeszedjük magunkat. Ha összeszedjük magunkat.

Tisztelt Országgyűlés! Arra szeretném figyelmeztetni magunkat, hogy itt az ideje, megint összeszedjük magunkat, és nem fölületesen, szemérmesen, hanem összerakjuk azt, ami van, amik vagyunk, és akkor olyan alkotmány születik, amelyik aztán az országunknak, a népünknek útmutatás lesz.

Hiszem, hogy sorsformáló történelmi alkotmányt formálhatunk, alakíthatunk. Kezünkben van. Azt hiszem, most meg fogjuk cselekedni.

Köszönöm. (Taps.)

Forrás: parlament.hu