ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, hogy a miniszterelnököt akkor is terheli a válaszadás kötelezettsége, ha kérdés helyett egy politikai epeömlést kap csak. (Derültség a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársam! Önt félrevezették. Ezért most fölolvasom szó szerint azt, amit a Széchenyi-terv bemutatóján mondtam: Mindannyian tudjuk, hogy Fellegi miniszter úr egy rendkívül tapintatos és udvarias ember. Ha valaki az Akadémia világából jön, ez talán el is várható, s ő beszélt arról, hogy milyenek voltak a korábbi pályázatok. És olyan mondatot mondott - kettőspont -, hogy egy általános műveltséggel rendelkező vállalkozó nem volt abban a helyzetben, hogy maga el tudjon készíteni egy pályázatot. Ezek udvarias mondatok. Széttagolt volt a pályázati rendszer, párhuzamosságok voltak a rendszerben. Ugye, így beszél egy igazi akadémiai ember? Én meg úgy beszélek, hogy az ott egy disznóól volt. A helyzet úgy áll, hogy ami itt uralkodott, az egy disznóól volt. Átgondolatlan, korrupt, áttekinthetetlen, követhetetlen, az embereket megalázó, a pályázókat kiszolgáltatottságra ítélő, és a kormányzati és a pályázati emberek számára pedig hatalmi pozíciót biztosító rendszer volt. Vagyis disznóól.

Ez hangzott el. Hol van itt szó, tisztelt hölgyeim és uraim, arról, hogy bárki Magyarországot disznóólnak nevezte volna? Ön hazudott, nem mondott igazat (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!), csúsztatott, visszautasítom a kérdést! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu