DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Honfitársaim, elszakított területeken innen és túl! Isten, áldd meg a magyart! - kezdődik a Nemzeti hitvallás szövegezése az alaptörvényben. A közös Himnuszunk első sora, a hitvallásunk első sora hangzott most el itt az Országház környékén azon több száz elkötelezett magyar ember ajkán, akik velem együtt, a frakciótársainkkal és az összes magyar emberrel együtt, akik abban a várakozásban éltek, hogy itt valami valóban gyökeres változás fog történni, azt kérdezik: miért állunk meg félúton? Miért nem megy el a lehetőségek határáig, maximumáig ez az alaptörvény, amit most a kétharmados többség előterjesztett, végső állapotába hozott, ellenzéki módosító javaslatok döntő többségét lesöpörve az asztalról?

Ezek az emberek, akik ott kinn imádkoznak Papp Lajossal és a többi elkötelezett hazafival, mind azt kérdezik, hogy miért maradt ki az elkötelezettség, a kötelezettségvállalás egyértelműen az igazságtétel mellett? Miért maradt ki az a javaslat, amely egyébként, hogy házszabályszerű is legyen a felszólalásom, az ajánlás 23. pontjában szerepel, mégpedig az ellopott állami vagyon, az elsíbolt, elprivatizált állami vagyon visszaszerzésének a követelménye? Ezt a követelményt az emberek milliói már nem fogják tűrni, hogy lesöpörjék az asztalról, mert az, amire rámutattak azok a gondolkodók, azok a közgazdászok, azok a felelős emberek, akik már évek óta ezzel foglalkoznak, hogy miért van az, hogy eszközeinktől, vagyonunktól megfosztva sodródunk egy kényszerpályán, nem lehet így önrendelkezésről beszélni. Önrendelkezésről csak akkor lehetne beszélni, ha azt a módosító javaslatunkat, amelyet Novák Előddel most benyújtottunk - 23. ajánlási számon szerepel -, támogatnák, tehát élnének azzal a történelmi lehetőséggel, amely arra irányul, hogy azt a hihetetlen vagyonvesztést 1988. január 1-je óta, amit a Jóisten jóvoltából itt most köztünk nem lévő szocialisták országlásának köszönhetünk jelentős részben, igenis most meg kell fordítani, ha úgy tetszik, történelmi revánsot kell venni.

Jól indulna ez a vita, mondhatnám azt is egyszerű szófordulattal, hiszen valóban azok, akik az elmúlt nyolc évben az ország tönkretételének politikáját kiteljesítették, most itt nincsenek jelen. Az SZDSZ már rég a történelem szemétdombjára jutott, az MSZP pedig most távol van, de jobb is ez, sokkal emelkedettebb és sokkal felelősebb gondolatok és politizálás tárát, lehetőségét teremtik meg ebben a Házban. Azonban az önök történelmi felelőssége nem lesz megkerülhető - nem lesz megkerülhető, mert nem élnek ezzel a lehetőséggel. Itt van a zárószavazás előtt ez az indítvány, ez a 23. ajánlási ponton szereplő javaslat, kérem önöket, hogy hallgassák meg ezeknek a magyar embereknek az imáit, fohászát, hallgassák meg azon millióknak a kérését, hogy ismét legyen lehetőségünk arra, hogy a saját életünkben a saját feldolgozóiparunk, a saját élelmiszeriparunk, a saját energiaszektorunk, a saját létalapunkat meghatározó intézmények kerülhessenek vissza magyar kézbe. Ha ezt nem teszik meg, akkor senki nem fogja önöknek ezt megbocsátani.

Ugyanúgy nem fogja megbocsátani azt, amit Orosházi Ferenc, egy elkötelezett magyar ember tíz nappal ezelőtt elindulva a Vereckei-szoros felől, üzenetként hoz ide a Kossuth térre, aki nem kevesebbet mond, mint azt a történelmi tényt és igazságot, hogy a magyar szabadság a magyar Szent Korona tényéből és lényéből fakad, és a magyar alkotmányosság nem más, mint a Szent Korona értékrendjének a kibontása, megvalósítása. Ez az, amibe durván és gátlástalanul beletiport 1944-ben a történelem ítélőszéke, és ezt a sorsfordító lépést most itt önök megtehetnék, megtehették volna, ha hallgattak volna arra a hívó szóra, amelyet mi is megfogalmaztunk a módosító javaslatainkban, mégpedig azt, hogy állítsák helyre a történelmi jogfolytonosságunkat, a 67 év elmúlt időszakának teljes mérlegét vonjuk meg, sarkalatos törvénnyel teremtsük meg annak a lehetőségét, hogy az összes, nemzeti érdeket sértő és az elmúlt időszak nemzetellenes politikáinak lenyomatát tükröző jogszabályt vizsgáljuk felül, és csak és kizárólag azokat hagyjuk hatályban, amelyek a tisztességes, elkötelezett magyar közösségek életét kibontják, akár határon innen, akár határon túl. Ezt a történelmi lépést nem teszik most meg, és ez igazából senki más felelőssége nem lesz, mint az önöké.

Mi szerettük volna, ha ebben az alkotmányozási folyamatban sokkal több olyan javaslat elfogadásra kerül, amelyet a felelős nemzeti erő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom előterjesztett, és igenis részt vettünk első perctől fogva ebben a vitában abban a tudatban és abban a vágyban, attól a felelősségtől vezéreltetve, amelyet eleink is magukénak vallottak, mégpedig azt, hogy ha kell, az utolsó csepp vérig, az utolsó paragrafusig, vagy éppen, ha katonáról van szó, az utolsó töltényig küzdünk a magyar szabadságért. Ugyanígy tesznek egyébként azon rendvédelmi dolgozók is, akik most az Országház épületébe látogató csoporttal érkeztek, azok a tűzoltók, rendvédelmi dolgozók és büntetés-végrehajtási dolgozók, akik szintén a rendet és a magyar alkotmányosság megvédését tűzték ki célul, csak valamilyen szervezési oknál fogva, a Házszabályra hivatkozva nem engedték föl őket most ide a karzatra, pedig azt gondolom, hogy nekik is ugyanúgy itt lenne a helyük.

Azt kell megkérdeznünk önöktől, hogy vajon a Szent Korona értékrendjének a legfontosabb alapelveit, tehát a jogkiterjesztés elvét, a személyek védelmének elvét, az önkormányzatiság elvét miért nem juttatják érvényre. Amikor megnéztük a legutóbb benyújtott, zárószavazás előtti módosító javaslatokat, megdöbbenve láttuk a 19. számú javaslatot, amely nem kevesebbet irányoz elő, mint a magyar vármegyei hagyományokat, amelyek most már nem is tudnak sajnos visszaemelődni, mert ettől eltántorodtak, nem merték fölvállalni a vármegye megjelölés szerepeltetését, a történeti intézményrendszerünk egyik csodás intézményének a továbbéltetését. Most azzal regulázzák meg az önkormányzatokat, hogy ha és amennyiben az önkormányzatok nem hoznak meg bizonyos rendeleteket, akkor a megyei kormányhivatalok jogkört kapnak arra, hogy saját rendeletalkotással felülírják a helyi önkormányzat törvényi felhatalmazás alapján álló autonómiáját, ami, úgy gondolom, elfogadhatatlan. És elfogadhatatlan az, hogy a hitvallásban, a történelmi áttekintésükben önök teljes mértékben figyelmen kívül hagyják azt, hogy Szent István előtt is volt Magyarország, a magyar történelem nem Szent Istvánnal kezdődött, egy több ezer éves magyar kultúra büszke letéteményesei vagyunk mindannyian, éppen ezért igenis illett volna szólni Attilától kezdve Árpád vezéren át mindazon történelmi elődünkről, akik munkássága révén most itt önök egyáltalán lehetőséget kaptak arra, hogy arra hivatkozzanak, hogy a magyar történelem egy élő valóság.

Az a kérdés, hogy miért mulasztották el azt, amit az alkotmány-előkészítő bizottság első ülésén megtettünk és előterjesztettünk, hogy vizsgáljuk felül nemzetközi kötelezettségeinket, hiszen most egyedül ez jelenti korlátját az alkotmányozásnak. Hiszen ha és amennyiben bátorság lett volna arra, hogy egy teljes körű felülvizsgálatát rendeljük el a ránk kényszerített, nemzetellenes erők által leszerződött, nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, akkor most nem hivatkozhattak volna arra, hogy a termőföld magyar kézben tartása vagy az ivóvízkincs magyar kézben tartása ütközik nemzetközi kötelezettségeinkkel. Igenis azt kell mondanunk, hogy ez a kötelezettség, mivel az egyetlen stratégiai komoly nemzeti vagyon, amely megmaradt, minden más kötelezettséget felül kell hogy írjon, és ha emellé nem mernek kiállni, akkor nem moshatják le magukról azt, hogy a történelmi felelősségükkel nem éltek, sőt akár visszaéltek.

A sarkalatos törvények alkotása során igenis, akármilyen döntés fog itt születni, ott leszünk, és minden eszközzel figyelmeztetni fogjuk önöket arra a történelmi kötelezettségre, hogy a részletekben rejlik az ördög, a részletekben rejlik a lényeg, és igenis minden eszközzel rá fogjuk önöket bírni arra, rádöbbentjük önöket arra, hogy ha most nem is tudták megtenni a teljes lépést, azért a részletekben képesek legyenek arra, hogy a magyar milliók akaratát beteljesítve védjék meg a termőföldet, védjék meg a magyar családokat, védjék meg a magyar embereket, a határon kívül elszakított sorsukat élő milliókat, akik most az állampolgárság lehetőségét ugyan visszakapták, de ők szeretnének közösségként is a magyar nemzet részeiként alkotó tagok lenni, és ehhez pedig az önrendelkezési joguk kivívása is elengedhetetlen kötelezettség.

Éppen ezért mindannyiunk közös felhívása önökhöz, hogy ezeket a módosító javaslatokat, amelyeket most a Jobbik előterjesztett, még most, a zárószavazáskor szavazzák meg, hogy legalább ezzel is egy lépéssel közelebb legyen az elfogadandó alaptörvény ahhoz, amit a magyar nemzet elvár önöktől, a többi javaslat és a többi követelés pedig épüljön be a sarkalatos törvényekbe, mert ezek nélkül nincs garanciája annak, hogy a nemzeti önrendelkezés visszaálljon, addig csak írott szó és szép ígéret marad mindaz, amit a nemzeti együttműködés nyilatkozatában vagy a Nemzeti hitvallásban mondanak.

(14.20)

Ennek szellemében kérem mindannyiunkat, hogy legyünk tekintettel Isten elvárására, és mindannyian álljunk ki a magyar nemzet szabadsága, önrendelkezése mellett, mert Magyarország örökké szabad, Hungaria semper libera.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu