TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt
Képviselőtársaim! Régi magyar mondás szerint nem az a legény, aki a
pofont adja, hanem az, aki állja. Ez a mondás vonatkozik jelen
pillanatban a munka világára, a társadalmi párbeszéd rendszerében
lévőkre, mindazon munkavállalókra, akik az elmúlt hetekben, hónapokban a
jogos jogaikért, szerzett jogaikért küzdenek vagy azok az
érdek-képviseleti szervezetek, akik azt szeretnék, ha valaki beszélne
velük, és nem pedig a parlamenti jegyzőkönyvekből vagy a médiából
értesülnének a saját helyzetük megváltoztatására vonatkozó szabályokról.

Nem ahhoz kell bátorság, hogy korlátozzák a bérből és fizetésből élők
jogait és növeljék a kiszolgáltatottságukat a rugalmasságra hivatkozva,
hanem ahhoz, hogy vállalják ennek a felelősségét, és nyílt, őszinte
párbeszédet folytassanak erről az emberekkel.

Ez a fajta bátorság, amely meghatározná egy kormánynak, hogy milyen
politikát és hogyan kívánja azt képviselni ebben az országban és
Európában, ez a fajta bátorság hiányzik önökből. A ma benyújtott, a
munka világát érintő törvények mindegyike láttán nehéz nem kitalálni,
hogy önök ugyanúgy, ahogy az igazságtalannak vélt és valós egykulcsos
adónál a gazdagok számára, itt ezen törvényjavaslatoknál pedig a
munkaadók számára kedveznek, kiszolgáltatottá teszik Magyarország
munkavállalóit; mindezt azért, mert téves feltételezésük van arról, hogy
hogyan és miképp működik a világ: egy alulról szerveződő világot
akarunk-e, vagy egy felülről irányított világot akarunk-e?

Önök azt gondolják - gazdaságpolitikájuk lényege -, hogy a válság
jelenlegi szakaszának kezelését úgy lehet a legjobban megvalósítani, ha a
munkavállalók kiszolgáltatottságát tovább növelik, bűnbaknak állítják
be őket, és mindezt úgy, hogy az európai értelemben vett rugalmasságra
hivatkozva - amely rugalmasság Európa értékrendjében a munkavállalót
védi, őt teszi alkalmassá a világhoz való alkalmazkodásban - önök a
munkaadót akarják rugalmassá tenni, hogy bármikor kiszolgáltatott
helyzetbe kerüljön akár egy napon belül a munkavállaló. Mi ez, ha nem a
modern rabszolgaság rendszere?

Miért gondolják ezek után önök, hogy a munkaadó is tiszteletben fogja
tartani a szakszervezetek jogait, ha önök sem teszik ezt? Továbbmegyek:
miért gondolják, hogy a munkaadók figyelni fognak a munkavállalóik
érdekeire is, ha azt látják, hogy a kormány se figyel rájuk? A nemzeti
konzultáció köntösébe bújtatva menekülnek mások véleménye elől, tisztelt
képviselőtársam, pedig észrevehetnék, hogy van közös ügyünk, van közös
nemzeti érdekünk. Nemzeti érdekünk, hogy Magyarország jóléte biztosítva
legyen, Magyarország fejlődése a benne élő állampolgárai által a
mindennapok, a hétköznapok szintjén jólétre való törekvéssel zajlódjék,
és úgy éljék azt meg, mint egy minőségi változást.

Önök nem ezt teszik, önök csak a véleményre kíváncsiak, azt is csak
egyoldalúan, a nemzeti konzultáció kereteiben lefolytatva, pedig modern
társadalmak pontosan ezért hozták létre a párbeszéd különböző intézményi
fórumait. Mert mi is a párbeszéd? A párbeszéd célja a különböző
társadalmi csoportok vitája során egy minőség elérése, egy jobb minőség
elérése, amelyet szerződésben rögzítenek. Ez a szerződés adja az igazi
jellegét, amely sok vitában, nagyon sok megegyezésben, kompromisszumban
leledzik, sokszor tartós folyamat, konfliktusok előzik meg, mielőtt a
végeredmény megszületik, de van értelme. Kevesebb konzultáció és több
párbeszéd, ahol nincs helye a nemtelen támadásoknak, a bohócügyi
államtitkároknak, a fenyegetőzéseknek és a hatalommal való
visszaélésnek.

Ha pedig úgy érzik, hogy szakmailag az a helyes, ha kiárusítják a magyar
dolgozókat, és elveszik tőlük a védekezéshez való jogot, akkor ennek a
felelősségét is vállalni kell, és meg kell harcolnia az igazáért a
kormánynak, de nem lehet elbújni ezen viták elől, nem lehet úgy
csinálni, mintha nem létező szociális konzultáción az emberek szinte már
követelték volna önöktől ezeket a lépéseket. Ehelyett egyeztetni kell,
akár heti 44 órában is, tisztelt miniszterek és államtitkárok, a
fizetett éjszakai pótlék díja nélkül is. Tudom, hogy nehéz, de legalább
meglátják, hogy milyen a demokrácia. A kormánynak nem konzultálni kell
tehát, hanem tárgyalni kellene, amíg nem késő. Magyarország jövőjét nem
ökölcsapások, hanem párbeszéd útján, apró lépésekkel lehet megteremteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu