VÉCSEY LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mai modern társadalmaink számos sebből véreznek, s némelyek ezek közül utóbb, történelmi távlatban, könnyen végzetesnek bizonyulhatnak.

Hazánknak a szuverenitásunk 1944-ben történt elvesztése óta az 53 évi, váltott alakzatokban, előre megfontolt szándékkal elkövetett, balliberális kormányzás következtében előállott tragikus mértékű eladósodás kétségkívül a legnyomasztóbb terhe. Ám miközben ezt újból és újból deklaráljuk, s készülő alaptörvényünkbe - nagyon helyesen - alkotmányos garanciákat építünk, hogy ez többé ne ismétlődhessék meg, aközben egy percre sem szabad megfeledkeznünk Magyarország, a magyar nemzet másik fenyegető réméről: demográfiai helyzetünkről.

Demográfia terén az euroatlanti civilizáció többi nemzeténél is hasonló folyamat zajlik. S hozzánk hasonlóan Európa-szerte egyre inkább szakítanak a régebbi gyakorlattal, egyre több szó esik demográfiáról, s ennek örvén a családokról.

Egy német jogfilozófus gondolatát idézve: "A liberális, szekularizált állam nem tudja a saját létfeltételeit garantálni." "Azaz" - mint egy másik kutató fogalmaz - "az állam arra épít, hogy a jövőben is lesznek gyerekeink, akik az államot, a gazdaságot fenntartják, a demokráciát tartalommal és gondolatokkal megtöltik. Mindazonáltal a házasság, illetve a család vállalásával kapcsolatos döntés az állampolgár kezében van."

Nos, sorskérdés, hogy vajon tudja-e az állam, tudja-e a magyar állam ezt az állampolgári döntést pozitívan befolyásolni. Határozott válaszunk, hogy a magyar államnak van dolga e téren. S hogy felfogásunk szerint pontosan mi a dolga, azt az alaptörvény-tervezetünk K. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése így foglalja össze: "Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját; (2) Magyarország támogatja a gyermekvállalást; (3) A családok védelmét sarkalatos törvény szabályozza."

Erős alkotmányos védelem alá kívánjuk tehát helyezni a családot mint ősidők óta az emberi közösségek alappillérét és legkisebb önálló egységét. Bízom benne, hogy ebből a tényből a magyar társadalom, különösen a családalapítás előtt álló generációk, kiolvassák a kormányoktól, kurzusoktól független stabilitás, a tervezhetőség visszavonhatatlan ígéretét. Fontos, hogy társadalmunk végre higgyen a hosszú távú kiszámíthatóságban, hiszen családot nem pár éves ciklusokra, hanem emberöltőkben mérve kell tervezni.

Az alaptörvényből levezethető adó-, szociális, egészségügyi, nyugdíj- és egyéb törvények révén részben már elkezdtük, és végtére el kell érnünk, hogy társadalmunk higgyen a megnyíló új távlatokban, nevezetesen, hogy a gyermekvállalás többé nem egyenlő a szegénység vállalásával; illetve hogy a gyermeknevelés költségét a társadalom a továbbiakban elismeri, s nem fokozza le a családot holmi segélyek és támogatások alanyává.

Fontos továbbá, hogy a család közvetlen védelmén túl a XV. cikk (3) és (4) bekezdése a családon belüli, generációk közötti kölcsönös szolidaritást, s ezzel egész társadalmunk kohézióját erősíti, amikor megfogalmazza: a szülők kötelesek kiskorú gyermekeikről, a nagykorú gyermekek pedig kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni. Csak gondoljunk bele, létezik-e olyan nyugdíjrendszer, amely képes lehet kiváltani a becsületben, szerető odafordulással felnevelt utódoktól önkéntes viszonzásképpen kiérdemelt figyelmet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy alaptörvény-tervezetünk a családvédelem terén is valós idejű igényeket fogalmaz meg. Ha most nem lépnénk, a civil társadalom a maga sajátos eszközeivel kikényszerítené a törvényhozástól. Mint köztudott, idén december 31-éig a család évét éljük. Március utolsó hete pedig a családok hete. Ez alkalomból március 26-án szerte Európában, minden országban azonos időpontban, 17-19 óra között az Európai Nagycsaládos Szövetség helyi társszervezetei minikonferenciákat rendeznek, Magyarországon 84-et. Gödöllői választókerületemben erre Pécelen kerül sor, ahol igazán értő közönség, gyakorló nagycsaládos szülők körében alkalmam lesz úgymond vizsgára bocsátani az alaptörvény-tervezetet. A kiküldött kérdőíveket is figyelembe véve mi ez, ha nem annak az igazolása, hogy a lehető legszélesebb társadalmi konszenzusra törekszünk az alaptörvény megalkotásánál?

Végezetül, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, az alkotmányozó szándék, amint a vitában már többször is hangsúlyozták, 1990 óta soha nem került le a napirendről. A két évtizedes meddő szándékot azonban a magyar választópolgárok 2010. áprilisi alkotmányos forradalmának egyértelmű akaratnyilvánítása érlelte valós lehetőséggé, egyben kötelességünkké is, amit vitáink végén, új alaptörvényünk elfogadásával, emelt fővel teljesíthetünk.

Megtiszteltetés számomra, hogy néhány gondolat erejéig magam is hozzájárulhatok e folyamat felemelő kiteljesítéséhez. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu