SZÓLLÁTH TIBOR ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap ünnepeltük a víz világnapját. Az ENSZ 1993-ban nevezte ki március 22-ét a víz világnapjává, azért, hogy figyelmeztesse az embereket arra: a Föld édesvízkészlete nem kifogyhatatlan forrás. Ma még természetes számunkra, különösen nekünk, magyaroknak, hogy a jó minőségű ivóvíz a kellő mennyiségben mindig rendelkezésünkre áll, hiszen Magyarország ivóvízkészlete a második legnagyobb Európában. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy világszerte 1,4 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez. Előrejelzések szerint 2025-re a világ kétharmadán vízhiány lehet. Az ivóvízkészlet gazdasági jelentősége a jövőben egyre nagyobb lesz, a víz stratégiai jelentősége lassan már az olajéval vetekszik, miután a bolygónk vízkészletének mindössze 2-3 százaléka édesvíz.

Magyarország vízkészlete jelentős, így stratégiai kinccsel élünk. De kérdés az, mennyire vagyunk tudatában mindennek. Sajnos tény, hogy sokszor nem úgy viszonyulunk lételemünkhöz, mint ahogy azt megérdemelné. Gyakran pazaroljuk, nem vigyázunk környezetünkre, ezáltal a felszíni és felszín alatti vizeinket szennyezzük. Magyarország közüzemi vízellátásának több mint 90 százalékát felszín alatti vízkészletek biztosítják. Ezek mintegy kétharmad része sérülékeny földtani közegben van, vagyis a felszínről származó szennyező anyagok hosszabb-rövidebb idő alatt elérhetik a víztermelés helyét, és károsíthatják a vízkészletet. Mindez beláthatatlan következményekkel járhat, ha rövidesen nem változtatunk ezen a magatartáson. Az eljövendő generációk sorsa többek között azon is múlik, hogy miképpen gazdálkodunk a meglevő természeti erőforrásainkkal, hogyan óvjuk és hasznosítjuk azokat.

Ugyanez a helyzet a termőföld védelmével kapcsolatban is. Az olcsó élelmiszer időszaka sokak állítása szerint rövidesen véget ér. Fokozza ezt a folyamatot, hogy a globális felmelegedés következményeként a megemelkedő óceánok vízszintje a föld mai népessége életterének kétharmadát veszélyezteti. Megjegyzem, hogy ezek a tanulmányok a Kárpát-medence felértékelődéséről szólnak. Éppen ezért, nagyon helyesen, a formálódó alaptörvény védeni kívánja az O. cikkben az egészséges környezetet, természeti erőforrásokat, különösen a termőföld, az ivóvízkészletek és a biológiai sokféleség vonatkozásában.

A védelem ellenőrzése érdekében a magam részéről szükségesnek tartanám egy természetierőforrás-leltár létrehozását. Az alaptörvényben most azokat az igazodási pontokat tűzzük ki, amelyek mentén a részleteket a kétharmados sarkalatos törvényekben kell majd közösen szabályoznunk.

Egy gyermek jövőjét és sorsát nagyban befolyásolja a családi háttér, a környezet, az a szellemi és gazdasági tulajdon, amelyet szülei örökül hagynak rá. Minden felelősségteljes szülő ismeri annak súlyát, mekkora felelőssége van abban, hogy a gyermekei számára átadandó örökséget megőrizze és gazdagítsa. Természeti erőforrásainkkal és kulturális értékeinkkel nekünk, a ma nemzedékének is úgy kell gazdálkodnunk, mint felelősségteljes szülőknek.

A nemzeti örökség nem kockáztatható. Ezért van különös jelentősége annak, hogy mint már említettem, az alkotmánytervezetben hangsúlyt kap a természeti erőforrások és kulturális értékek megőrzésének kötelezettsége, és ez mindenki számára kötelező. Ennek a kötelezettségnek a megteremtése lehetőséget biztosít arra, hogy az államnak eszközei legyenek ezeknek a kincseknek a védelmére, megőrzésére. Ugyanakkor az egyén szempontjából akkor lesz eredményes a folyamat, ha nemcsak kívülről rákényszerített akarat hatására törekszik a természeti erőforrások és kulturális értékek védelmére, hanem megismerve és felismerve annak jelentőségét, saját szándékából cselekszik, mert tudja, hogy önmagának, gyermekeinek és unokáinak biztosítja ezzel a jövőt.

Ezért kell nagy hangsúlyt fektetni a törvényi szabályozás mellett a felvilágosításra és a szemléletváltásra, a környezettudatos nevelésre minden korosztály esetében, az oktatási intézmények keretein belül és azon kívül is. A rendszeres és tudatos felvilágosító munka még meghozhatja gyümölcsét, de nincs vesztegetnivaló időnk. A kulcs a gondolkodásban rejlik, a megoldást a hozzáállás megváltoztatásában találhatjuk meg.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu