DR. PUSKÁS IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Előttem már többen hivatkoztak arra, hogy ez egy nagyon új törvény, amelynek a módosítására készülünk, hiszen a parlament 2008-ban - annak az évnek is a végén - fogadta el az előadó-művészeti törvényt, és most mégis egy generális módosítását hoztuk a tisztelt Ház elé. Nyilvánvalóan egy ilyen lépés különösen érdekes és indoklást igénylő, sőt az a tény is elhangzott, hogy bár nagyon friss a törvény, ennek ellenére már egy évvel ezelőtt, még ha részleteiben vagy egy apró részletében is, de a módosítását már elfogadta a tisztelt Ház, és ennek a módosításnak az egyik kezdeményezője én magam voltam. Ekkor hoztuk azt a változtatást, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi színházak megítélése, illetve finanszírozása kedvezőbb lehessen, mint ahogy azt az eredeti jogszabály elhatározta.

Ez az aprónak tűnő kérdés és a jogszabálynak, törvénynek ez az aprónak tűnő orvoslása is felhívta egy fontos fogyatékosságára a figyelmet, miszerint valóban a minőség, az egyediség bizonyos területeken - ha tetszik, és a jogszabály terminusát használva: megyékben - egy intézmény jelentőségét a jelenleg hatályban lévő törvény nem tudta, nem akarta kezelni. Azt hiszem, hogy ez alapvetően egy fontos körülmény és egy fontos meghatározója annak a törvénynek, amely jelenleg hatályban van, vagyis az, hogy ténylegesen nem próbált meg minőséget, értéket a jogszabály homlokterébe állítani, és nem próbálta meg az előadó-művészeti szervezeteket valamiféle minőség alapján megítélni, és ezt a minőségi teljesítményt premizálni, honorálni, értékelni a költségvetésben a támogatás rendszerén keresztül. Én tehát azt gondolom, hogy a legfontosabb módosítási szempont elsősorban ennek az értékelvűségnek az új törvényben, a törvénytervezetben történő megjelenése, és ez az értékelvűség természetesen ott jelenik meg, ahol ennek meg kell jelennie, ez pedig a törvény célja.

Hogy alátámasszam ezt az állításomat, hadd idézzek néhány olyan módosítást, amely akár apróságnak vagy csak pontosításnak tűnhet, de én azt gondolom, hogy mégiscsak visszaadja azt, ami a szándékainkat leginkább tükrözi. Amikor a törvény célját írjuk le, akkor ebbe többek között bekerül majd az, hogy fejlessze a színház-, tánc- és zeneművészet művelését, és ápolja a magyar nyelvi kultúrát, meghatározza az egyes előadó-művészeti tevékenységhez kapcsolódó állami szerepvállalás feltételeit, tervezhető szervezeti működést teremtsen, biztosítsa a közpénzek hatékony, átlátható felhasználását, és amit szintén nagyon fontosnak gondolok, támogassa az előadó-művészeti társulati értékteremtő munkát, elősegítse a magyar nyelvű alkotások létrejöttét, támogassa az előadó-művészeti szervezetek működési és gazdasági együttműködését, és amit szintén nagyon fontosnak gondolok, hozzájáruljon az állami és önkormányzati oktatási-nevelési feladatok ellátásának eredményességéhez, ösztönözze a művészeti értéket képviselő előadásokkal, hangversenyekkel kevésbé ellátott területeken élők kulturális igényeinek kielégítését.

Ezek a törvény céljainál megfogalmazott, reményeim szerint mindannyiunk számára érzékelhető, fontos értékek, amelyek megjelenése aztán természetesen a törvényben a finanszírozásnál visszatér azoknál az értékelési szempontoknál, amire képviselőtársam utalt, hogy ez talán majd nehezen lesz normatívan kezelhető, és nehezen lesz valójában olyan módon elbírálható, amely mindenki számára egyértelmű és vitathatatlan lesz. Ezzel szemben én azt gondolom, nagyon fontos, hogy megjelentek ezek az értékek és ezek a bírálati szempontok. Mint ahogy természetesen a törvény célján túlmenően nagyon fontos szempontok a törvény alapelvei, én a jelenleg hatályos jogszabálynak többek között ezt is egy kicsit fogyatékosságának érzem, hogy meglehetősen szűkszavú volt - úgy fogalmaznám, hogy arctalan -, mint ahogy az előző fejezete is kicsit steril volt, inkább csak a kötelező normaszöveg jelent meg benne, és ennél többet nem próbált vállalni, én ugyanígy gondolom, hogy a jelenleg hatályos törvényben a törvény alapelvei is ilyen sterilek, és nem igazán sokatmondóak.

Az új, általunk kezdeményezett törvénytervezetben ennél azért több jelenik meg; itt is csak néhány dolgot hadd idézzek. "Az előadó-művészeti szervezet művészeti tevékenysége a jogszabályban rögzített vagy általa vállalt kötelezettségeken túlmenően nem korlátozható." Azt gondolom, hogy ez a művészeti szabadság körében valóban fontos deklaráció.

(23.00)

Ezen túlmenően az előadó-művészeti rendszer működtetése az állam, az előadó-művészeti szervezet működtetése pedig a fenntartó feladata. Ezek látszólagos evidenciák, de azt gondolom, ezekeknek a törvényben való megjelenése azért mégiscsak fontos garanciákat jelent a szervezetek működése számára. Azután még egy: a fenntartó felelőssége, hogy biztosítsa az előadó-művészeti szervezet működésének tárgyi, pénzügyi, személyi feltételeit. Igen, megint akár csak azt mondhatjuk, hogy ez természetes, hiszen a fenntartó kötelessége, de hogyha ez megjelenik a törvényben, akkor ez mégiscsak sokkal inkább számon kérhető, és mindenki számára, így többek között a fenntartó számára is máris kötelezettségként jelenik meg.

Nos, tehát én azt gondolom, hogy a törvénytervezetnek ezek azok az elemei, amelyek az értékeket mutatják, az arcot mutatja, azt, hogy milyen előadó-művészeti életet szeretnénk, és mi az, amiről azt gondoljuk, hogy mindannyiunk számára kívánatos és támogatandó. Ehhez természetesen rendelődnek a törvény további fejezetei, többek között itt azok a részek, amelyek magának a struktúrának, a mögötte lévő tanács, illetve a bizottságok szervezetét hozza létre, és itt is egyértelműen kifejezve, hogy a tanács egy érdek-képviseleti szervezet, és ennek megfelelően történik oda a delegálás, a bizottságok pedig a miniszter döntés-előkészítő testületei, ezért történik meg a delegálásnak az a módja, hogy ott valójában a miniszter hívja be ezekbe a bizottságokba a tagokat, tekintettel az odahívottak szakértelmére, és bízva abban, hogy a döntés-előkészítésben valóban olyan szakszerű munkát tudnak végezni, amellyel a miniszter munkáját tudják segíteni.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Természetesen ennek a törvénynek nagyon fontos eleme a finanszírozás kérdésének a szabályozása, hiszen ahogyan utaltam is rá, a hatályos törvénynek az a látszólagos rendkívül precíz része, ami hat kategóriába sorolja az előadó-művészeti szervezeteket, és ennek a fényében azt gondolhatnánk, esetleg azt a véleményt alkothatnánk, hogy ennél pontosabban és megkérdőjelezhetetlenebbül nem is lehetne ezt a finanszírozást szabályozni, nos, tehát pont az általam már hivatkozott módosítás is az elmúlt évben arra utalt, és azt próbálta elérni, hogy valamilyen módon mégiscsak az egyéb szempontokat is lehessen érvényesíteni a finanszírozásban, és már elhangzott, hogy egyéb fogyatékosságokkal is bírt ez a rendszer.

Én azt is merném állítani, talán ez akár vitatható is, hogy a jelenleg hatályos finanszírozási rendszer erősíti a tehetősebbeket, és rosszabb helyzetbe hozza a kevésbé erőseket, mert alapvetően az a két szempont, amivel a finanszírozás pillanatnyilag működik, egyrészt azt a szempontot támogatja, azt a szempontot tartja szem előtt, hogy a fenntartó mennyivel járul hozzá a szervezet működéséhez. Ennek megfelelően történik egyrészről ezeknek a szervezeteknek a támogatása, másrészt pedig magának a működésnek, a jegybevételnek a támogatása történik, a másik részről ennek a művészeti tevékenységnek a támogatása.

Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy azok az előadó-művészeti szervezetek, amelyek egy tehetős fenntartóval bírnak, és sok támogatást kapnak, így tudnak a költségvetésből nagyobb forráshoz jutni, és nyilvánvalóan azok az előadó-művészeti szervezetek, amelyek olyan intézménnyel vagy intézményrendszerrel bírnak, amelyeknek a befogadóképessége vagy éppenséggel a közönség vagy magának a városnak a lélekszáma, vonzáskörzete óriási szerepet játszik abban, hogy milyen támogatáshoz juthatnak jelenleg a költségvetésből.

Ez az általunk kezdeményezett támogatási rendszer sokkal kevésbé ilyen rideg, sokkal inkább figyelembe veszi azt a művészeti teljesítményt, amelyet támogatni szeretnénk, és ennek megfelelően reményeink szerint olyan jelentősebb támogatáshoz juthatnak az ország olyan vidékein lévő színházak is vagy éppenséggel a méretükből következően szerényebb adottságokkal rendelkező színházak, amelyek a jelenlegi támogatási rendszerben sokkal inkább hátrányt szenvedtek.

Nos, tehát ez természetesen egy rendkívül fontos eleme az új törvénytervezetnek, mint ahogy fontos eleme és újdonság az is, hogy nemcsak a művészeti tevékenységet, hanem az intézmény fenntartását, működtetését is támogatni kívánjuk, hiszen nyilvánvalóan amikor arról beszélünk, hogy a fenntartók nagyobb többségben az önkormányzatok, akkor azt is tudjuk, hogy ma is így van, és lehet, hogy ez még a jövőben is így lesz, hogy viszonylag szerény anyagi eszközökkel bírnak vagy tehetnek annak érdekében, hogy ezek az intézmények megfelelő színvonalon tudjanak működni, ezért nagyon fontos az, hogy meglesz az a költségvetési forrás. Bízunk benne, valóban jelentős források lesznek arra, hogy ennek az intézményállománynak a fenntartása is megtörténhessen, és ehhez is támogatást kapjanak a fenntartók, elsősorban nyilván az önkormányzati fenntartók.

Nos, tehát bízom abban, hogy az a módosítás, az a jogszabálytervezet, amely most itt előttünk van, valóban egyrészt ad egy arculatot ahhoz, hogy milyen előadó-művészeti szervezetet szeretnénk, milyen előadó-művészeti tevékenységet szeretnénk Magyarországon, és másrészről pedig hozzátesz egy olyan költségvetési finanszírozási módot, amely értékeli, elismeri és támogatja mindazt a munkát, amely annak érdekében történik, hogy egy valóban nagyon magas színvonalú színházi élet legyen Magyarországon.

Én bízom benne, hogy ezzel a törvénymódosítással ezt a célt tudjuk támogatni, tudjuk segíteni, és ebben kérem képviselőtársaim támogatását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu