FERENCZI GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk történelme során - miként a történelem ismétli önmagát - sokszor felvetődött a kérdés vesztes háborúk, területvesztés vagy a függetlenség átmeneti elvesztése okán, hogy miként tovább. Most, 2011 idusán minden bizonnyal újra egy sorsfordító időszakot élünk, ha csak arra gondolunk, hogy alkotmányoz az Országgyűlés. Hazánk pedig politikai, katonai és gazdasági függőségben van ma is, így újra számot kell vessünk nekünk, magyaroknak, akiknek fontos gyermekeink, unokáink jövője, akiknek fontos nemzetünk megmaradása, akiknek fontos a haza, az unokáinktól kölcsönbe kapott szülőföld.

Ma Magyarországon nem beszélhetünk egységes nemzetről. A nemzet fogalmának érvényesüléséhez ugyanis két tényező mindenképpen szükségeltetik: a büszkén felvállalt közös identitástudat és az összetartozás igénye. Amíg szeretett országunkban a többség számára a hon csak egy ország, ahol él, addig a nemzet megmaradásához szükséges magnak, nekünk kell mindent megtennünk ennek a társadalmi kórképnek a helyretételéért.

Nemzetben gondolkodó, a nemzet sorsát az egyéni érdek fölé helyező hazafiakra van tehát szükség az egységes magyar nemzet megteremtéséhez. Ha nemzeti minimumról beszélünk, teljes joggal mondhatjuk ma is, hogy nem engedünk a '48-ból. A korabeli 12 pont üzenete máig semmit sem változott. Lényegében szinte változtatás nélkül aktuális ma is.

"Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1. Kívánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését." Gyülekezési és szólásszabadságot!

"2. Felelős minisztériumot Buda-Pesten." Felelős magyar kormányt, olyan kormányt, amely a magyar nemzet érdekeit tartja szem előtt, sem pedig az Európai Unió, a NATO, Izrael vagy éppen a magyarsággal szemben egy hazai népcsoport érdekeit. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.)

3. Magyar országgyűlést, nemzetgyűlést Pesten. Olyat, ahol a magyar embereknek, sem pedig egy pártnak van kétharmados többsége. Olyan valóban új, de a hagyományokon, a történelmi jogfolytonosságon és a Szent Korona-tanon alapuló alkotmányt, amely a nemzeti törvényhozás alapjául szolgál.

"4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben." Felelősségre vonást. Elszámoltatást. A nemzet vagyonát kiárusító, elsikkasztó politikusok, intézmény- és vállalatvezetők számonkérését, akik közül többen itt vannak még mindig közöttünk a Magyar Országgyűlésben. A kétesen meggazdagodott milliárdosok vagyonának felülvizsgálatát. A nemzetellenes politikusok eltávolítását. Valódi rendszerváltást.

5. A Nemzeti Őrsereg és a Magyar Gárda elismerését, csendőrséget, tetteiért felelős, a nemzetet szolgáló magyar rendőrséget. Erős, magyar honvédséget. Rendet és biztonságot. Valódi igazságszolgáltatást, igazi bűnüldözést. Az életellenes bűncselekmények büntetési tételeinek szigorítását, törvény előtti egyenlőséget független bírákkal. A rendőri túlkapások kivizsgálását, a felelősök bíróság elé állítását.

"6. Közös teherviselés." Ne a tisztes emberek fizessenek azok helyett, akik nem tesznek le semmit az asztalra vagy éppen mindent ellopnak onnan.

"7. Urbéri viszonyok megszüntetése." Elég a rabszolgabérekből. Valódi munkavállalói érdekképviseletet.

"8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján." Elég a kettős mércéből. Elég az MSZP-s és Fidesz közeli pártkatonákból a bíróságokon és az ügyészségeken. Elég a mentelmi jogból.

"9. Nemzeti Bank." Elég a tisztes magyarokat sújtó idegen bankkasztból.

"10. A' katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a' külföldieket vigyék el tőlünk.

11. A' politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak." Szabadságot Budaházynak és a többi politikai fogolynak.

"12. Unió." Egységesíteni a nemzetet, kiállni minden magyarért, bárhol is éljen a világban. Önrendelkezést a határon túli magyar közösségeknek, amelyet önök közül sokan már számtalanszor elárultak.

Petőfire és a többi radikális hazafira büszkén emlékszik az egész ország. Mégis, furcsa mód, napjaink radikálisait igyekeznek a hatalmukat féltő tőkés érdekkörök helytartói hol félelmetesnek, hol pedig nevetségesnek beállítani. Micsoda paradoxon ez, hölgyeim és uraim!

Összefoglalva: mit akarunk hát mi, mai nemzeti radikálisok a hajdani radikális márciusi ifjak nyomdokain? Lényegében ugyanazt, amit Petőfiék 1848-1849-ben. Adjon az Isten szebb jövőt! (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu