KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a mai vitát tudom bővíteni az önkormányzatok tapasztalatával, hisz a XVI. kerület polgármestereként a lakbérhátralékkal rendelkezők jelentős részéről van azért tapasztalatom.

Itt egyből fölvetném azt a dolgot, amit szocialista képviselőtársaim fölvetettek, hogy a devizahitelesekről szóló mai napot bővítsük ki a lakbérhitellel rendelkezők problémájának megoldásával. Annyit tennék hozzá, hogy véleményem szerint az önkormányzati lakbértartozások ügyében ez a rendszer viszonylag jól van szabályozva, és szerintem eléggé védi a lakbérrel rendelkezőket vagy lakbértartozással rendelkezőket. Erre mindjárt mondanék egy konkrét példát.

XVI. kerületi eset, mondjuk, a delikvens Z. úr. Z. úrnak 1997 óta kezdett gondokat jelenteni a lakbér törlesztése, illetve annak befizetése, holott csak 11 ezer forintos lakbért kellett volna fizetnie a majdnem 70 négyzetméteres lakás után. 1998. január 1-jétől semmilyen lakbért nem fizetett, hiába szólította föl az önkormányzat, hiába kérte az önkormányzat, hiába tett neki javaslatot. Legutolsónak 2004-ben, vagyis onnantól kezdve, hogy nem fizetett semmit, 6 év múlva mondta föl a kerületi önkormányzat a bérlő szerződését. Ez szerintem kellő méltányosság, elég hosszú idő volt.

Ennek ellenére 2004 után is különböző megoldásokat javasoltunk Z. úrnak és családjának, és csak 2010-ben került sor a kilakoltatásra, 12 évvel azután, hogy Z. úr semmilyen lakbért nem fizetett, sőt nemcsak a lakbért nem fizette, hanem ahogy Talabér Márta a vitában nem olyan rég elmondta, közös költséget is fölhalmozott, és mivel társasházban lakott, így a társasházban lakó további családok, illetve nyugdíjasok fizették az ő közös költségét is, mert a fő számlát be kellett fizetni, ha nem akarták, hogy kikapcsolják a gázt, a vizet vagy a villanyt.

Egyébként az önkormányzatnál nálunk, a XVI. kerületben, de számos önkormányzatnál legalább hét olyan dolog áll rendelkezésére mindenkinek, aki lakbérrel tartozik, hogy tudja fizetni. Ezek a következők a XVI. kerületben. Először is lehet kérni részletfizetést. Aztán lehet kérni tartozáscsökkentést, aztán adósságkezelésbe is be lehet vonni, átmeneti segélyt kaphat, visszatérítendő támogatást is kaphat, vissza nem térítendő támogatást is kaphat, és legutolsó esetben még a kilakoltatás előtt van arra lehetőség, hogy kisebb lakásba költözzön, aminek a lakbérét tudja fizetni.

Megjegyzem, amikor 11 ezer forintot kellett volna fizetni Z. úrnak, illetve családjának, akkor csak Z. úr nyugdíja 160 ezer forint körül volt, tehát megítélésem szerint nem feltétlenül az volt a probléma, hogy nem tudta fizetni a lakbért.

(14.00)

De ugyanez a helyzet, és tényleg válasszuk ketté azt a dolgot, amit ketté kell választani, a devizahitelesek, illetve az önkormányzati bérlakások helyzetét. Tegnap napirend előtti fölszólalásban, illetve talán interpellációnál vagy kérdésnél is fölvetették képviselőtársaim a IV. kerületi tragikus eseményeket, ahol a VIII. emeletről kiugrott egy ember. Ezt a devizahitelesek problémájához azért nem lehet hozzákötni, hisz mindannyian tudjuk, hogy egy ugyanilyen önkormányzati lakbértartozás volt, ez az ottani újpesti úriember 1997 óta nem fizette a költségeit, és utána került sor arra, hogy kilakoltassák. Tehát én azt gondolom, hogy az önkormányzati bérlakásban az önkormányzatok nagyon-nagyon is türelmesek, és nagyon-nagyon figyelnek arra, hogy lehetetlen helyzetbe senki ne kerüljön, csak a legvégső, legutolsó évek vagy tíz évek után kerül sor kilakoltatásra.

Ezzel együtt akkor térjünk vissza a másik dologra, amiért szót kértem, az meg az, hogy a vitában én azt láttam, azt mondták képviselőtársaim, hogy a kormánynak nincs terve. Ezen azért csodálkozom, mert Cséfalvay államtitkár úr 30 percben ecsetelte a kormányzat elképzeléseit, ebből az utolsó 10 perc kifejezetten a cselekvési tervről szólt. Meglepődtem azon egyébként, képviselőtársaim, hogy nem szóltak hozzá a kormány javaslataihoz, tehát hogy most hogy legyen, mint legyen. Mindenki elmondta a saját javaslatát, de igazából - talán egyetlen LMP-s képviselőtársam kivételével - a kormány javaslatának a bírálata nem került terítékre.

Azt mondják, hogy egy év alatt ez az Orbán-kormány nem tett semmit. Mellettem ül Vas képviselőtársam, aki 10 percben ecsetelte azt, hogy mi minden lépés történt. Én csak nagyon slágvortokban elmondanám, emlékeztetőül.

Először is, a kormány értékelte a helyzetet, majd utána azonnali cselekvésként egy csomó intézkedést megtett. Ilyen például, hogy a deviza-jelzáloghitelezés megszűnt, megtiltotta. Aztán ugyanilyen, hogy a banki hitelszerződést a bank egyoldalúan az adós kárára nem módosíthatja. Aztán az előtörlesztés normalizálásra került. Aztán rögzítették, hogy deviza-középárfolyamban kell fizetni. Aztán a hitelképesség-vizsgálat kötelezővé tétele. Itt képviselőtársam elmondta, hogy voltak olyanok, hogy csak a jelzálog alapját képező lakás vagy ingatlan volt, és azt nem nézték, hogy egyébként van-e fizetése vagy bármi, amiből tudna törleszteni az adott delikvens, aki fölvette a hitelt. Ez is megszűnt. Aztán ötéves futamidő-hosszabbítást ingyen kell a bankoknak nyújtani.

Tehát mindezt megtette a kormány, megtette ez az Országgyűlés, és most Cséfalvay államtitkár úr meg egy nagyon szép, kerek programot vetített önök elé. Mondom, csodálkozom, hogy ehhez nem szóltak hozzá. Nagyon szépen, differenciáltan megmondta azt, hogy milyen részei vannak ennek a problémának, milyen nehéz helyzetbe került emberek vannak, és azoknak milyen megoldásokat javasol.

Én ezt a dolgot egy javaslattal bővíteném, kérem, hogy majd fontolják meg. A XVI. kerületi önkormányzat már 2009 májusában élt ezzel a javaslattal. Azt szintén Talabér Márta mondta el a vitában, hogy kialakult egy maffia, árverezési maffia, amikor meghirdetik az ingatlant, és utána nagyon olcsó áron megveszik a különböző emberek, akik odamennek, mintegy maffiamódszerrel megfélemlítve az ott levőket, egymás között fölosztva a piacot. Ennek megakadályozására volt a mi kerületi önkormányzatunknak egy javaslata, méghozzá az, hogy az önkormányzat kapja vissza azt a jogot, ami korábban egyébként volt neki, és az alkotmánybírósági döntés szüntette meg, de egyben lehetőséget is biztosított az alkotmánybírósági döntés, hogy különleges esetekben legyen az önkormányzatnak elővásárlási joga. Ilyenkor mi történt volna? Árvereznek, nagyon olcsón valaki megveszi, és az önkormányzat azt mondja, hogy: ja, hát ennyi pénzért akkor én is elviszem.

Ezt mi ide - fölterjesztési jogunkkal élve - fölterjesztettük az akkori parlamentnek. Sajnos, az akkori parlament ezt egy kicsit átdolgozta, és egy önkormányzatok számára teljesen kezelhetetlen módszert hozott helyette létre, azt mondta, hogy nem elővásárlási jog van, hanem menjen el az önkormányzat, aztán licitáljon. Na most, az nem életszerű, hogy mondjuk, egy 10 milliós lakás kikiáltási árára azt mondja a testület, hogy jó, 10 millióért megvesszük, odamegy a polgármester licitálni, és 10 millió 1 forintnál meg mit tud csinálni, fölteszi a kezét, aztán kész. Tehát ez nem volt életszerű, sajnos ez a javaslatunk kútba esett.

Javasolnám megfontolásra, hogy ha nem is az önkormányzat, hanem az eszközkezelő vagy valaki, amikor majd esetleg árverezésre kerül sor és árverezésen részt vesz, akkor ezt a fajta elővásárlási jogot rakjuk be vagy valamilyen módon alkalmazzuk, hogy ne lehessen ezt a maffiamódszert alkalmazni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu