NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Ha olyan lényegtelennek tartja, hogy ki hova ül, akkor talán nem kellett volna ehhez hozzászólni. Én méltatlannak tartom, hogy a tévénézőket megtévesztve direkt körbeülik azt, aki éppen felszólal. Mi nem játszunk ilyen színjátékot. (Derültség és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Elmondjuk, igen, közöttünk vita volt abban, hogy egyáltalán részt vegyünk-e ebben a vitában, valóban, hiszen minden javaslatunkat lesöprik az asztalról. Mint ahogy az előbb is mondtam egy érdemi példát, érdekes módon erre nem reagált, pedig volt érdemi felvetésem. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Halljuk!)

November 16-án, az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban a Jobbik javaslatát megszavazva elfogadta az előkészítő bizottság, hogy kerüljön be az alkotmány koncepciójába az, hogy a határon túli magyarságnak szavazati jogot kell biztosítani. Szerintünk ennek igenis egy alaptörvényben van a helye. Erről a későbbiekben nem történt szavazás az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban, mégis, azt gondolom, hogy valamiféleképpen meghamisítva ennek a szavazásnak az eredményét, kikerült ebből a koncepcióból. Most azt mondják, hogy ezt majd későbbi alaptörvényben esetleg vagy megadják vagy nem. De akkor minek szavaztunk róla, ugyebár? És még egy újabb szavazást sem rendeltek el. Egy színjátéknak tekintik, akár az alkotmány-előkészítő eseti bizottságnak is a munkáját.

Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán javaslatokat benyújtanunk, amikor úgy söprik le, ahogy akarják ezeket a javaslatokat. Ha nagyon egyetértenek esetleg vele, akkor majd utólag benyújtják saját javaslatként.

Igen, ezt tartom méltatlannak. És mondtam konkrét felvetéseket, amelyekre sajnos ön sem reagált, hogy hova került a határon túli magyarság szavazati joga. Erre próbáltam rávenni Salamon László képviselő urat, hogy arról beszéljen inkább az általános köszöntők helyett általános vitaként, amivel ő sem ért egyet. Próbáltam a kétkamarás parlamentre rávenni, rábírni, hogy arról beszéljen, hiszen neki is szívügye, a Jobbiknak is szívügye. Azonban ezt nem tudtuk keresztülvinni. És most azzal vigasztalni minket, hogy majd a Költségvetési Tanács, egy háromfős testület lesz majd a második kamara, valamiféleképpen tekinthetjük annak, jobb híján; ez, azt gondolom, nem méltó.

Mondjuk el, és el is mondjuk itt, amikor hozzászólhatunk eléggé szerény keretek között, nekem csak a holnapi napra van hosszabb időkeret kiosztva, amikor el tudom mondani az álláspontomat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.), nem tudok bármikor hosszabban erről beszélni, és más fog erről nálunk beszélni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De Salamon Lászlónak itt a lehetősége, mondja el, mit gondol a kétkamarás parlamentről. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu