Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Teljesen egyértelmű, hogy ezen előterjesztésben találhatóak olyan jó irányvonalak, amelyek mindenképpen tárgyalásra érdemesek, ugyanakkor nagyon örülök, hogy előttem pontosan az hangzott el, amit én a legjobban hiányoltam a felkészülés közben, miszerint a hosszú távú víziónak, a jövőképnek minden szeletét még nem láthatjuk feltárva ezen előterjesztésben.

Elmondhatjuk azt, hogy Magyarország alapvető csapdahelyzetben vergődik, amelynek megoldása érdekében hosszú távon szükséges vagy az ebben az előterjesztésben szereplő kérdéseket rendezni, vagy pontosan olyanokat, mint amelyeket nem nyitottunk ki. Példának okáért nagyon sajnáljuk, hogy nem vagy csak alig nyitottuk ki példának okáért a törvény VII. törvény fejezetét: az állam felelőssége a lakosság egészségügyi állapotáért. Az egészségügy szervezése és irányítása tekintetében számos olyan feladat adódna, amelynek értelmében előre lehetne lépni akár a demográfiai válság és katasztrófa megelőzése érdekében, amelynek egyenes következménye lehetne az, hogy egy olyan egészséges gazdasági szerkezet alakuljon ki, mely az összes itt tárgyalt problémát a jövőre nézve és hosszú távon, ha nem is gátolja meg teljesen, de legalábbis feldolgozhatóvá teszi vagy legalábbis kezelhetővé.

A mai hármas óriási csapdahelyzet, ami igenis nagyon szorosan összefügg a tárgyunkkal, egyrészt a magyar népességfogyás kérdése, ezen belül is Magyarországon belül bizonyos lokális és kisebbségi szinten egy népességrobbanás bekövetkezése, amely egy átgondolatlan szociális politika és kezeletlen közrendvédelem, társadalmi háló mellett hatalmas és beláthatatlan károkat okozhat népegészségügyi, néplélektani szinten is. Végül a harmadik és leginkább idekötődő tárgykör pedig az elvándorlás és egyáltalán a migráció kérdésköre, tehát az a figyelembe nem vett problémakör, mely szerint évente hihetetlen mértékű elvándorlás tapasztalható Magyarországról. Ennek pótlására pedig egy olyan illúzióba táplálják magukat nagyon sokan, hogy majd az elcsatolt részek magyar orvosaiból sikerül talán elegendőt idehozni. Mára tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen évente maximum 150 szakorvost szoktak tudni áthozni. Ennél többet a statisztikák szerint talán egyetlen évben sem sikerült az utóbbi időben. Pótlásra mindenesetre ez semmiképpen nem elegendő.

Valahogy nem kezeljük azt a problémát sem, hogy a felnőtt magyar lakosságnak mintegy hatoda gondolkodik külföldi munkavállaláson vagy az ország végleges elhagyásán. Ennek pedig egyenes lenyomata tapasztalható mind az orvostársadalmon, mind a rezidenseken, mind pedig az ápolókon. Ismert tény, hogy 2010-ben a magyar orvosok részére közel kétszer annyi külföldi munkavégzéshez szükséges hatósági igazolást állítottak ki, mint mondjuk, 2005-ben vagy egy-két évvel korábban.

A kérelmezők többsége tragikus módon 30 évnél fiatalabb, frissen diplomázott szakember, és kijelenthető az, hogy a távozók mögött óriási űr marad, egy kezelhetetlen űr, amit nem lehet bevándorlókkal betölteni. Tehát hosszú távú víziók tekintetében minket nagyon is érdekelne a válasz arra, hogy hogyan kívánja a kormányzat ezt az űrt betölteni. Gondolom, hogy nem ruandai és botswanai orvosokkal, ami nagyon érdekes lenne. Példának okáért, a pszichiáterek között tapasztalható 10 százalékos orvoshiány betöltése esetén magyarul nem vagy csak törve beszélő szakemberekkel nyilvánvaló, hogy kezelhetetlen ez a problémakör. Tehát itt igenis hosszú távú stratégia, ciklusokon átívelő vízió kell. Amíg ez nincs meg, addig csak ezekről a részletkérdésekről és csak érintőlegesen lehet tárgyalni.

A rezidensek helyzete szintúgy kezelendő, való igaz, ők 26 hónapot kell hogy dolgozzanak azt követően, hogy végül is a végzettség már effektíve a fejükben, a kezükben és képességeikben van. Ez idő során a magyar állam végül is a legolcsóbb munkaerőt kapja meg, akivel végül is visszadolgoztatja nagyjából a képzés költségeit, bár teljesen jogos elvárás az, hogy friss diplomával senki ne távozzon külföldre, ha az oktatás költségeihez a magyar állam hozzájárult. Ugyanakkor ezt a kérdést sem ez az előterjesztés, sem a kormányzat víziói nem rendezik, nem teszik rendbe. Érthetetlen, hogy miért várják azt, hogy ha egy kezdő orvos fizetése 80 ezer forinttól indul, és aztán szakorvosként sem feltétlen és mindig emelkedik a nettó 120 ezer fölé, akkor mitől várják azt, hogy itt maradnak tömegesen az orvosok?

(13.50)

Tavaly 1100 ilyen általam említett igazolást kértek ki, miközben Magyarországon csak 700-an végeztek. Ebből 350-en be sem léptek az ellátórendszerbe, ugyanakkor 700-an nyugdíjba vonultak. Tehát hogyha ezekkel a számokkal egy gyors fejszámolást végzünk, akkor látható az, hogy a rendszer fenntarthatatlan. És az előttünk lévő előterjesztés és a Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomag is sajnálatos módon az egészségügyben lévő belső forrásokra apellál, tehát külső forrásokat nem rak bele a rendszerbe.

Tökéletesen igaz, van pazarlás a rendszeren belül is. Ezeknek a feltárt okait ugyanakkor nem látjuk. Tehát nem látható olyan ésszerű átcsoportosítás, amelyik afelé mutatna, hogy valóban el tudunk mozdulni ebből a katasztrofális helyzetből. A helyzet katasztrofális voltát mi sem jellemzi jobban, mint hogy több mint 3 ezer szakember hiányzik ebből a rendszerből, ennek értelmében komplett megyékben kialakulhat egy olyan ellátási válság, ami még több emberéletbe kerülhet, mint jelen pillanatban.

Látható az is, hogy hazánk a 27 fős listából jelenleg a 26. helyen áll az Európai Unióban az egészségügyre történő ráfordítások tekintetében. Hogyha a gyógyszerkassza beígért megkurtítása megtörténik, akkor bizony a legeslegutolsó helyre süllyedünk, ami minősíthetetlen Magyarországon. És látható, hogy még visszafordítható lenne a helyzet, példának okáért a rezidensek 53 százaléka visszatérne Magyarországra. A kutatások szerint csak 3,1 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy szinte semmilyen körülmények között nem térne vissza Magyarországra.

Tehát látható az, hogy az első években igenis visszahozhatók azok az emberek, akik nélkül fenntarthatatlan ez a rendszer. De látni kell azt is, hogy Nagy-Britanniába igyekszik a kifelé elindulók több mint fele. Németországban adott esetben már családostul kínálnak letelepedési lehetőséget, tehát a nagy és áldottnak nevezett EU - nem általam, hanem sokszor a közvélemény által áldottnak nevezett EU - sokszor komplett rendszert dolgozott ki arra, hogy elszívja a munkaerőt Kelet- és Közép-Európából. Ennek vagyunk az áldozatai mi is. A pótlás tekintetében pedig elképzelések sincsenek.

Sőt, számomra a leginkább drámai felismerés az volt, hogy Székelyföldre magyar orvosokat toboroznak, gyakran jobb bérekért, mint itthon. Tehát ezzel szembesülni egy olyan pofon a csonkaországi magyarságnak, ami azt mutatja, hogy az utóbbi 21 év politikuma szabadrablást engedett, minősített hazaárulást követett el azáltal, hogy nem tette helyre ezt a rendszert, mert jórészt igenis ennek köszönhető a népesedési katasztrófa, a gazdasági katasztrófa és az, hogy az az 1 millió gyermek, aki most Magyarországról hiányzik, és az önök programja szerint is hiányzik, esélyt sem kap arra, hogy megszülessen.

A Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomag sajnálatos módon olyan lépésekkel bír, amelyek enyhén szólva sem mutatnak a rendszer javítása felé. Mint említettem, rövid távon sem áll rendelkezésre ezek alapján többletforrás; a gyógyszerkassza csökkentése beláthatatlan következményekkel bírhat; de ami a legsúlyosabb, hogy ezt a humán erőforrásokról szóló bombát nem dolgozza fel, életpályamodell nincs benne. A kifelé irányuló migrációt nem állítja meg; a befelé irányuló migrációval minimális mértékben számol, de ez lényegében megállt. Kimondhatjuk, hogy tulajdonképpen nincs is ilyen. És kezelnie kellene azt a helyzetet, miszerint 2013 végéig mintegy 4 ezer további orvos távozása várható. Ez egy példával élve olyan, mintha eltűnne példának okáért Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megyék összes orvosa, köztük a háziorvosok, a gyermekorvosok, a traumatológusok és a szülészek is.

Tehát ezt a teljes kataklizmát kezelni egy kormánynak lehetetlen, egy társadalom számára lehetséges; de csak és kizárólag szemléletmódváltás alapján, akkor, hogyha belátjuk azt, hogy a probléma eredőit nem lehet tüneti kezeléssel, hintőporszórással kezelni. Igenis beszélni kell arról, hogy többletforrás bevonása nélkül ez nem fog menni, és be kell látni azt is, hogy a népesedési katasztrófánk, a jövőbeni még nagyobb népesedési katasztrófánk megalapozója az, hogyha hagyjuk ezen migrációs folyamatokat kiterjedni, a továbbiakban is fennmaradni.

Egyetlen kérésünk lehet: hozzák haza az orvosokat, hozzák haza a szakápolókat, hozzák haza a rezidenseket, tegyünk végre rendet Magyarországon, hogy ne Székelyföldre kelljen elmenni jobb bérekért, és ne a magyarlakta területek versenyezzenek egymással, hanem Magyarország váljon élhetővé.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu