DR. HILLER ISTVÁN, az oktatási, tudományos és kutatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Mindenekelőtt tisztelettel üdvözlöm az érintett jelenlegi intézmények vezetőit és képviselőit. Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlés számára fontos, hogy egy olyan kérdésben, amely róluk, nemcsak róluk, de érintettségük részben velük is kapcsolatos... - hogy ők egy ilyen órában megjelentek.

A kisebbségi vélemény kifejtése a bizottsági ülésen is kristálytiszta volt, Pósán képviselő úr legföljebb nem értette. Most is szívesen megismétlem, amit akkor is elmondtam. Az államtitkár úr ott, a bizottságban megfogalmazott álláspontja és amit most itt elmondott is, korrekt és világos. Ezért nem azzal kívánok vitatkozni, hogy ez nem érthető és nem korrekt, hanem annak a tartalmával. A kisebbségi álláspont kifejtése - bár az elmúlt hozzávetőleg háromnegyed hónapban sajátos vitarendszert alakított ki a Magyar Országgyűlésben -, azt gondolom, mégis helyes, ha a lényegre, a tartalomra és egyfajta színvonalra összpontosít. Különösképpen így van ez akkor, amikor a magyar felsőoktatás jelentős és színvonalas intézményeiről van szó, és ezt a színvonalat érdemes a Magyar Országgyűlés képviselőinek is tartani.

A kisebbségi vélemény centrumában, középpontjában az a megállapítás áll, hogy egyetlenegy olyan feladat, célkitűzés és annak megjelölése nem szerepel a létrehozandó intézmény tervei között, amelyet jelen formájában a működő intézmények, a három felsőoktatási intézmény akár egymással együttműködve, akár más felsőoktatási intézménnyel együttműködve ne teljesítene színvonalasan.

Ezért önmagában az együttműködésnek az a sajátos formája, amely az egyik esetben egy durván egy évtizeddel ezelőtt végrehajtott integrációt megbontva ismét egy korábbi főiskolát, jelenlegi kart egy más intézménybe helyezve együttműködésre késztet, egyáltalán nem egyértelmű, hogy színvonal-emelkedést hoz. Az államtitkár úr expozéjában akár itt, akár a bizottsági ülésen tehát ezt a megállapítást én vitatom.

Hasonlóképpen vitatnom kell, hogy egy olyan helyzetben, amikor a tavalyi felsőoktatási költségvetéshez képest a kormány első megszorító csomagja máris 20 milliárd forint elvonást indítványoz és hajt végre a magyar felsőoktatásban, a második megszorító csomag egy tiszteletre méltó korábbi magyar miniszter és miniszterelnök nevét viselve pedig igen jelentős megszorításokat irányoz elő az elkövetkező évek magyar felsőoktatására - vajon ilyenkor, ebben a szituációban egy akár még tartalmilag helyeselhető integráció is financiálisan megalapozott-e? Vajon olyan körülmények között, amikor a magyar integráció és a nemzetközi felsőoktatási integráció minden egyes mozzanata úgy Közép-Európában, mint az Unió bármely részén az első fázisban több pénzt, több költségvetési forrást, nagyobb állami támogatást igényel, mint a későbbi működés, akkor vajon helyes időpontot választanak-e önök ehhez az általam egyébként tartalmilag is kifogásolt integrációhoz akkor, amikor egyébként a felsőoktatásból pénzt vonnak ki?

Önök, azt gondolom, hogy felelősséggel nem tudnak ennek a majdani intézménynek annyi pénzt ígérni, mint amennyit jelenleg a három egymástól különálló felsőoktatási intézmény, illetve kar jelenlegi költségvetése mutat, és ezt tisztességgel el kell mondani. Ezért a kisebbségi álláspont megfogalmazása nem az előterjesztés korrektségét vagy tisztaságát vitatja, ez egy világos vélemény, államtitkár úr, és saját álláspontját tisztelem, én ennek az igazságát vitatom.

Az én véleményem más, hiányolom a költségvetés bemutatását, hiányolom, hogy milyen jövő készül az intézményeknek. A törvényjavaslatban szereplő egyéb részekre pedig képviselőként, a Szocialista Párt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) országgyűlési képviselőjeként kívánok reagálni.

Elnök úr, köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu