Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A
devizahiteleseket megmenteni szándékozó Orbán-Matolcsy-csomagról
egyértelműen kiviláglik, hogy Magyarországon még mindig a kereskedelmi
bankok bizonyos körei, multinacionális érdekeltségeik diktálnak, tehát
lényegében egy olyan csomag került az asztalra, amelyben ezen
kereskedelmi bankrendszer nem vagy csak minimális tehertételt vállal.

Való igaz, még kijelenthető volna, hogy ez a csomag a hitelesek egy
részét levegőhöz juttatja, amit aztán vélhetően kamatostul fog leverni
rajtuk, ugyanis a kormányzat azáltal, hogy 2015-re bizonyos jóslatokat
tesz vagy nem tesz az árfolyamváltozásokat illetően, lényegében kinyitja
a kormányzati jósdát, azt mondja, hogy majd 2015-ben kiderül az, hogy a
forint adott esetben tud-e erősödni. Önök szerint mennyire reális az,
hogy a magyar forint majd hülyére veri a svájci frankot, a
devizahitelesek helyzetét megkönnyítjük ezáltal, nagyon sokan
fellélegeznek, tízezrek, százezrek az Orbán-kormány áldásos
tevékenységének köszönhetően? Egyszerűen nem reális, nem életszerű,
izzadságszagú ez a csomag, egyetlen cél világlik ki belőle: a
felelősséget átterhelni a következő kormányzatra.

Nem rendez emellett egy nagyon fontos kérdéskört, ami a szabad
felhasználású hitelekbe belekényszerített emberek sorsára vonatkozik. A
jelenlegi kimutatások szerint és még az MNB-adatok alapján is mintegy
2000 milliárd forint azoknak a szabad felhasználású jelzáloghiteleknek
az összege, amelyeket nagyon nagy eséllyel lakáscélokra költöttek, tehát
őket is meg kellene menteni ezen csomag által, viszont a kereskedelmi
bankok egy része a könnyebb ügymenet, a könnyebb ügykezelés miatt
rábeszélte a hiteleseket, az ügyfeleket arra, hogy szabad felhasználású
konstrukciókba menjenek bele ahelyett, hogy valóban lakáscélra tudtak
volna papíron is fölvenni hiteleket. Tehát egy belekényszerítésről volt
szó, a külső körülmények olyan tudatos manipulálásáról, amelyben több
kormány érintett. 2001-ben, az első Orbán-kormány idején fogadták el azt
a kormányrendeletet, amely lehetővé tette a szerződések egyoldalú
módosítását, majd 2004-től pörgött fel a devizahitelezés,
folytatólagosan a kormányzatok háttértámogatásával, hagyták, hogy a
média és a bankrendszer azt sugallja az emberek fejébe, hogy vegyetek
fel minél többet, adott esetben még akkor is, amikor nem lett volna
indokolt.

A legnagyobb bohózat pedig az a tárgyalás, amelyet önök folytattak.
Jellemzően elmondják, hogy három résztvevője van ennek az ügyletnek: az
emberek, tehát a hitelesek, a bankrendszer és az állam, ehhez képest a
tárgyalóasztalnál a magyar emberekről elfeledkeztek. Hol voltak a
hitelesek érdekvédő szervezetei? Hol voltak a civilek? Semmiféle
társadalmi felhatalmazásuk önöknek nincs arra, hogy csomagot
benyújtsanak, a nemzeti eszközkezelőjük egyelőre a padláson van vagy a
ködbe veszett, hiszen forrásokat nem tudtak mellé kijelölni, ötmilliárd
alatti az a forrásmennyiség, amennyit kijelöltek erre a célra.

Tehát nem éreznék korrektebb eljárásnak beismerni azt, hogy a kormányzat
nem képes megoldani ezt a problémát? Ha pedig ezt a közös minimumot
elfogadjuk, akkor életszerűnek érzik-e azt, hogy feljavítsák a saját
teljesítményüket annyira, hogy a kormányzat megállítsa a kereskedelmi
bankrendszer folytatólagos visszaéléseit? (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu