DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt
Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Több minden elhangzott az
eredetileg tervezett hozzászólásrészekből, ezért ha megengedi a
miniszter úr, azt hiszem, négy dologra kellene hogy koncentráljak.

Az első: a miniszter úr költségvetési bizottsági meghallgatását azon
érvelését, illetve ígéretét komolyan vettük, hogy az adott tranzakcióról
az Országgyűlés részletes tájékoztatást kap, és annak alapján lehet
megítélni ennek a tranzakciónak a körülményeit és valós voltát.

Ugyanakkor az a mód, ahogyan ma próbálta kezelni a kormánytöbbség ezt a
kérdést, arra utalt, mintha nem kívánnának lehetőséget adni az
ellenzéknek arra, hogy ezzel érdemben foglalkozzon, valóságosan
megismerje. Az volt a kezdeményezés a mai napon, hogy ma szavazásig
menjen ez a javaslat.

Semmilyen módon nem látjuk az indokoltságát, hogy miért kellett volna
ezt pár óra alatt lebonyolítani, hiszen a szerződés is olyan határidőt
tartalmaz, amely határidőbe bőven belefér egy ilyen javaslat normál
menete is a Házban, így sem normál menetben tárgyalja a Ház, hanem
gyorsított eljárásban tárgyalja, de mintha meg akarták volna fosztani az
érdemi témával való foglalkozás lehetőségétől - én most úgy mondom,
hogy az ellenzéki képviselőket, hiszen a kormányoldali képviselők voltak
azok, akik ezt kezdeményezték -, ami szerintem nem segíti annak a
szándéknak a megvalósulását, hogy ezt valóban transzparens üzletként
mutathassák be.

A másik dolog, ami ugyanezt a furcsa érzetet erősítette - erről már
Vadai képviselőtársam beszélt -, ez a bizonyos 8. pontja a szerződésnek.

(0.20)

Nyilván nem véletlenül kerül be egy ilyen szerződésbe egy ilyen pont, a
titoktartásra vonatkozó 8. pontra utalok. Tehát nyilván nem véletlenül
kerül be egy ilyen szerződésbe egy ilyen pont, ráadásul meglehetősen
részletesen kibontva, tulajdonképpen több mint egy oldalon keresztül
taglalva az ezzel kapcsolatos körülményeket. Ez mindenképpen azt
igényli, hogy a miniszter úr erről beszéljen, egyrészt elmondja, miért
került a szerződésbe, mit értenek ez alatt, milyen körülményeket, és mi
az oka annak, hogy ezt ennyire fontosnak tartották, hogy ilyen
részletszabályozást dolgozzanak ki erre.

Most maga a tranzakció kapcsán van néhány pont, amelyben bizonyosan
egyetértünk, és még mindig van néhány kérdés. Az első, amiben egyet
lehet érteni, az, hogy ha a megvásárlást eldöntötte a kormány, és
eldönti a kormány, akkor valószínűleg ilyen módon kell elszámolni, mint
ahogyan most előterjesztésre került. Tehát ha a költségvetési törvény
módosítása beterjesztésre került, az valószínűleg korrekt szabályt
tartalmaz. Valószínűleg egyetértünk abban is, hogy növeli a költségvetés
hiányát, amit pénzforgalmilag ki kell mutatni a magyar költségvetés
hiányaként, így is van előterjesztve, és azt hiszem, abban sincs vita
közöttünk, hogy az úgynevezett Eurostat-elszámolás szerinti
eredményszemléletű hiánynál, lévén, hogy egy olyan társaságban történő
tulajdonszerzésről van szó, amelynek a működése az elmúlt években
nyereséges volt, nem növeli az eredményszemléletű, úgynevezett
ESA-hiányelszámolásban a hiányt, azaz marad változatlanul abban a
mértékben, ahogyan ezt a tranzakciót figyelmen kívül hagyva tervezte a
kormány, illetve majd teljesül annyira, amennyire teljesül.

Abban már némi véleménykülönbség van közöttünk, hogyan kell értelmezni
azt a bizonyos jegybanki tartalékban szereplő IMF-es forrást és ennek a
mostani felhasználását. Csak azért van közöttünk véleménykülönbség, mert
önök eddig azt mondták, hogy a jegybanki tartalékban lévő IMF-es vagy
európai uniós forrás államadósság-növelő tétel. Nem mi mondtuk ezt, a
kormány mondta ezt, illetve a fideszes képviselők állították ezt az
elmúlt hetekben és hónapokban. Így számolták ki a 80 százalékot elérő
GDP-arányos államadósságot az elmúlt év közepére, illetve végére,
miközben tudjuk, hogy GDP-arányosan mintegy 4 százaléknyi forrás volt a
jegybank tartalékában volt és van jelen pillanatban is ezektől a
nemzetközi szervezetektől fölvett kedvező kamatozású hitelekből. Ha ezt
akkor figyelembe vették, akkor az a csoda történik, hogy államadósságból
vásárol valaki, vagy pedig ténylegesen akkor kell figyelembe venni,
amikor a pénz elköltésre kerül.

Ezt csak azért akarom mondani, mert mindenképpen fennmarad közöttünk egy
szakmai vita, egy olyan szakmai vita, amely szakmai vita valószínűleg
politikai célzattal szükségtelen módon... - a 80 százalékos szám elérése
érdekében figyelembe vettek olyan tételeket, amely tételek szakmailag
nem korrekt módon voltak figyelembe véve, illetve ez a mostani
tranzakció azt igazolja, hogy ha ebből a pénzből mégis csak most vált
elkölthetővé 1,9 milliárd eurónyi, akkor az mégsem lehetett olyan módon
az államadósság része, mint amilyen módon azt az elmúlt évben
kimutatták.

Ezt az érvelést egyébként korábban már többször elmondtuk. Az önök
mostani tranzakciója, az ebből történő pénzkifizetés, az ebből történő
finanszírozás mindössze azt igazolja, hogy abban a vitában valószínűleg
nem a 80 százalék fölötti számokat hangoztatóknak, a jegybanki
tartalékban szereplő összeget figyelembe vevőknek volt igazuk, hanem
nekik még azt mondtuk, hogy ezt az összeget nem lehet figyelembe venni
akkor, amikor államadóssággal számolunk, hiszen ez nem elköltött pénz,
hanem tartalékban szereplő összeg.

Ami miatt forszírozzuk az előterjesztésben szereplő megállapítások
vitatott részét, úgy látom, annak az indokát is el kell mondani, mert
erre vonatkozóan sem került sor ebben a vitában érdemi megindokolásra.
Nevezetesen, amikor azt mondják a költségvetési törvény módosításának
általános indokolásában, hogy a megvásárlás több szempontból is fontos
Magyarország számára, mivel gyarapítja a nemzeti vagyont, hozzájárul az
energiabiztonság növekedéséhez, úgy gondolom, hogy a nemzeti vagyon
ugyanannyi ebben az esetben. Ha erre azt mondja valaki, hogy ezzel
gyarapszik a nemzeti vagyon, akkor valószínűleg azt a különbséget
figyelmen kívül hagyja, hogy az a pénz a jegybank tartalékában vagy
MOL-részvényben a vagyon szempontjából nem különbség. Ha ennek van majd
valamiféle gyarapodása, ha majd van ennek valamiféle hozama, akkor az
már igen lehet, úgy gondolom.

A jelen pillanatban, hogyha ez egy értékarányos üzlet, és a miniszter úr
azt hangoztatta, hogy az elmúlt három hónap átlagárfolyam alapján
megkötött ügylet, tehát értékén fizette meg a részvényt az ország vagy a
kormány a megállapodás szerint, akkor ez az értékarányosság csak úgy
biztosítható, ha a mérleg két serpenyőjében ugyanaz az érték szerepel.
Ha nem ugyanaz az érték szerepel, akkor persze egészen másról
beszélhetünk. Szerintem erről nincs szó, nem is feltételezem azt, hogy
más szerepelne a mérleg egyik serpenyőjében. Tehát én elfogadom azt az
érvelést, amit a miniszter úr mondott, csak akkor nem kell beleírni az
indokolásba ilyen jellegű szöveget.

A másik mondat sem biztos, hogy helyes. Ha helyes, akkor valami olyan
van, ami nem hangzott el eddig; amikor azt mondják, hogy hozzájárul az
energiabiztonság növekedéséhez. Ez a tranzakció a mi jelenlegi
ismereteink szerint semmilyen módon nem befolyásolja az
energiabiztonságot abban az értelemben, hogy többlet-energiaforráshoz
biztonságosabban jut-e hozzá az ország avagy sem. Ha van ilyen
körülmény, akkor erről még nem volt szó ebben a vitában, akkor ezt el
kell mondani, és erről megint lehet beszélni.

A bizottsági vitában is megemlítettem azt a hivatalos módon meg nem
erősített, de a sajtóból megerősített információt, miszerint egy, az
energiabiztonságot érdemben befolyásoló körülmény, amikor elképzelhető,
hogy ezekben a hetekben érdemben módosult, nevezetesen egy alternatív
szállítási útvonal elérje-e Magyarországot, érinti-e Magyarországot
avagy sem a tervezettek közül. A miniszter úr elmondta a bizottsági
meghallgatásán, a mai napon is szóba került ez a bizonyos
Nabucco-vezeték aláírásával kapcsolatos szerződés, amit mi üdvözlünk,
hiszen a mi alapálláspontunk is az volt, hogy Magyarország érdekében áll
minél több útvonalon, minél több alternatív forrásból történő
energiahordozó biztosítása. Az egy más kérdés, hogy mi még nem tudjuk -
ez ma már mások részéről elhangzott itt, a vitában -, hogy majd abban a
vezetékben lesz-e anyag, amely eljuthat bárhová is, akár Magyarországra,
akár máshová. Ugyanakkor a hír az volt, hogy ez a bizonyos másik
vezeték, amelynek a megépítésére a nemzetközi szerződés jelen
pillanatban is hatályban van, más nyomvonalon valósul meg, és ebből
következően elkerülheti Magyarországot. Itt a Déli Áramlatra utalok,
hiszen erről jelentek meg hírek ezekben a hetekben, amióta a magyar
bejelentés megtörtént, és a javaslat Országgyűlés elé terjesztése is. Ha
már most viszont ez igaz, akkor az viszont érdemben befolyásoló
körülmény lehet az energiabiztonság esetében, ami egy kicsit más
megvilágításba helyezi adott esetben ezt a tranzakciót, ha a kettőnek
bármilyen köze van egymáshoz, vagy a kettőnek bármilyen összefüggése van
egymással.

Most azzal kapcsolatban pedig, hogy a MOL milyen cég, nem kívánok ebbe a
vitába belemenni, azt gondolom, világos, egy tőzsdei cégről van szó,
nyilvános információjú cégről, mindenki számára elérhető. Annak csak
örülök, hogy itt az ellenzéket korábban csak becsmérlő
hozzászólásokkal... - ez velem is előfordult, miszerint az elmúlt
években a MOL eredményessége milyen jó is volt. Nyilvánvalóan ahhoz az
akkori kormánytöbbség vagy az akkori kormányok valamiféle feltételeket
tudtak biztosítani, ha úgy tetszik, akkor a szabályozási körülményeket,
hogy ez a jövedelmezőség biztosított legyen, azaz befektetési célpontnak
is megfelelőnek tűnhessen a MOL eredményessége az elmúlt éveket
illetően.

Abban véleményazonosság volt közöttünk, hiszen annak idején az akkori
ellenzék, az akkori kormányoldal egyetértett abban, hogy a MOL-lal
kapcsolatos ellenséges felvásárlás megakadályozására olyan
jogszabályokat fogadott el a Magyar Országgyűlés, ami ezeket a
lehetőségeket az ezt célzó féltől függetlenül... - tehát akár az Európai
Unión belülről, akár az Európai Unión kívülről célzott valaki
ilyeneket, olyan kapukat állított fel, amely lehetővé tette, hogy ez ne
következhessen be. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy helyes folyamat volt,
ebben mind a mai napig alapvetően egyetértés van közöttünk, és
meggyőződésem szerint, hogyha a szerződéssel kapcsolatban felmerülő
kérdések mindegyike megfelelőképpen megválaszolásra kerül, az általam
most itt érintetteket és mások által már korábban elmondottakat
illetően... - én láttam, hogy egy másik hozzászólásnál a miniszter úr
készült arra, hogy menet közben szintén reagál a vitában.

(0.30)

Ha ezek az információk kellőképpen rendelkezésre állnak, akkor azt
gondolom, hogy erről a tranzakcióról lehet úgy beszélni, mint egy
gazdaságilag megalapozott, kellően előkészített és megfelelő
körülményeket biztosító tranzakcióról, azonban két körülmény ehhez
mindenképpen még szükséges az ellenzék számára. Nevezetesen az, hogy
egyértelmű és bizonyos legyen mindenki számára, hogy azok a
feltételezések, amelyek a tranzakció kapcsán sok helyen megjelentek -
nemcsak a Le Monde-ban, hanem más, Európában megjelent lapok is
foglalkoztak ennek a tranzakciónak a körülményeivel, az ehhez kötődő
feltételezésekkel -, ezek mennyiben igazak vagy mennyiben nem igazak.

Én magam úgy gondolom, hiszen annak idején, amikor a mi kormányunk
tárgyalt az orosz féllel, mi is tettünk kezdeményező lépéseket annak
érdekében, hogy ezt az ügyletet valamilyen módon lezárjuk, ebben
szerintem nincs véleményeltérés a miniszter úr által képviselt álláspont
és a korábbi kormány által képviselt álláspont között. Az a minimális
különbség ugyanakkor nagyon fontos, hogy nem visszavásárlásról van szó a
szónak abban az értelmében, hogy a Szurgut nem tőlünk vásárolta meg a
részvényeket, hanem a szabad forgalomban valakik által megvásárolt
részvények ezek, hiszen az OMV is más partnerektől vásárolta meg a
csomagot, osztrák partnertől megvásárolt részvényeknek a magyar kormány,
magyar állam részéről történő megvásárlásáról beszélünk most. Ezért
tartom fontosnak a megfogalmazás mikéntjét, hiszen nem egy olyan
tranzakcióról van szó, amelyben a visszavásárlás ilyen értelemben
érvényes lenne.

A visszavásárlás azon értelemben történő érvényesülése, pontosabban
értelmezése pedig eléggé furcsa, amely azt mondja, hogy valamikor
privatizálásra került részvényeket vásárol vissza az állam, hiszen
messze nem biztos az, hogy hogyan és mint keletkeztek azok a részvények
annál a félnél, amelyről szó van.

Befejezésül, miután itt már szó esett annak idején a Fidesz-kormány
időszakában fölszabadított, a Fidesz-kormány időszakában részben
értékesített - mert a történethez ez is hozzátartozik -, majd az azt
követő kormány időszakában befejezett tranzakcióról, azért az a
tranzakció egy nemzetközi, nyilvános, részvényjegyzéses tranzakció volt
londoni lebonyolítással, amelyen bárki jegyezhetett részvényt. Csak
azért akarom mondani, mert semmiképpen nem szeretném, hogy ha a dolog
félbemaradna, és az a félmondat hangozna el ezzel kapcsolatban, ami
ebben a vitában ma elhangzott, és nemhogy fél-, de még csak negyed
igazságot sem tartalmazott. Azaz egy nemzetközi tranzakciónak a része
volt.

Miniszter úr, úgy gondolom tehát, hogy a tranzakció körülményei további
részleteinek ismertetése lehetővé teszi azt, hogy az ellenzék is
megfelelő információval tudjon majd a döntésben részt venni a tárgyalás
befejezéseként.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu