MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt
Képviselőtársaim! Vagyunk itt néhányan, akik a gazdasági, illetve a
költségvetési bizottságnak is tagjai vagyunk, és ezeket az érveket,
amelyek az előbb Veres, illetve Józsa képviselő úr részéről
elhangzottak, mi már egyszer hallottuk; akkor is eléggé értetlenül
álltunk a dolgok előtt. De tulajdonképpen végiggondolva az egészet,
egyáltalán nem véletlen ez, hiszen a képviselőtársaimnak nagyon
szokatlan az, hogy az állam végre stratégiában gondolkodik, és vásárol.
Szokatlan, mert az ő 8 plusz 4, tehát 12 évük alatt az állam leginkább
csak eladott; elég, ha csak a stratégiai energiaszolgáltatókra
gondolunk.

(22.30)

Minden létezőt, mindent, amit csak lehetett, mindent eladtak, úgyhogy
teljesen új számukra ez a gondolkodás és ez a filozófia, úgyhogy
tulajdonképpen nem is csodálkozunk, hogy értetlenségüknek adtak hangot.

Veres képviselő úr a bizottsági ülésen is többször vissza-visszatért,
hogy hatástanulmány, különböző kimutatások, egyebek. Az a helyzet, hogy
volt valóban egy-két példa az elmúlt ciklusokban, amikor többek között
Veres képviselő úr is pénzügyminiszter volt, hogy jöttek mindenféle
hatástanulmányok, inkább mondhatnám azt, hogy papíron számok, de látjuk,
mi lett az eredménye: 50 százalékról 80 százalékra nőtt az államadósság
mértéke. No, ennyit értek az MSZP-SZDSZ-kormány által készített
hatástanulmányok, és eközben mindent, amit csak lehetett, mindent
eladtak. Most végre nem ez történik.

Felvetődött itt Józsa képviselő úr részéről az energiabiztonság.
Tisztelt Képviselő Úr! Gondolom, ön is hallott már arról, hogy egy
tulajdonos azért alapvetően meg tudja határozni egy vállalat működését,
és különösen a stratégiai vállalatok esetében a piaci érdekeken túl
adott esetben stratégiai jellegű döntéseket is hozhat. És ha esetleg
vették a fáradságot a vitára való felkészülés közben, és felütötték vagy
kikeresték azt a honlapot, ahol a március 11-ei adatokat tartalmazó
MOL-részvényesek jegyzéke szerepel, és ha ezeket a számokat összeadják,
akkor azt láthatják, hogy ami hazai, magyar, tehát nemzeti kéznek
tekinthető, a magyar kormány 21,2 százalékos, a Szurgutnyeftyegaztól
megszerzendő részvényhányadával együtt hat kézben 39,3 százalék lesz,
ami úgy gondolom, hogy már igencsak meghatározó egy cég életében. És ha
ennek a 39,3 százaléknak megfelelően lehet majd a döntéseket meghozni,
úgy gondolom, hogy nemcsak a piaci szempontokat, ha szükséges, még
egyszer mondom: ha szükséges, nemcsak a piaci szempontokat, hanem adott
esetben az ország stratégiai érdekeit szem előtt tartva is lehet adott
esetben a cégnél döntéseket hozni.

Veres képviselő úr fölvetette, tulajdonképpen mintegy kérdőre vont
bennünket a bizottsági ülésen, mielőtt támogattuk ezt az indítványt,
hogy és tisztában vagyunk-e azzal, hogy a magyar állam majd hogyan és
milyen módon gyakorolhatja részvényesi jogait. Igen, képviselő úr, nem
véletlenül említettem ezt a megosztást, hogy egyébként több kézben is
van, tehát a részvényesek tudnak élni azokkal a jogaikkal, amelyek a
vállalat döntéseit tudják befolyásolni, még akkor is, ha a magyar
államnak 21,2 százalék lesz majd a tulajdonában. Persze még egyszer
mondom: nem csoda, hogy ez az önök számára szokatlan, hiszen önök
mindent csak eladtak, elkótyavetyéltek, ahogy csak lehet.

Ha emlékszünk még rá, de érdemes képviselőtársaim számára is
feleleveníteni az eladás körülményeit: akkor, amikor ez a több mint 20
százalékos csomag eladásra került, akkor 6900 és 7200 forint volt a
részvények ára, ezen a szinten mozgott. Nos, akkor önök képesek voltak
arra, hogy tulajdonképpen azt lehet mondani: suttyomban, 6500 forintért -
tessenek megnézni a parlamenti hozzászólások jegyzőkönyveit, Veres
képviselő úr, esetleg ön is kikeresheti ezeket a lapokat, mert a
tényadatok ebben szerepelnek -, tehát 6500 forintos részvényenkénti áron
voltak képesek eladni, több mint 6,5 milliárd forintos veszteséget
okozva akkor a magyar államnak. Tehát jóval áron alul, és önök ezt a
tranzakciót nem hozták be ide a parlament elé, szépen suttyomban fogták,
és megkötötték az üzletet. Tehát amikor önök bármiféle kritikával
illetik ezt a kormányt, jó volna, ha ezek a momentumok is
elő-elővillannának az emlékezetükben.

Miért pont most kellett ezt az üzletet megkötni? Tisztelt
képviselőtársaim, azért, mert egyrészt volt rendelkezésre álló pénz, és a
kormánynak végre volt szándéka, hogy a stratégiai vagyont gyarapítsa.
Tisztelt képviselőtársam most kérdezett, de látható, ebből a kérdéséből
látszik, hogy ön még csak azt a jegyzőkönyvet sem vette elő, amely az
államadósság okait vizsgáló albizottság ülésén készült, mert akkor abból
tudhatná pontosan, hogy egyébként az a pénz, amelyet lehívtak, az egy:
szabadon felhasználható, másrészt pedig például a Nemzeti Bank elmúlt
évi veszteségéhez nagyban hozzájárult az, hogy 3,6-3,8 százalékos
kamatra kaptuk ezt a pénzt, és nulla egész néhány tized százalékos
kamatra van jelen pillanatban befektetve; ez a valutatartalék, amelyet
föl lehet használni, illetve jelen pillanatban valutatartalékként van
nyilvántartva. Tehát teljesen egyértelmű, hogy ha ez a pénz
rendelkezésre állt, márpedig szabadon felhasználható volt az IMF-fel
kötött megállapodás alapján a lehívás után, ezért ebből a pénzből igenis
meg lehetett valósítani ezt az ügyletet, és reméljük, hogy itt a
parlamentben is támogatást fog ez az ügylet kapni.

És miért pont most? - a válasz második része. Azért, tisztelt
képviselőtársaim, mert ha például ma megnézik az árakat, akkor azt lehet
látni, hogy a MOL ma 22-23 ezer forint körüli áron mozgott, de például
április 7-én az elmúlt 52 hétben volt a legmagasabb az árfolyam, 25 715
forint volt a MOL ára. Tehát minél hamarabb tető alá lehet hozni ezt az
üzletet, annál jobb, és természetesen bízunk abban, hogy ez a
részvényárfolyam továbbra is növekedni fog, és ezzel pedig egyértelműen
az állami vagyont lehet gyarapítani.

Megint csak oda utalok vissza, hogy ha esetleg a cég mérlegbeszámolóját
előveszik, vagy urambocsá!, fölmennek az internet adott honlapjára, és
megnézik a számokat, akkor azt láthatják, hogy a MOL igen tisztességes
eredményt produkált az elmúlt években. Való igaz, eredménytartalékban
van ez a pénz, tisztelt képviselőtársam, 100 milliárd forintot meghaladó
eredményeket produkált az elmúlt években a MOL, 2009-ben csak az
anyavállalat 116 milliárdot, 2010-ben pedig 177,6 milliárd forintot
produkált.

Úgy gondolom, ezek a számok egyértelműen mutatják, hogy egy igen jól
fejlődő stratégiai cég, amelyet a menedzsment is - ki lehet jelenti,
hogy - jól vezet, és a magyar államnak pedig pontosan az
energiabiztonság érdekében és adott esetben - reméljük, hogy nem lesz rá
szükség, de ha úgy hozná a sors - stratégiai döntéseket is lehet hozni a
MOL gazdálkodását, fejlesztését, terjeszkedését, energiaellátási
törekvéseit illetően, az pedig egyértelműen a hazai érdekeket szolgálja.

És akkor beszéljünk nyíltan és nyugodtan arról, hogy igen, egy ilyen
eredményes cég reméljük, hogy hosszabb távon szép osztalékot is fog
fizetni, amely miatt szintén megéri tulajdonosnak lenni, de elvileg
önöknek ezt tudni kellene. Gondolom, hogy tudják is, csak valahogy most
nem véletlenül nem szóltak erről.

És végül, de egyáltalán nem utolsósorban végre ki lehet alakítani
Közép-Európában egy meghatározó energetikai vállalatot, amelynek a
gerincét a MOL adja a leányvállalataival együtt. Úgy gondolom,
Magyarországnak különösen érdeke az, ha a határon átnyúló gazdasági
kapcsolatokat egy ilyen cégre is tudjuk építeni.

Tehát nagy tisztelettel arra kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák
meg ezt a javaslatot. Végre egyszer eljött az az idő, amikor a magyar
állam nem elad, hanem vásárol, ráadásul stratégiai cégben vásárol.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu