BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen érdekesek az előttem lévő felszólalások, különösen a volt szocialista-liberális kormány képviselőinek a megvilágosodása. Gazdaságpolitikáról beszéltek, 8 év különben nem volt elegendő, hogy megvilágosodjanak, most pedig pontosan értik, és propagandisztikusnak tartják ezt a törvényjavaslatot. Hogy pontosan értsük egymás szavát, én úgy gondolom, messzebbről kell egy picikét kezdenem, már csak azért is, mert jó sok dolgot tisztázni kell ahhoz, hogy pontosan lássuk ma Magyarország helyzetét. Többek közt arra a kérdésre is választ kell adni, hogy átütemezés, ki fizeti vissza a hitelt, és egyáltalán a hitelről is illik gondolatokat váltani.

Kérem, fogadják el, én úgy gondolom, a hitel jó dolog, Széchenyi mondta, és kérdés, hogy mire vesszük fel, mert a hitel is lehet rossz, sőt később béklyó lehet, de fontos dolog, hogy a hitelfelvétel előtt az ember azért gondolkozzon. Na, ez nem így történt különben az elmúlt 8 évben. Mire veszi föl az ember? - erre a kérdésre kell választ adni. Fejlesztésre veheti fel, megtérülhet a gazdaságban, ösztönzi a növekedést; aztán fölveheti valaki fogyasztásra, kamrára, megeszi - ez nagyon veszélyes, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim -; aztán hogyha az államról beszélünk, mert ő is fölveheti fogyasztásra, ami nem megalapozott, a pénzek nem alátámasztott igényeket teljesítenek. Aztán az állam fölveszi hiányra. Miből adódik a hiány? Van az éves költségvetés, mérlegelmélet, a bevétel-kiadás nincs egyensúlyban; tehát hitelből finanszírozza az adott éves költségvetés problémáit, azaz a hiányát. Aztán föl lehet venni likviditásra is, amikor piaci szereplőként akár az állam is, előfordulhat, hogy fizetőképességének biztosítására vesz föl hitelt. Aztán persze az időtartamot is nézhetjük, a futamidő szerint lehet rövid, hosszú lejáratú és prompt hitel.

A hitel kétszereplős, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Jelen esetben, ha államadósságról beszélünk, akkor van egy hitelező - de így van ez a reálszférában is -, és van egy adós. Tehát még egyszer, kétszereplős, a hitelező és az adós, mind a kettőnek vannak jogai és kötelességei, nem szabad elfelejteni, sokszor néha erről megfeledkezünk. Szóval, a hitelnek ára van, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a pénznek ára van, az pedig a kamat, százalékban fejezik ki, amely eltérő lehet, attól függ, milyen a pénzpiaci kínálat. A hitel, mint mondtam, kötelezettséget jelent, különösen az adós tekintetében, hisz nagyon fontos dolog, hogy vissza kell egyszer fizetni.

(15.10)

Minél hamarabb, annál jobb, mert az árától szabadul, a kamatterhektől. A hitelnyújtásnak érdekes módon vannak feltételei is. Kérdés, hogy a hitelszerződésben akár egy állam, akár egy kormány milyen feltételek mellett vesz föl hitelt, és mennyire adja fel autonómiáját, autoritását, kiszolgáltatottá válik-e a hitelezővel szemben.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az államadósság felvett, de vissza nem fizetett hitel. A hitel lehet fejlesztési, gazdaságélénkítési egy kormány esetében, és ki tudja, még mire lehet fölvenni, és a költségvetés hiányának finanszírozására is. Veszélyes ez utóbbi, mert akkumulálódik a teher, és nagyon fontos, hogy kamatterhei vannak, vissza kell fizetni, és a hitel mértéke kihat a gazdaságpolitikai célokra, azok megvalósítására. Sőt mi több, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a gazdaságpolitikai célkitűzéseket korlátozhatja, ha magas a hitelállomány, és magas a hitel ára. Nézzük csak az elmúlt 20 évet! Kormányok jöttek, mentek, hitelt vettek föl, államadósságot gyarapítottak, mégpedig elég tisztességesen, aztán a visszafizetésre hivatkozva eladták a családi ezüstöt, fölélték a magyar állam vagyonát, elkótyavetyélték, mert gyorsan kellett törleszteni. Ki nézte, hogy mi az ára? Elment innen minden, a közös állami vagyon, sőt mi több, még azt sem tudják pontosan, mi maradt belőle.

Mégis nőtt a kupac, nőtt az adósságállomány. Egy kormány volt csak az elmúlt 20 évben, a polgári kormány, amely 1998 és 2002 között csökkentette az államadósságot, és megszabadult egy nagyon fontos, feltételekhez kötött államadósságtól, mégpedig az IMF-hiteltől. (Tukacs István: Ez nem igaz.) Mára, mélyen tisztelt hölgyek, urak, hegy ez az államadósság. Hegy, mert megfojt, és a fejlődés gátja. Annak, hogy ma Magyarországon az emberek, mi tízmillióan jobban éljünk, ennek gátja a felhalmozódott költségvetési hiány kapcsán akkumulálódott nagy kupac hiány, államadósság és a hozzá csatlakozó kamatteher. Fojtogatja az országot, Tukacs képviselő úr, fojtogatja.

Le kellett számolni azokkal az illúziókkal, hogy lehet még növelni, mert ennek korlátai vannak, különösen a pénzügyi válság óta. Nem hiszem, hogy Matolcsy miniszter úr gondolta meg magát, hanem a pénzpiaci helyzet adta azt a körülményt, hogy meg kellett fontolnia a kormánynak a korábbi elképzeléseit, amikor arra számított, hogy a gazdaságpolitikai céljaihoz esetleg hitelt vesz föl. Tudniillik a pénzpiacon csökkent a forráslehetőség, a pénzügyi és gazdasági válság párhuzamosan jött, és ilyenkor az embernek jobb, ha gyorsan átértékeli ezzel kapcsolatos korábbi vélekedését. Nem biztos, hogy helyes ortodox módon ragaszkodni a mondott szóhoz, hanem értelmes új célokat kell kitűzni, és meg kell fogalmazni azt, hogy mi a legokosabb és a leghasznosabb az ország számára.

Tudják, szokták mondani Békés megyében, hogy hun kopp, hun hopp. Hopp volt, amikor osztogatás folyt, aztán fosztogatás, és folyt az állam pénze mindenfelé. Hogy mondják nálunk a koppot? Amikor megszorításról volt szó, amikor visszalépés volt mindentől. No, hölgyek, urak, úgy gondolom, hogy egy állam, egy kormány munkája, egy ország gazdasága nem lehet hol kopp, hol hopp, mert abból semmi jó nem származik. A konzervatív ember kiszámítható dolgokat szeret, azt preferálja, és szereti, ha tudja számolni a jövőjét. Hát, kérem szépen, az elmúlt 8 év alatt, vagy a szocialista-liberális kormányzás alatt ez a hopp-kopp volt a divat, és semmi sem volt kiszámítható. Na, ez nem igazán egy hosszú távú gondolkodás! Mit tettek, amikor kopp volt? Adókat emeltek, jövedelmeket fogtak vissza, aztán szolgáltatások megvonására tettek intézkedéseket, rosszul élt az egész ország. Nyomasztó volt a vállalkozások gazdasági terhe, és hiába lehetett volna ez egy jó cél, nem volt hozzá pénz.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden kormány gazdaságpolitikájához pénz kell. Ösztönözni kell, és segíteni kell. Ha nincs pénz, és magas az adósságkamat terhe, az nyomasztja az egész országot.

Ugrok 8 évet, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim: 2010 - megkétszereződött a magyar államadósság. Duplájára növelték 8 év alatt. Ma már mindenki tudja Magyarországon, hogy iszonyú teher az államadósság, több mint 2 millió forint minden magyar állampolgár adóssága, amit nem ők vettek föl, hanem az előző kormányok. És azt is tudja mindenki már, hogy minden 3 forint befolyt személyi jövedelemadóból 2 forint kamatra megy el. Több is mint 2 forint. Mekkora nyűg ez, kérem szépen? Borzasztó teher. Borzasztó. Nyomasztja az egész országot, és nálunk azt mondják Békés megyében, hogy üres kamrában bolond a háziasszony. Nincs mit enni.

Az államadósságot vizsgáló bizottság egyik tagja vagyok, meghallgattuk László Csabát, Draskovics Tibort, Veres Jánost, Oszkó Pétert. És következik majd Medgyessy úr, Gyurcsány és Bajnai úr is. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az volt a kérdés, hogy miért nőtt meg ennyire az államadósság, és miért ennyi. Nem tudtak rá válaszolni. Mire költötték ezt a sok pénzt? Nem tudtak rá válaszolni. Hol van ez a rengeteg pénz? Erre sem tudnak válaszolni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hárítgatják a felelősséget, nem vállalják. Elmondom önöknek, hogy László Csaba egy nyilatkozatot is készített, bár minket ez nem hat meg, hogy ő ugyan nem felel érte egyáltalán, hogy gondoljuk mi ezt, hogy felelősségre vonjuk. Mondtam, még nem tartunk a felelősségnél, csak azt kérdezzük, hogy mire költötték ezt a rengeteg pénzt, és miért vették föl. (Göndör István közbeszól.) És hol van egyáltalán a pénz? Nincs rá válasz. Arra sincs, hogy mire, arra sem, hogy miért.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogy ki a felelős? Azt senki sem vállalja. Na, aztán milyen ország az, ahol nincs felelős kormányzás? Nem kérhető számon, hogy valaki hová tette a közpénzt. Hát mégiscsak felháborító! Ennyire még nem butultunk el mi, magyarok, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Szeretnénk tudni, hogy ki a felelős, és hová tűnt ez a rengeteg pénz. Azt mondták, hogy a kérdés is fölösleges, magyarul azt mondták, hogy ez egy következmények nélküli ország.

Hölgyek! Urak! Rend van ebben az országban? Nem kell elszámolni semmivel sem? Hát hogy gondolják, hogy a közpénzzel nem kell elszámolni? Nem úgy gondolom, hogy következmények nélküli országban szeretnék élni, és rajtam kívül biztos nagyon sok magyar állampolgár. Aztán gondolják csak el, hogy nemcsak a fölhalmozott hitelt hagyták hátra, hanem a hiteltörlesztést is. Mert nemcsak államadósság van, a hitel, amit fölvettek, nem tudjuk, hogy mire, mert fizetésképtelen volt állítólag az államkassza, de 2011-re, 2012-re, 2013-ra előre elköltötték a majdani állami bevételt. Tetszenek érteni? Külön fölvettek az IMF-től, és külön fölvettek az Uniótól pénzt, amiről nem tudjuk, hogy hol a francban van. Hát azért mégiscsak borzasztó! Ha otthon ilyet csinálnék, szerintem az asszony engem két lábbal rúgna ülepen.

Szóval, az nem létezik, hogy ne tudjuk, hol van a pénze az országnak. Nem lehet tovább halasztani a rendcsinálást, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Már csak azért sem, mert ma Magyarországon, ez két évvel ezelőtti statisztika, 3,5 millió ember él a létminimum alatt. Most már 5 millió környékén van ez a szám. Iszonyú a munkanélküliség, őrjítő. Leszakadó országrészek vannak, kivéreztetett gazdaság és társadalmi feszültségek. Hölgyek, urak, ami baj van, sokszor a pénztelenségben keresendő. Sokszor mondják, hogy a pénz nem boldogít, de állati nagy baj, ha nincs. Higgyék el, én ezt állítom! Nem igazán jó a mondás sem. Hiába jók a célok egy kormánynál, pénz kell hozzá.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bevétel kell. Adók kellenek. Azt is lehet csinálni, hogy tovább fejjük a gazdaságot, tovább fizettetjük az állampolgárokat. De hová? Hát már levegőt is alig kapnak! Akár a gazdaság, akár a lakosság. Tehát kiadást kell csökkenteni, spórolni kell, vissza kell fizetni az adósságokat és a terheket csökkenteni. Persze, megint mondhatná valaki, hogy ellentétes folyamatok uralkodnak ma Európában és a világban is, mert Európa most adósodik el. Mi pedig most csökkentjük az államadósságot. De könyörgök, mi már jóval korábban, előre elköltöttük! Ők okosabbak, most adósodnak el, hogy élénkítsék a gazdaságot, hogy a fogyasztást, az exportot serkentsék. Mi pedig most kell hogy adósságot csökkentsünk, mert nincs tovább. A falnál vagyunk, mélyen tisztelt hölgyek, urak.

Az eladósodottság mértékét átütemezni? Tisztelt Képviselőtársaim! Tessenek már segíteni megérteni, kinél és hogyan lehet átütemezni ma hitelt például az állampapírpiacon?! Ezer, tízezer, százezer szereplővel kell tárgyalni? Hölgyek, urak, egy a dolog lényege: vissza kell fizetni minél hamarabb, csökkenteni kell az államadósságot - meg kell szabadulnunk tőle, mert ez a legnagyobb gond ma Magyarországon.

És akkor engedjék meg, hogy a törvényjavaslatról is hadd beszéljek. (Derültség.) Tudniillik ez ahhoz kellett, hogy megértsék, tisztelt hölgyeim és uraim. Ne nevessenek, szocialista képviselők, mert az önök 8 éves, 12 éves regnálásának bűne van ebben az egészben! (Göndör István közbeszól.) Érdekes módon, talán sokan értik ma az országban, sőt tudják is, hogy nincs más kiút, csökkenteni kell az államadósságot, csökkenteni kell a hitelek terhét, kerüljünk ki a szakadék széléről, legyen rend végre ebben az országban.

(15.20)

Szokták erre mondani mifelénk, hogy segíts magadon, Isten is megsegít. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezt tapasztaltam meg ma a magyar társadalomban, igaz, hogy még csekély mértékben, de a csírája ott van. Civil kezdeményezés született az államadósság törlesztésére önkéntes alapon. Lebecsülhetik ezt, hölgyek, urak, de amikor valaki részt akar vállalni abban, hogy ami baj összegyűlt, azt rendezzük el minél hamarabb, ha nem is teljesen, de segítsünk, ez egy nyújtott kéz, amit el kell fogadni. Ez egy áldozatvállalás és önkéntes. Aki megteheti és aki úgy gondolja, adjon. Adjon, és úgy gondolom, hogy fontos cselekedet, hazafias cselekedet, amikor egy országot eladósodottságából akarja kivenni, kirángatni, áldoz a közcél érdekére, és a közös teherviselésből magára vállal ebből jelentős terheket.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztességes az a szándék, amit a civilek kezdeményeztek, és a kormánynak mellé kell állni. Csak egy lehetőség az államadósság csökkentésére a civil kezdeményezés, közpénz lesz belőle. Én úgy gondolom, hogy a kormánynak kötelessége ezt bekanalizálni, és el kell vele számolni, és arra is gondolok, hogy ösztönözheti is a kormány. Kalmárkodó képviselőtársaim nem tudnak számolni. Ha már kalmárkodnak, akkor legalább tanuljanak meg számolni. Ha egyszer valaki - és ezt elmondtam - százezer forintot befizet az adózott jövedelméből, csak azt az adót kapja vissza, amit leadózott. Én úgy gondolom, hogy ezzel serkenteni is lehet. (Göndör István: Nem is fizeti be, bocsánat!) Úgy gondolom, hogy ennek semmi köze a békekölcsönhöz, az önkéntes volt, de kötelező volt, mert kirúgták az embert - miről beszélnek az adótitok megsértésénél? Én úgy gondolom, hogy nagyon tisztességes dolog, és köszönöm a kormánynak, hogy támogatja és ösztönzi.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu