PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Szeretettel fordulok azokhoz a szocialista és LMP-s képviselőkhöz is - Józsa István képviselőtársunkat láttam itt az imént az ülésteremben (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Eltévedt.) -, akik kedden elhagyták a termet, és kiírták magukat az alkotmányozásból. És itt mindjárt meg kell állni egy pillanatra, mert mielőtt az alkotmány szabályozási elveivel kapcsolatos dolgokra térnék, bizonyos dolgoknak el kell itt hangozniuk.

Az előre megfontolt szándékkal elkövetett alkotmányozási bojkott nem keresett konszenzust. Ugyan már, dehogy! Éppen azok, akik az európai konszenzusos demokrácia fékeinek és ellensúlyainak szerepét hangsúlyozzák a szólamok szintjén, most feltételeket szabtak ahhoz, hogy részt vegyenek ebben a munkában itt az ülésteremben, abban a munkában, ami képviselői eskü alatt vállalt kötelességük. És olyan ez, mintha a piacon ahhoz a kondícióhoz igazítanám az alkudozási hajlandóságomat, hogy mennyi legyen a minimális ár. Tehát, mondjuk, akkor alkudok a krumpli árára, hogy 30 legyen vagy 40, ha megvettem 20-ért.

Persze, megértem én, meg sokan megértik közülünk, hogy az alkotmány szabályozási elveivel kapcsolatban miért is nem mernek itt, a parlament színe előtt vitatkozni, nyílt vitába bocsátkozni. Nyilvánvalóan azért, mert joggal tarthatnak attól, hogy a Ház majd elfogadja bizonyos javaslataikat, és akkor persze nem lehetne fölmutatni, hogy ez az új alkotmány mindössze a kétharmad alkotmánya. A vezérszónoki vitában Schiffer András, az LMP frakcióvezetője el is mondta, hogy valójában nincs is a koncepcióval különösebb probléma. Nem mellékesen azok az alapelvek, amelyeket a maguk anyagában kiállítottak, ha ilyenkor vannak százalékok, akkor, mondjuk, 80 százalékban fedik egymást. Ilyen formában nincs is lehetőségük a szocialistáknak sem rámutatniuk azokra a pontokra, amelyekkel mélyen egyetértenek.

Tehát értem én ezt a logikát - csak hát hová vezet? Persze nyilvánvaló, hogy a szocialistáknak még csak volna is okuk eltűnni a porondról azok után, amit 8 éven keresztül műveltek ebben az országban, de az LMP-nek talán kevesebb. Ezért aztán nyilván más-más okokból kifolyólag próbáltak érveket felállítani az alkotmány szabályairól való parlamenti vita elutasításához, és ehhez mindjárt jó mélyre kellett meríteniük intellektuálisan is, vagyis oda, hogy föltették azt a kérdést, hogy van-e alkotmányozási kényszer. Nos, hát a kényszer bizony nem szabad akarat, tisztelt képviselőtársaim, mi pedig szabad akartunkból, demokratikus választásokon szerzett mandátumok eredményénél fogva, a választók soha nem látott számának szándékát figyelembe véve szeretnénk és fogunk megalkotni egy alkotmányt, Magyarország új, formailag ilyen értelemben soha nem létezett alkotmányát.

Alkotmányozási kényszer tehát az én szerény meglátásom szerint nincs, és Isten őrizz, hogy bármiféle kényszer legyen. Alkotmányozási kötelezettség, kötelezettség, az viszont van. Kötelességünk ugyanis, hogy tükröztessük végre Magyarországon egy különálló jogi szerkezetben mindazokat a jogfejlődési folyamatokat, amelyek az utóbbi 20 év, a demokratikus társadalmak általános fejlődésének részei. Ezek azonban elválaszthatatlanok azoktól a gazdasági, szociális, jóléti folyamatoktól, amelyek a világban végigmentek, és ma is folyamatosan változnak és alakulnak. Ezért a kötelezettségünk abban van, hogy a világ jogi, gazdasági és szociális paradigmaváltását alaptörvénnyé formáljuk, tegyük és rögzítsük arra az időszakra, amíg a társadalmi, emberi jogi fejlődés azt meg nem változtatja, fölül nem írja.

Nem kényszer, hanem kötelesség alapjogi normává tenni az ember, az egyén új keletű jogait, és elemi alapvetés, hogy az alkotmány az ökológiai origót is rögzítse. Vagy éppenséggel alapelv, hogy minden közösség hagyománya, kultúrája, nyelve egyenrangú, és védelmet kell hogy élvezzen. Gazdasági válságok, a világ felgyülemlett pénzügyi tapasztalatai, a fenntarthatóság követelménye, a megbukott közgazdasági dogmák, a liberális piacszemlélet csődje, az állami eladósodás, az általánosan mindenhol jelen lévő korrupció vagy éppen az állami költségvetés, a közköltekezés átláthatósága is - mindez kötelez bennünket, hogy egy új alaptörvény szabjon kereteket az emberek pénzével való közgazdálkodáshoz.

Tehát ember, a közösség, a környezet, az egyén joga és érdeke, a társadalmi egységek, a család, a csoportok és nemzetek védelme és az ökoszisztéma fenntartása együtt az, amit alkotmányosan biztosítani kell. Nem kényszerűségből, hanem elemi kötelességből, a jövő, az emberek, a magyarok iránt érzett felelősségünktől vezérelve.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ez alól napi politikai érdekek vezérelte szempontok szerint kibújik, az esküszegő, önző, ráadásul rövidlátó és buta is. Mindössze annyi esze lesz, hogy elmondja majd, hogy sem a baloldali, sem a zöld szabályozási elvek nem köszönnek vissza az új alkotmány szövegéből. De hát természetesen majd hazudniuk kell, csúsztatni, mert nekünk valóban van ilyen értelmű felelősségünk. És persze tudjuk, hogy a hazudozásban az itt nem lévő szocialistáknak nincs különösebben szükségük kreatív szakemberekre, de lehet, hogy a Lehet Más a Politikáról néhányan mást feltételeztek. És azt is tudom, tudjuk, hogy már csak azért sem jönnek vissza ide a Házba, ezért aztán kénytelenek kintről végignézni, vagy onnan a páholyból, ahogy majd beterjesztjük a számukra és számunkra is, az emberek számára is elfogadható, fontos alapelveket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu