DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy Shakespeare Julius Caesar című művéből idézzek: "Az emberek dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz. De elmulasztva, teljes életű nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, vagy vesztjük a sors kedvezéseit." A fenti idézet Vörösmarty Mihály fordítása volt. E sorok mély tartalmából merítve, figyelemmel az elmúlt két nap alaptörvényi általános parlamenti vitájára is, most nem az alaptörvény-tervezet egyes rendelkezéseit értelmezném, hanem egy új dimenzióként sokkal inkább arról kívánok szólni, hogy mire is törekszik az előttünk fekvő alaptörvény-tervezet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Büszkeséggel tölt el, hogy az alaptörvény-tervezet nem kevesebbre tör, mint az egy és oszthatatlan magyar nemzet, valamint a magyar kultúra alapértékeinek az ötvözésére a szabadság és az egyenlőség elveivel, egy demokratikus jogállam keretei között oly módon, hogy közben a napi aktualitás szintjén súlyos gazdasági, demográfiai és erkölcsi kérdésekkel kell szakadatlanul szembenéznie.

(10.10)

Hazánkban különösen a 2010. évi választásokat megelőző 8 évben bekövetkezett erkölcsi hanyatlás következményeként azt tapasztalhattuk, hogy elharapózott az antiszociális viselkedés, a családi modell veszített korábbi vonzerejéből, gyengült a munkamorál, előtérbe került az egyéni élvezet kultusza. Így 2010 tavaszán azt kellett felismernünk, miszerint hazánk jövője nagyrészt attól függ, hogy képesek vagyunk-e megbirkózni ezzel a negatív tendenciával.

Ezért kereszténydemokrataként azt vallom, hogy az az alaptörvény, amely nélkülözi a nemzet mélyebb kulturális, történelmi és vallási hátterét, nem kősziklára, hanem csak homokra épül, amelyet könnyen elmos a történelmi viharok árja. Nekünk betonalapra van szükségünk. Ezért az új alaptörvénynek ki kell fejeznie a nemzet összetartozását, tükröznie kell múltjának örökségét, a jelen célkitűzéseit, az állam jövőbeni tevékenységének alapjául szolgáló értékeket.

Hazánk, Magyarország, most mindezt felismerve, új szemet és új szívet követel, olyat, amely képes arra, hogy túltegye magát az emberi történések puszta materialista szemléletén. Láthatjuk, hogy az elmúlt évek erőteljes, csak anyagi jellegű civilizációjának beáramlása a Kárpát-medencébe a dolgok, illetve a felvett kölcsönök rabszolgáivá tette a magyart. A kérdés tehát újra felmerül: rabok legyünk vagy szabadok?

A válaszunk pedig nem lehet más, mint a '48-as szabadságharcosoké. Még két hete sincs, hogy a márciusi ifjak ünnepe alkalmával újra felvillant előttünk, bekúszott fülünkbe egy-egy réges-régen hallott dallamfoszlány az új élet lehetőségének, a már kézzel tapintható magyar tavasznak az előillata, miközben a szabadságharc emléke melegséggel árasztotta el szívünket. Kívánom, hogy a mostani alkotmányozás folyamatában minél több képviselőtársam lelkéből törjenek föl azok az érzések, amelyek az áprilisi törvények alkotóit is vezérelték.

És végül, de nem utolsósorban felmerül a kérdés: mi az új az alaptörvényben, mi az alaptörvény igazi ajándéka? Az, hogy mindannyiunk üresedés felé hajló láthatatlan tarisznyáját ismét feltöltsük szolidaritással. Az új alaptörvény majd emlékeztet bennünket arra, hogy ne felejtsük el rendszeresen kibontani tarisznyánkat, osztani belőle a hitet, a reményt és a szeretetet, mert minél többet adunk, valójában annál gazdagabbá és annál szabadabbá válunk. Ne felejtsünk hát lehajolni egymáshoz!

Uram, köszönöm, hogy magyar lehettem. Kérlek, segíts, hogy az új alaptörvény betölthesse rendeltetését!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu