NÉMETH ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Nos, szeretném itt is megköszönni mindenkinek az elhangzott szavait, jóindulatú és kevésbé jóindulatú bírálatát, és persze azt a dicséretet, amelyet hál' istennek ellenzéki képviselőtársaink közül is többen megfogalmaztak.

Azt mondhatjuk, hogy egy viszonylag új törvényt módosít a parlament, méghozzá átfogóan, alapvető változtatásokkal. Mert hiszen ma valaki azt mondta, hogy módosítani azt kell, ami létezik. Hiller István képviselő úr mondta ez, ha jól idézem, megpróbáltam nagyjából pontosan idézni.

(0.00)

Nos, azt a törvényt, amelynek a módosítására most készülünk, 2008 decemberében fogadta el a Ház, és mint ahogy több képviselőtársam megállapította, sem szakmai, sem pedig fenntartói részről nem váltotta be ez azokat a reményeket, amelyeket hozzá fűztek. Ezért kell módosítani, és ezért fontos az az egyeztetés, amit többen említettek a javaslat vitája során.

Szerintem a legfontosabb, és ezt megint csak többen hangoztatták a vitában, hogy ez a javaslat, ami itt most előttünk van, átláthatóbbá teszi a támogatások rendszerét, tehát nemcsak a közpénzek felhasználását, hanem a támogatások rendszerét. Erre még ki fogok térni, mert több felszólalás erre inspirál.

A hozzászólások között volt olyan, amellyel nagyon nehezen tudok mit kezdeni, már csak azért is, mert az illető mindenről beszélt, csak a törvénytervezetről vagy annak a lényegi elemeiről nem. Van olyan képviselőtársunk - a nevét nem említem, mert nem érdemes rá -, akinek mindenről mindig ugyanaz jut az eszébe vagy ugyanazok a dolgok, ezeket most is előadta, viszont mivel nem kapcsolódnak a törvényjavaslathoz konkrétan meg úgy egyáltalán sehogy sem, ezeket most hadd ne említsem. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontos dolgok, amiket ő említett, de most ide nincs kapcsolódásuk.

Az egyeztetésekről egypár szót, azokról az egyeztetésekről, amelyek, mint többen említették, megelőzték a törvény benyújtását. Én azt gondolom, hogy valóban szinte példa nélküli az az egyeztetéssorozat, ami megtörtént és ahogyan megtörtént, már csak azért is, mert valóban, számos olyan javaslat, amely ezeken elhangzott akár a fenntartói, akár a művészeti szervezetek részéről, beépültek ebbe a törvényjavaslatba, és most itt fekszenek előttünk a törvényjavaslat részeként.

Az, hogy valaki pártirodákat meg megalázkodást említ - megpróbáltam fölírni - az egyeztetések kapcsán, ehhez csak azt tudom mondani, hogy szó nem volt ilyenekről. Ha megkérdezik az érintett szervezeteket, akkor ők ezt el tudják mondani, akkor el tudják mondani azt, hogy milyen módon szólhattak hozzá és tehettek hozzá ehhez a javaslathoz, és az hogyan tudott beépülni - még egyszer mondom, a többkörös egyeztetés alatt - ebbe a törvényjavaslatba. Valóban, valódi vita kell, de ez egy valódi egyeztetés volt. Ez az egyeztetés valódi vita volt éppen ezért.

Többen említették, hogy a színházakra ne legyen kevesebb a pénz. Azt gondolom, hogy erre államtitkár úr szavai jelentik a garanciát. Azért is fontos, hogy még ezen szavak előtt elhangzottak államtitkár úr szavai, hiszen rövid beszédének éppen ez volt a lényege és éppen ez ad neki súlyt. Én nagyon szépen köszönöm azokat a nem is pozitív kritikákat, hanem pozitív észrevételeket, amelyek elhangzottak elsősorban például Karácsony képviselő úr részéről, akár a hatályba léptetéssel kapcsolatban, akár a minőségi elvárásokkal, akár a művészi szabadság deklarálásával kapcsolatban.

Ami az alternatív szervezetek pályázati rendszerét, pályázati keretét illeti, az teljesen világos, és azt többen hangoztatták, hogy minőségbiztosítási rendszeren alapszik, és minőségi követelményeknek kell megfelelni. Ez azt is jelenti, hogy ha jól értettem a szavaikat, akkor a vitában ezt nem vitatta senki, ezzel nem vitatkozott senki, sőt például Karácsony képviselő úr pozitív tényként említi.

Ha nézzük a támogatási arányokat - Hiller képviselő úr javasolta, hogy ezeket rögzítse a törvény valamiféle módosítással -, én azt gondolom, hogy ezeket azért nem célszerű és nem is lehet ezért kőbe vésni, mert a helyzet mindig változhat, és hogy ha most kőbe vésünk valamit, ha most meghatározunk bizonyos arányokat, akkor az pont azoknak a szervezeteknek lehet rossz a későbbiekben, amelyeken most például ez a javaslat segíteni szeretne. Mondhatok példákat, de nyilván sejti, hogy mire gondolok. Például alternatív szervezetből lehet kiemelt vagy éppen új szervezetek jöhetnek létre, és akkor már mindjárt furcsán változnának ezek az arányok.

Volt egy nagyon fontos és nagyon érdekes megállapítás Karácsony képviselő úr szavai között, ez pedig arra vonatkozott, hogy a mai rendszer, tehát az a támogatási rendszer, amely a hatályos törvényben szerepel, és éppen ezt szeretnénk megváltoztatni, nos, ez a mai rendszer arra épül, hogy a gazdag fenntartó több pénzt tud biztosítani, és ez a rendszer a fenntartót ösztönzi, hogy minél több támogatást adjon a saját művészeti szervezeteinek.

Nos, azt gondolom, hogy ez nem így van. Tehát ez nem arra ösztönzi a fenntartót vagy nem feltétlenül arra ösztönzi, hogy több pénzt adjon neki, hanem bizony a tapasztalatok azt mutatják, hogy a trükközésre ösztönzi sokszor, hiszen a fenntartók nagyon kreatívak tudnak lenni, mint azt mindannyian tudjuk, és ne legyünk álszentek, ezt azért állapítsuk meg, sokan sokszor könyveléssel oldották meg ezt. Ezt úgy értem, hogy ebből a dologból sok színháznak vagy mondjuk, zenekarnak nem származott a valóságban több pénze, hanem papíron oldották ezt meg, átfuttatták a költségvetésén. Azért tegyük hozzá, hogy ez nyilvánvalóan nem lehet cél. Tehát ha itt valójában a fenntartókat szeretnénk valamire ösztönözni, azt ilyen eszközökkel, mint ahogy a mostani hatályos törvény teszi, nem lehet, mert ez befuccsol, ez nem működik.

Szintén Karácsony képviselő úr megállapítása volt a sakkozásra vonatkozó. Most itt nem az előzőre, tehát a sporttörvényre szeretnék visszautalni, hanem arra, hogy a támogatási szempontokkal hogyan tudnak majd sakkozni, hogy mindenféle várt, elvárt számok jöjjenek ki, ha jól értettem. Azt azért szeretném hozzátenni, hogy mi nem így gondolkodunk. Elhiszem, hogy a képviselő úr ebből indulna ki. Azt gondolom, és talán megfogalmazhatom ezt előterjesztő képviselőtársaim nevében is, a törvényjavaslat megfogalmazásakor nem gondolkodtunk ilyenben.

Egyben pedig szeretném megnyugtatni Karácsony képviselő urat, hogy sokat teszünk azért, hogy az ő sötét víziója ne valósuljon meg. Talán sejti, hogy mire gondolok.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu