BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Emlékezni kötelesség, megemlékezni azokról, akik sokszor az életüket áldozták azért, hogy a mai nap megszülethessen.

Nekem is nehéz ma szóba hoznom mindazt, ami kapcsán szeretnék róluk megemlékezni, mert megható pillanatok részesei lehettünk ma. Az elmúlt hosszú évek alatt, 20 év alatt számtalanszor felhangzott az a kérdés Magyarországon, hogy hol volt az alkotmány az elmúlt 62 év alatt. Hol volt az alkotmányosság, hol volt a jogállam, hol volt a törvényesség akkor, amikor az életünket az elmúlt 62 év megnehezítette, elbizonytalanította és sokszor megnyomorította?

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt alkalommal megemlékeztem arról, 1956-ig jutottam el, hogy hol volt a jogbiztonság, a jogállamiság, az alkotmányosság akkor, amikor nem védett meg senkit sem. Nem védett meg senkit: nem védte meg a Lászlóffi családot, a Szarvas családot, Lustyik Jani bácsit, Wittner Máriát és forradalomtársait, a gyerekeket, a miniszterelnököt, Nagy Imrét sem. Sok üldözött és megfélemlített ember élt akkortájt Magyarországon. 1956-ban a megfélemlítés, az idegen hatalom, a nagy szovjethatalom alkotmánya működött. Csattogó munkásőrparancsnokok és PPS-géppisztolyok sétáltak az utcákon, és próbálták megfélemlíteni az elbukott forradalom még reménykedő állampolgárait.

Emlékszem arra, hogy Szarvason az első világháborús emlékművön egy turulszobor állott. Tudják, ezt is, a turulszobrot, a szabadság szimbólumát - a helyi mendemonda szerint - a rendőrök egy éjszaka drótkötéllel lerántották, a pincébe vitték, s később a MÉH-telepen eladták, és birkapörköltet ettek belőle.

Félelem uralkodott akkortájt, börtön, kivégzések. Anyám '56 decemberében, miután nagyon szegények voltunk, sokat éheztünk, betegeskedtünk, dívott, sűrű volt Szarvason a tüdőbetegség, a nyomor, én magam is beteg lettem, és felhozott Budapestre. Nem kapták meg '56 áldozatai, a forradalmárok azt a végtisztességet, hogy eltemessék őket. S én még emlékszem, hogy az Üllői úton, bár anyám elfordította a fejemet, az emberek máglyába voltak rakva: egy sor halott, egy sor mész, aztán fordítva, mint a téglakötés.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Borzasztó évek voltak azok. Ezt követően is dühöngött a diktatúra és a besúgórendszer. Továbbtanulni csak úgy lehetett, ha valaki a személyzetissel vagy a párttitkárral jóban volt vagy hízelkedett. A munkahelyek vezető beosztású helyeit úgy osztották el, hogy szükség volt az akkori MSZMP VB döntésére. Ha valaki valahol főmérnök volt vagy mérnök vagy közgazdász, csak úgy kaphatott vezető beosztást, hogyha megfelelt ezeknek a kritériumoknak. Nagy baj volt akkor, amikor nem volt politikailag megbízható, és nem volt politikai végzettsége.

Személy szerint építőiparos voltam, nekem a Bondor József miniszter írta elő, hogy középfokú politikai végzettséget kellett szereznem. Nagy gond volt, mert nem voltam megbízható, így nem mentem "Foxi-Maxi" esti egyetemre. Sokáig nem voltam jogosult arra, hogy egy építőipari szövetkezet műszaki vezetője legyek. Megalázások követték '56-ot, még 1968 tájékán is, amikor külföldre mentünk, a lehetőség korlátozásával, a pénz korlátjával, a vámon való megaláztatással. 1968-ban megaláztuk Csehszlovákiát. A Nagy Testvér, a Varsói Szerződés kapcsán lerohantuk. Vidám barakk volt annak idején a mi táborunk, de ugyanakkor a túlélésért, a függetlenségünkért küzdöttünk, féltünk, s ugyanakkor recsegett-ropogott a rendszer.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Legközelebb elmondom a harmadik részét. Köszönöm szépen, hogy szólhattam. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen! - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu