JÁVOR BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház!
Elöljáróban engedjék meg, hogy azt elmondjam, a Lehet Más a Politika
képviselőcsoportja szerint alapvetően a stratégiai ágazatokban az állam
tulajdonosi jelenléte nem rossz cél, ez megfelelő feltételek
érvényesülése esetén akár támogatható is lehet. Továbbá azt is el kell
mondani, hogy a Szurgutnyeftyegaz tulajdonrésze a MOL-csoportban valóban
energetikai és biztonságpolitikai kockázatokkal járt, tehát ennek a
megszűnése szintén egy örömteli folyamat. Ugyanakkor azt is látni kell,
hogy nem egy légüres térben került sor erre az üzletre, a
Szurgutnyeftyegaz részvénypakettjének a megvásárlására. Egy olyan magyar
kormányzat szánta el magát erre a lépésre, amelyik a kormányra kerülése
óta, tavaly óta a saját megfogalmazása szerint élethalálharcot vív az
államadóssággal, a pénzügyi források szűkösségével.

Természetesen technikailag lehet indokolni, hogy az IMF-hitelcsomag
felhasználása erre a célra az Eurostat kimutatásai szerint a
költségvetési hiányt, az államadósságot nem növeli, ugyanakkor azért
nyilvánvalóan ennek az 500 milliárd forintnak az elköltése a
költségvetés pénzügyi pozícióit megváltoztatta, és semmiképpen sem
előnyös irányban. Egy olyan helyzetben, amikor a magyar költségvetés a
legalapvetőbb állami funkciók ellátásából vonul ki a költségvetési
források hiányára való hivatkozással, a szociális ellátás, az
államigazgatási intézményrendszer, a környezetvédelmi intézményrendszer
és más alapvető állami funkciók ellátásából vonul ki az állam, arra való
hivatkozással, hogy nincsen pénze, ebben a helyzetben került sor ennek
az 500 milliárd forintnak a részvényvásárlásra való fordítására. Abban a
helyzetben, amikor a devizahitelesek kilakoltatása napirenden van,
amikor az utolsó apró fillérek után is gyakorlatilag padlássöprést tart a
költségvetésben a kormányzat, hogy valahogyan finanszírozni tudja a
kormányzati tevékenységet. Tehát mindenképpen egy nagyon súlyos szempont
van a mérleg másik serpenyőjében, amely nem hagyható figyelmen kívül.

A kérdés az, hogy az a részvényvásárlás, ami megtörtént, elég előnyös-e,
elég hatékony-e a kormányzat energiapolitikai céljainak, illetve a
magyar energiapolitikai érdekek szolgálása tekintetében. Mi azt
gondoljuk, hogy az energiapolitika tekintetében az államnak alapvetően
szabályozói oldalon van elsősorban feladata, egy olyan kiszámítható,
távlatosan tervezhető, jól működő szabályozási környezet kialakításával,
amely biztosítja az ország kielégítő energiapolitikai fejlődését. Ezen a
területen a magyar kormányzat az elmúlt egy évben kudarcot vallott.
Ezen a területen az energiapolitikai törvényhozás, a jogszabályalkotás,
tervezés területén gyakorlatilag a magyar kormány egy rendkívül rossz
bizonyítványt állított ki magáról, és tulajdonképpen ezen keresztül a
magyar energiapolitikát olyan helyzetbe hozta, amikor rendkívül magas
költségek jelentkeznek az energiapolitika finanszírozása területén. S e
mellett a kiszámítható szabályozási környezet megteremtése mellett a
magunk részéről azt gondoljuk, hogy az állam tulajdonosi szerepe csak
egy másodlagosan megjelenő eszköz lehet, nem kizárandó eszköz, tehát egy
használható eszköz, de egy másodlagosan használható eszköz.

Miért fontos ez? S mi fontos még abban, hogy ez egy másodlagosan
használható eszköz? Ez azt is jelenti, hogy az állami tulajdonlás az
energiacégekben pusztán egy eszköz, önmagában nem cél. Ebben a vitában
eddig és az elmúlt hetekben sem nagyon esett szó arról, hogy
tulajdonképpen mi az állam célja a MOL-ban való állami tulajdonlásról.
Véleményünk szerint az, hogy az állam megjelenik tulajdonosként az
energetikai szektorban, ez kizárólag eszközként használható bizonyos
energiapolitikai célok érvényesítése érdekében. Ezek az energiapolitikai
célok nincsenek világosan megfogalmazva véleményünk szerint, nem
látszik, hogy mik azok a célok, amelyeket el kíván érni a kormányzat.

Látnunk kell azt, hogy elindult - ezt most már nem is próbálja a
kormányzat másképp kommunikálni - egy állami tulajdonosi
szerepvállalás-növelés az energiaszektorban. A kérdés az, hogy ezzel a
kormányzat a piaci folyamatokat akarja átalakítani az energiaszektorban,
a piaci szempontok érvényesülésének akar-e gátat szabni, és ha igen,
akkor milyen módon. Lássuk be, a MOL-ban egy kisebbségi részvénycsomagja
lesz a vásárlást követően a magyar államnak. Itt Márton képviselőtársam
azt mondta, ez lehetőséget biztosít az állam részére vagy a kormányzat
részére, hogy ne csak a piaci folyamatokat vegye figyelembe a MOL
üzletpolitikájának az alakításakor. Én azért azt szeretném előre
jelezni, hogy ha az állam nem a piaci szempontokat fogja érvényesíteni a
MOL üzletpolitikájában, akkor a többi tőzsdei részvénytulajdonos szép
sorban elkezd kiszállni a MOL-ból, mert a MOL üzletpolitikája nem fog
megfelelni a tulajdonosok többsége igényeinek, azaz az állam
belekerülhet egy olyan helyzetbe, hogy lényegében a MOL-ból kiszálló
tőzsdei tulajdonosok részvényeit is szép fokozatosan fel kell
vásárolnia.

Tehát hogyha nem a piaci folyamatok érvényesítése vagy más szempontok
érvényesítése előtérbe kerül, ahogyan itt szó volt róla, hogy a MOL
gázüzletágával kapcsolatban milyen folyamatok mentek végbe, akkor
előfordulhat, hogy ez a folyamat tulajdonképpen további tulajdonosi
szerepvállalást kényszerít ki az állam részéről.

Ha hosszú távon - erre már annak idején az energetikai törvénycsomag
vitájában is felhívtuk a figyelmet - az állam a piaci folyamatokkal
szemben igyekszik az energiapolitikai folyamatokat erőltetni, és például
az energiaárakat mesterségesen alacsonyan tartani, akkor hosszú távon
ez nem vezethet máshová, minthogy az állam tulajdonképpen teljes
egészében, mind szabályozó, mind tulajdonosi oldalról átveszi az
energiaellátást Magyarországon, akár a gáz- és villamosenergia-ellátás
tekintetében, és tulajdonképpen a mesterségesen alacsonyan tartott
energiaárakból származó kieső bevételek, illetve ezek finanszírozása
ugyancsak a költségvetés vállára fognak nehezedni. Tehát én csak azt
szeretném ezzel jelezni, hogy azért az a folyamat, ami most itt elindul,
nem egy veszélytelen folyamat.

Tehát az, amibe a kormány most belevágott, hosszú távon egy olyan
rendszer irányába is mutathat, amelyben a magyar állam súlyosan dotálni
fogja az energiaárakat, ami megítélésünk szerint nagyon távol áll attól a
kívánatos helyzettől, amikor a fogyasztók megfizetik a elfogyasztott
javak tényleges költségét, nemcsak a piaci, hanem az externáliákkal
kiegészített költségét, és a szociálpolitikai szempontokat nem az
energiaárakon keresztül, hanem a szociális ellátórendszeren keresztül
érvényesíti az állam. Tehát nem keveri össze az energiapolitikát a
szociálpolitikával, nem keveri össze ezt a két, egymással nem
összekeverendő szempontot, hanem egy megfelelő, a környezeti
externáliákat is figyelembe vevő árképzéssel számol az
energiapolitikában, és a szociális szempontokat pedig, amelyek legalább
olyan súllyal latba kell hogy essenek, mint a környezetpolitikai
megfontolásoknak, azokat pedig szociálpolitikai eszközökkel fogja
érvényesíteni.

(23.00)

Még egy szempont, amire szeretném felhívni a kormány figyelmét. Nagyon
sokan beszéltek arról a MOL-pakett megvásárlása kapcsán, hogy
Magyarország energiafüggetlensége ezen keresztül nő. Én azért azt
jelezni szeretném, hogy Magyarország energiafüggetlensége alapvetően
akkor valósul meg, hogyha Magyarországnak sikerül minél inkább
függetlenítenie magát a külföldről importált fosszilis
energiahordozóktól.

A MOL-pakett megvásárlása alapvetően, bár járulékosan, hogyha nagyon
optimistán akarom látni a dolgokat, és azt mondja a kormányzat, hogy a
MOL üzletpolitikájában érvényesíteni kívánja, mondjuk, a megújuló
energiaforrások felé fordulását a MOL-csoportnak, akkor még bele is
gondolhatunk, de ez mindenképpen csak egy mellékszála lehet a
történetnek. Alapvetően a MOL-pakett megvásárlása nem függetleníti
Magyarországot az alapvetően külföldről importált fosszilis
energiahordozóktól. Erre költ el vagy költött el Magyarország most 500
milliárd forintot, miközben a megújuló energiaforrásokra az új
Széchenyi-tervben 30 milliárd forint szerepel három évre,
energiahatékonyságra az új Széchenyi-tervben 8 milliárd forint szerepel.
Gyakorlatilag a MOL-részvénypakett megvásárlásából több mint ötven éven
keresztül finanszírozni lehetne a jelenlegi energiahatékonysági
beruházásokat.

Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon aránytalan megoszlása a kormányzat
energiapolitikára szánt forrásainak, amikor 500 milliárd forintért a
kormány egy kisebbségi tulajdonrészt vásárol egy tőzsdei cégben,
miközben a valódi energiafüggetlenséget elősegítő energiahatékonyság,
épületfelújítási támogatások, megújuló energiaforrások támogatására
ennek az összegnek a töredéke sem jut, minimális, ehhez képest aprópénz
fog jutni. Ebből az 500 milliárd forintból öt éven keresztül lehetne
finanszírozni a tavaly nyáron egyébként Bencsik államtitkár úr által
beígért évi 100 milliárd forintos energetikai, épületfelújítási
programokat, amelyeknek a nyomát sem látjuk. De ez a pénz nem erre a
célra megy most el, hanem a MOL-pakett felvásárlására.

Mindezeket összegezve én azt látom, hogy tulajdonképpen implicite
választ kaptunk a kormányzat energiastratégiával kapcsolatos
elképzeléseire is. Társadalmi vitán van most a miniszter úr
minisztériuma által előkészített energiastratégia, amely különböző
szcenáriókat vázol föl. Ezek között szerepelnek atomenergiát, fosszilis
energiahordozókat, megújuló energiaforrásokat előtérbe helyező
szcenáriók. Én azt gondolom, hogy tulajdonképpen ennek az
energiastratégiának a vitáját akár be is fejezhetjük. Az, hogy a
kormányzat 500 milliárd forintot szán a MOL-pakettre, az, hogy
gyakorlatilag lassítás nélkül zajlik a Paksi Atomerőmű bővítését célzó
különböző döntések meghozatala, egyértelművé teszi, hogy a kormány az
energiapolitika területén az olaj-földgáz-atom hármas mellett tette le a
voksát, ezeket kívánja finanszírozni a rendelkezésére álló forrásokból,
és emellett némi kozmetikai jellegű aprópénzcsorgatás folyik az
energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások tekintetében, addig a
szintig, ameddig az Európai Unió kötelező elvárásainak eleget teszünk,
de ennél egy milliméterrel sem tovább.

Végezetül, ez már itt előkerült, hogy néhány hónappal ezelőtt a
Szurgutnyeftyegaz részéről teljesen egyértelműen megfogalmazódott az a
szándék, hogy ők nem kívánják eladni a MOL-ban lévő részesedésüket
Magyarországnak. Itt egy nagyon komoly véleményváltozás állt be az orosz
cég részéről. Természetesen én se vagyok annyira naiv, hogy azt
gondoljam, hogy itt az adásvételi szerződésbe foglaljuk bele azokat az
ellentételezéseket, amelyek segítették a Szurgutnyeftyegazt ennek a
véleményváltozásnak a megvalósításában, de azért azt a nemzetközi
gazdasági sajtó is eléggé egyértelműen kezeli, hogy legalább szóbeli
vagy az adásvételi szerződés részét nem képező, de valamilyen
megállapodás született arról, hogy mit kap cserébe az orosz fél, amiről
nagyon keveset tudunk.

Én itt nem értek egyet jobbikos képviselőtársaimmal. Én azt gondolom,
hogy az orosz jelenlét, a Szurgutnyeftyegaz jelenléte a MOL-társaságban
vagy a MOL-csoportban valóban nem volt egy kívánatos dolog, de az orosz
jelenlét a magyar energiapolitika más szegmenseiben sem sokkal
kívánatosabb, mint a MOL-ban. Tehát ha csöbörből vödörbe lépünk át (Az elnök csenget.), akkor nem vagyunk sokkal beljebb.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu