DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kiváltságos országgyűlési képviselő vagyok, legalábbis az ellenzéki képviselőtársaim közül, bár azt sem csodálnám, ha a kormánypártiak közül is, hiszen nekem volt szerencsém az alkotmánymódosításról ma reggel Lázár Jánossal személyesen vitatkoznom a Kossuth rádióban, a 180 perc című reggeli műsorban, bár vitának nehezen nevezhető az, ahol az egyik vitafél és a szerkesztő van a másik vitaféllel szemben, de azért megpróbálkoztunk.

Kiderült ebben a vitában vagy beszélgetésben, Lázár János maga mondta el, hogy fogalma nincs arról, hogy a 30 ezer rendvédelmi nyugdíjas közül hányról beszélünk konkrétan egyébként a kormány szándékai szerint. Tehát hányan 50 év alattiak, hányan vannak azok, akik valóban megrokkanva, valóban leépülve mentek el az ilyen típusú eljárás alapján nyugdíjba, hányan vannak azok, akiket tényleg ereje teljében lévő 40 évesekként titulál a kormány. Fogalma nincs! Nemhogy hatástanulmány nincs, egy konkrét száma nincs sem a kormánynak, sem a Fidesz-frakciónak ezzel kapcsolatban.

Aztán az is kiderült, illetve nem kiderült, hanem egyszerűen közölte Lázár János, hogy ez a 30 ezer ember az állam pénzét megkapja, élősködik rajta, szinte ez volt a lényeg. Lehet, hogy szó szerint nem így mondta, de az biztos, hogy szó szerint mondta, hogy: és nem csinál semmit. Hát, tisztelt képviselőtársam, ki az a Lázár János? Ki az? Ki ő, aki más, több tízezer ember fölött és élete fölött ítéletet mondhat? Hogy jön ő ahhoz, hogy 30 ezer ember életét egy ilyen odavetett félmondattal, hogy ők nem csinálnak semmit, minősítse?! Ezt egyszerűen elképesztőnek tartom.

Nézzék, a parlament előtt fekvő törvénymódosítási javaslatuk tételesen több mint 600 ezer ember életének megváltoztatásáról, a nekik eddig törvényesen járó juttatások elvételéről, visszamenőleges csorbítása lehetőségének a megadásáról szól. Ezt nem tudják cáfolni. Nincsen benne egyetlenegy szó sem a rendvédelmi dolgozókról. Nincsen benne egyetlenegy szó sem a hivatásos állományról. Nincsen benne egy darab szám sem. Nincsen benne az, hogy 57 év alattiakról szólna ez. És kérem, fogadják el, hogy az, hogy Lázár János itt egy napirend előtti felszólalásában politikai nyilatkozatot tesz arról, hogy egyébként a konkrét törvényekben mik lesz és mik nem lesznek, és ezt önök már itt, védve ezt az álláspontot, ennél az alkotmánymódosításnál elmondják tízszer és százszor, az nekem ne jelentsen semmit. Hát az elmúlt egy év parlamenti munkája és kormányzati munkája tekintetében azt tudom mondani, hogy nemhogy garanciát nem jelent, gyakorlatilag azt is kétségbe vonom, amit ezek után kérdésként tesz föl hozzászólásában Lázár János a parlamentben. Hát milyen garancia az?

És hogy ezt bebizonyítsam önöknek, hogy önök is jobban teszik, ha nem hiszik el, képviselőtársaim, a legjobb szándékkal itt ülő és a vitában részt vevő képviselőtársaim, Balsai úr ma - tekinthetnénk freudi elszólásnak, amit az előterjesztői expozéjában mondott, de azt gondolom, hogy Balsai úr ennél sokkal rutinosabb képviselő, hogy ez freudi elszólás legyen - azt mondta itt az általános vitában szó szerint: "Nincsen olyan szándék, amely a szolgálati nyugdíjon túlmutató megvonásokról szólna, illetve elnézést, én nem tudok olyan szándékról, ami a szolgálati nyugdíjon túlmutató elvonásról szól." Ezt nagyon pontosan fogalmazta. Elég vájt fülű vagyok ehhez, képviselőtársaim, nézzék vissza a jegyzőkönyvet. Nagyon pontosan fogalmazta meg Balsai úr, akinek nem hiszem, hogy a saját agyából pattant ki egyébként, hogy ezt a törvényt beterjessze a parlament elé. Azért a szakmai dolgokat mégiscsak megkérdőjelezi.

Szeretném önöknek mondani, akik most itt védik ezt a törvényjavaslatot, akár államtitkár úrnak is, hogy a személyes politikai becsületük és szakmai becsületük lesz a tétje. Hiszen ugyanilyen nekifutással igenis továbbmehetnek ezekben a kérdésekben az önök főnökei. A Fidesz-frakcióülésen megvitatták önök ezt az alkotmánymódosítást? Önök tudták azt, hogy mi fog ide bekerülni pénteken délután a parlament elé? Nem velünk együtt döbbenve hallgatták itt a napirend előtti felszólalásban, hogy akkor ez most miről szól és miről nem szól?

Rétvári államtitkár úrnak szeretnék egy-két kérdést konkrétan akkor föltenni. Hova mennek vissza a rendvédelmi nyugdíjasok dolgozni? Igenis létszámstop van a rendőrségnél, képviselőtársaim. Az előbb már elmondtam - az előbbi kétperces hozzászólásomban -, de ez ilyen nagyon egyszerű. Tehát, hogy értsék, a kafetériajuttatást, amit a kormány 200 ezer forintban maximált - egyébként a költségvetésben csak 130 ezer forintot biztosított a belügyi szerveknek, ami kevesebb, mint a fele, amit a válság legnehezebb évében is a szocialista kormány biztosított, de ezt tegyük félre -, ezt sem fizetik már ki a rendőrségen jelenleg. Kérdezzék meg a belügyminiszterüket, kérdezzék meg az államtitkárukat, kérdezzék meg a miniszterelnöküket vagy a frakcióvezetőjüket! Nem tudja már a rendőrség kifizetni, és ezért nem is tudnak nemhogy új embert fölvenni, hanem a meglévő juttatásokat sem rendezni a történetben. Tehát hova fogja a rendőrség felvenni? Még a sokat általunk nem pont pozitív értelemben emlegetett Terrorelhárítási Központnál is - tudomásom szerint - létszámhiány van egyébként, hála istennek.

Hogyan gondolják, hogy kevesebb pénzért munkára tudnak kényszeríteni embereket, államtitkár úr? Itt emberekről beszélünk. Nem hiszem, hogy nincs olyan fideszes képviselő, akinek a családjában nincs egyébként érintett vagy a távolabbi-közelebbi baráti társaságában. Számoljunk már egy kicsit, képviselőtársaim! 136 ezer forint körüli átlagnyugdíjról beszélünk a hivatásosoknál. Ha önök csak ezért a 130 ezer forintos átlagnyugdíjért vissza akarnák vinni - mint költségvetési forrást -, azt mondják, hogy ezt a pénzt majd munkabérként fogják megkapni, de tessék ezeknek az embereknek a közöshöz hozzátenni. Elmondtuk már a véleményünket, szerintünk már a törvény szerint hozzátették a közöshöz, amit nekik hozzá kell tenniük, de számoljunk egy picit.

Egy 136 ezer forintos nettó bér, amit ő most nyugdíjként megkap, az nem 136 ezer forintba kerül az államnak. Itt hétfőn még 50 milliárd forintot mondott - csak ha már a számoknál tartunk - Lázár úr, kedden, ma már a kormányzati kommunikációban 80 milliárd forintról beszélnek évente ebben a tekintetben. Mondjuk jó lenne, ha nem 40 százalékkal tévednének ezekben a kérdésekben. De akkor mondják meg, legyenek kedvesek, ha csak 50 milliárdról vagy csak 80-ról beszélünk: ki fogja hozzátenni azt, ami mondjuk, a közterheket jelenti ebben a tekintetben? Vagy tényleg azt gondolják, hogy el fog menni egy ember, rá lehet kényszeríteni erőszakkal, hogy mondjuk, 130 ezer forintos nyugdíj helyett 80 ezer forintért menjen vissza dolgozni? Szerintem nem gondolhatják ezt komolyan. Szerintem bele sem gondoltak egyáltalán abba, hogy mi van itt.

És igenis, még egyszer mondom, ez mindenkire vonatkozik, ami a törvényben, az alkotmánymódosítás szövegében benne van. Államtitkár úr, én Tolna megyei képviselő vagyok, ott van nálunk a Paksi Atomerőmű. Nem kis problémát okoz mostanában, természetesen a japán katasztrófával egyébként is a figyelem középpontjába került atomenergia problematikája. Értik önök azt egyáltalán, hogy mivel szórakoznak, játszanak, amikor belebegtetnek egy ilyen alkotmánymódosítást, amiben igenis szövegszerűen például a Paksi Atomerőműnek a sugárzó anyaggal foglalkozó munkakörben dolgozó emberei benne vannak? Értik azt önök, hogy ezeknek az embereknek - minden egyes embernek a fizikai, szellemi és lelki állapotán múlhat tízezrek, százezrek vagy milliók élete? Hogy milyen munkát fektet abba a Paksi Atomerőmű, amióta megvan, hogy az ott dolgozó emberek a lehető legkiegyensúlyozottabban, legfegyelmezettebben dolgozzanak egy ilyen üzemben? Ez nem egy csőgyár, képviselőtársaim. És ezeknek az embereknek pontosan olyan létbizonytalanságot okoznak most ezzel a benyújtott javaslattal, mint egyébként a bányászoknak, a buszsofőröknek vagy bárki másnak, akikre egyébként igenis vonatkozik ez a javaslat.

Mondok néhány tárgyalási alapot, hogyha egyébként bármilyen esély lenne arra, hogy épkézláb beszélgetés legyen ebben az országban ilyen érdemi ügyekről. Először is, ilyen javaslatokat normális országban csak a jövőre való tekintettel lehet meghozni. Azt gondolom, hogy kényszerítés helyett kizárólag ösztönzési rendszerrel lehet például visszahozni a munkaerőpiacra már nyugdíjban lévőket. Azt gondolom, hogy ha bármilyen negatív hatású döntést kívánnak hozni, akkor is minimálisan megfelelő, hosszú felkészülési idővel, amit egyébként képviselőtársam is mondott az előző ciklusba való példaként, hogy két-három év vagy akárhány év felkészülési idővel lehet embereknek az életmódját, életvitelét, kiszámított eddigi életpályáját megváltoztatni, ha már muszáj megváltoztatni önök szerint.

(1.00)

Mint minden átalakítás, nézzék, ha valamit megtanult az MSZP-kormány az elmúlt időszakból, akkor az az, hogy erőszakkal és egyeztetés nélkül semmilyen voluntarista és világmegváltó reformot nem lehet véghezvinni egy országban egyrészt. Másrészt, ha ezeket az átalakításokat meg akarjuk lépni, meg akarják lépni, első lépésként mindenképpen pénzt igényel, nem fog máshogy sikerülni. Hosszú távon lehet pénzt megtakarítani ezeknél, de az első lépéseknél igenis pénzt igényel, itt pedig semmi másról nincs szó, mint hogy egyszerűen pénzt akarnak elvenni ezektől az emberektől.

Végezetül elmondtuk, miután a Fidesz-frakció nyújtotta be ezt a javaslatot, miután a kormány gyáván nem merte felvállalni ennek társadalmi vitáját és itt a parlamenti és a társadalmi szervezetek előtti vitáját, szeretném nagyon világossá tenni, hogy az, ami innentől kezdve következik a társadalomban ennek a törvénynek a kapcsán, az kizárólag az önök személyes felelőssége lesz, nem az ellenzéké, nem a szakszervezeteké, nem az érintetteké, ezért azt fogom javasolni a frakciómnak, és azt fogom kérni, hogy név szerinti szavazást kérjünk erről a törvényről, hogy ahogy a semmisségi törvénynél, itt is rögzítsük mindenkinek a nevét, aki ehhez a történethez a nevét adja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu