DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Tisztelt Ház! A jelen törvényjavaslatban, ahogy az előterjesztő Fónagy János is hangsúlyozta, egy keretjogszabályt alkottak meg, amit majd a különböző rendeletekkel, egyéb szabályozó törvényekkel igyekeznek feltölteni. Én azt kell hogy mondjam, azon túl, hogy viszont nem látjuk át, hogy a gyakorlatban hogyan is fog működni egy-egy intézkedés, szabályozás, ennek a hátrányai már most meglátszódnak.

Rögtön utalnék a 24. §-ban rendezett összeférhetetlenség problémájára. Ez egy állatorvosi lóként mutatja, hogy ilyenfajta szabályozás nem oldja meg azt a problémát, ami felmerülhet. Az indoklásban is hangsúlyozzák, hogy ez egy keretszabály, ami felváltja az eddigi, részletekbe menő szabályozást, hogy kit zárjanak ki összeférhetetlenség miatt az eljárásból. De ez a szabály teljesen rossz. Tehát azt írja a 2. §, és itt most röviden összefoglalom a lényeget, hogy összeférhetetlen az a személy vagy szervezet, amely funkcióinak pártatlan és tárgyilagos gyakorlására gazdasági vagy más érdek miatt nem képes. Ez mi? Ezek alapján ki fogja majd akkor eldönteni, hogy akkor összeférhetetlen volt vagy nem volt összeférhetetlen? Tehát ez egy olyan rossz gumiszabály, ami semmire nem alkalmas. A bírósági gyakorlat nem fogja tudni pótolni azt a jogalkotói hiányosságot, amit önök itt törvénybe akarnak fektetni.

A 3. § írja, hogy ajánlattevőként, alvállalkozóként és a többi, nem vehet részt és összeférhetetlen, aki a verseny tisztaságának sérelmét eredményezheti. Tehát ugyanez, ezzel gyakorlatilag semmit nem mondtak, egy nesze, semmi, fogd meg jól, egy nagy általánosság, és akkor tapsoljunk, hogy milyen kiváló az új szabályozás. Ennél jobb volt a korábbi törvény vonatkozó rendelkezése, ami részletszabályokat állított föl. Ez így nem oldja meg az összeférhetetlenség kérdését, és hiába hivatkoznak rá később vissza, vagy az indoklásban is, hogy akkor majd bizonyítani lehet annak az adott ajánlattevőnek, hogy akkor ő most ténylegesen megfelelt-e az európai uniós bíróság gyakorlata szerint, ez teljesen alkalmatlan erre.

Megyek tovább. A kizáró okokat az 56. § rendezi, és itt az (1) bekezdés a) pontban, különben helyesen, szerepeltetik, hogy végelszámolás alatt áll, csődeljárás, felszámolási eljárás alatt és a többi. Ez így nagyon rendben van, csak a Jobbiknak a programjában is szerepelt, és egy nagyon fontos, alapvető követelése, hogy ezt még ennél is sokkal szigorúbban kellene venni. Tehát a csalárd alapon elkövetett csőd a magyar gazdaság nagyon fontos problémája, ami az egész körbetartozást is meghatározza.

Tehát itt egy olyan drákói szabályozásra lenne szükség, ami gátat szabna annak, és elejét venné annak a folyamatnak, hogy egyes cégvezetők szándékosan, teljesen tudatosan, adócsalás és más gazdasági visszaélés miatt, gyakorlatilag egy-két hét különbséggel alapítanak és szüntetnek meg cégeket.

(15.00)

Tehát itt is bele kellene venni, igazából ezt a csődjogban kellene szerepeltetni. Ezt azért is hoztam föl, mert jó példa mutatja, hogy ebben az esetben is aki, mondjuk, egy korábbi céggel törvénytelenül vett részt ebben az eljárásban, visszaéléseket követett el, majd az a cég megszűnik, felszámolják, végelszámolják, és utána alapít egy teljesen új céget, úgy tesz, mintha az ő előélete teljesen tiszta lenne. A törvény pedig nem zárja ki az új cégben való részvételből. Tehát meg kellene vizsgálni, hogy a csőd és a felszámolás bekövetkeztében volt-e olyan vétkes közreműködés ezen személyek részéről, ami esetleg kizárhatja a jövőre nézve a közbeszerzésekből is, de a társaság alapításából is azt, aki így tönkreteszi a céget.

Az i) pontban van egy olyan rendelkezés, szintén kizárt, aki korábbi közbeszerzési eljárás eredményeként 2010. szeptember 15-ét követően kötött szerződésével kapcsolatban nem teljesítette az alvállalkozó felé a követelését. Teljesen jogosan merül föl a kérdés, hogy miért pont 2010. szeptember 15-e ez a dátum. Aki 2009-ben vagy 2008-ban nem teljesítette, annak most már amnesztiát adunk, nyugodtan garázdálkodhat gátlástalanul tovább? Teljesen esetleges és irreális, hogy önök most itt 2010. szeptember 15-ére, egy évvel az új törvény kitűzött hatálybalépése előtt meghúzzák ezt, és akkor gyakorlatilag előtte bármit lehetett tenni. Ismerjük pontosan, hány olyan eset volt, amikor nem fizették ki az alvállalkozókat, és szerencsétlen emberek kétségbeesésükben felbontották, mondjuk az utat, és megpróbáltak jogos követelésükhöz jutni.

Önök ezt most nem veszik figyelembe, és azt írják, hogy két éven belül született jogerős és végrehajtható közigazgatási vagy bírósági határozat megállapította, hogy ezt nem fizették ki. Ezzel önmagában nincs baj, csak hát ismerjük jól, hogy a bíróságok leterheltsége és ítélkezési gyakorlata miatt olyan súlyos késedelmek vannak, amelyek sokszor több évre elhúzzák az eljárást, és nem születik meg ez az ítélet két éven belül, pláne nem jogerős. Tehát ez egy irreális kikötés. Maga az elképzelés jó lett volna, de nem ilyen feltételek között megfogalmazva. Ezért ezt újra kellene gondolni.

A 71. § az ajánlatok értékeléséről beszél, értékelési szempontokat sorol föl. Ez egy nagyon fontos kérdés. Hogy az egész közbeszerzési eljárás tiszta legyen, ne merüljön föl a korrupció, a mutyizás gyanúja, ezért olyan egyenlő esélyeket és feltételeket kell teremteni, hogy mindenki ugyanúgy tudjon indulni. Persze ez csak egy eszményi állapot. Pontosan látjuk, hogy az elmúlt 21 év nem erről szólt, ezért szokta a Jobbik bírálni az egész politikai elitet, mert a mutyikban az önök által irányított és vezetett cégek ugyanúgy részt vesznek, mint a szocialisták cégei részt vettek. Néha közösen csinálják ezeket. A mostani törvény rendelkezése alapján sem látható, hogy ennek alapján meg tudnánk ezt előzni, és máshogy működne a jövőben ez a fajta gyakorlat.

Itt a preambulumban szépen felsorolja, hogy az ajánlatkérőknek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítani valamennyi gazdasági szereplő számára. De aki itt, Magyarországon él, ismeri a valóságot, az tökéletesen tisztában van vele, hogy nincs ilyen. A legtöbb közbeszerzés valamiféle mutyi lebonyolítása, ahol előre lehet pontosan tudni, hogy ki fogja megnyerni azt a közbeszerzést és milyen feltételekkel. És aki szerencsétlen módon még megpróbál elindulni, attól legfeljebb az adatokat átháramoltatják annak, aki ki van szemelve erre a győzelemre. Az itt önök által a 71-72. §-ban megfogalmazott értékelési szempontok egyébként olyan bonyolultak, ami a közember számára nehezen érthető. Igazából az a baj, hogy a gyakorlatban sem lesz ettől működő a rendelkezés. Nem teszi azt kötelezővé, hogy a legalacsonyabb ajánlatot benyújtó nyerje meg, amin csak kis feltételekkel lehessen módosítani.

Tehát a különböző részszempontokkal olyan kényelmesen el fognak tudni játszani ezek után is az önkormányzatok, hogy bőségesen ki fogják hozni azt a céget győztesnek, amelyet kiszemeltek, még akkor is, ha esetleg egy másik cég a piacról több milliárd forinttal kedvezőbb ajánlatot nyújtana be. Nem is olyan rég került nyilvánosságra, érdekes módon a Fidesz holdudvarához köthető Közgép hogy nyert 20 milliárddal drágább ajánlattal, amire Orbán Viktor személyesen adott kormányrendeletben engedélyt a Kisújszállás-Szajol közötti vasút felújítására. (Dr. Fónagy János: Püspökladány, nem Kisújszállás.) Sajnos látjuk, ezek a dolgok mennek. Önök utána elmagyarázták, hogy a műszaki paraméterek szempontjából nagyon nem mindegy, és óriási különbség van. Csak nehéz ezeket minden esetben elhinni önöknek is.

Úgyhogy sajnos, ez a mutyizás félő, hogy folytatódni fog. Ezt támasztja alá a 74. §, amikor az ajánlat érvénytelenségéről beszél. Az (1) bekezdés d) pontja alapján, ha az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező nem felel meg a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassági követelményeknek, akkor kizárható. Ugye, az elmúlt évtizedekben pontosan ezt láttuk, hogy aki véletlenül elindult, és beadott egy jó ajánlatot, de nem ő volt a kiválasztott, akkor azt kizárták, mindenféle érvénytelenségi és alkalmatlansági okokra hivatkozva. Itt megint egy olyan gumiparagrafus van, amit önök majd előszeretettel fognak használni, és ki fogják zárni azokat, aki nem tartozik a haveri körbe, és nem fog tudni nyerni ezeken a pályázatokon.

Szintén rendkívüli aggályos, hogy a meghívásos kontra nyílt eljárás és a többi eljárás körében nem rendezik taxatív módon, hogy milyen esetekben lehet helye meghívásos eljárásnak. A meghívásos eljárások arról szólnak, hogy még esélye se legyen a piacról valakinek elindulnia, ajánlatot benyújtania, mert az ajánlatkérő előre elhatározza, hogy kit hív meg az adott pályázatra. Tehát ez olyan versenytorzító tényező, amit csak egész különleges esetekben szabadna megengedni. Ehelyett a törvény semmiféle feltételhez nem köti, hanem gyakorlatilag az ajánlatkérő szuverén döntésétől teszi függővé, hogy akkor most nyílt, meghívásos vagy egyéb módon akarja ezt az egész pályázatot lebonyolítani. Ez teljességgel elfogadhatatlan, szükség lenne itt a részletekbe menő felsorolásra.

És akkor rátérnék az utolsó pontra, a szerződés teljesítésénél a 131. §-ban szereplő intézkedésekre. Meg kell mondjam, hogy ez alapvetően jó, tehát ne csak a bírálat hangozzon el. Itt a 131. § (1) bekezdésében az előleget teszi lehetővé, ami a korábbi törvényben így nem szerepelt. Erre valóban szükség van. Itt önmagában az jelent csak némi aggályt, hogy 10 millió forinthoz köti, amire az indoklás szerint azért van szükség, hogy valóban a mikro- és kisvállalkozások juthassanak ahhoz a kezdő tőkéhez, amivel egy ilyen beruházást el tudnak indítani. Az indoklásban az is szerepel, hogy természetesen akár máshogy is megállapodhatnak egy adott céggel, hogy ne 10 millió forint legyen, de mivel itt kiköti a törvény, hogy legfeljebb 10 millió forint lehet, ez ilyen szempontból aggályos, tehát újra kellene gondolni, hogy akkor ne kösse ilyen módon gúzsba a szerződő feleket.

Nézzük meg a legjelentősebb problémáját az egész közbeszerzésnek, amit a Megyeri híd építésénél és rengeteg autópálya-beruházásnál láttunk, hogy a szerencsétlen alvállalkozók, akik elvégzik ezeket a munkákat, kiszolgáltatottak a fővállalkozónak, aki legtöbb esetben csak valamilyen projektcég, a munkákra nincs is kapacitása, és eleve úgy jött létre, hogy elnyerje a pályázatot, aztán majd bevon különböző alvállalkozókat, akik végrehajtják a feladatot. Na most, ezek a cégek csalárd módon szándékosan úgy adnak be rengetegszer ajánlatot, ez látszódott Budapesten különböző lakóparkok építésénél, ami sok esetben, számunkra nem meglepő módon izraeli érdekeltségű volt, hogy belekalkulálták azt, hogy ők nem is fogják kifizetni az alvállalkozókat. Azért is nyújtottak be olyan ajánlatot, ami irreálisan alacsony volt.

(15.10)

Ilyen szempontból nem haszontalan az a rendelkezés, hogy az irreális ajánlat olyan feltétel, amire külön rá kell kérdezni az ajánlattevőnél az ajánlatkérőnek, és meg kell vizsgálni, persze kérdés, hogy ezt be fogják-e tartani, de ez a legnagyobb problémája az egész kérdésnek, ami miatt kialakult a körbetartozások rendszere. Ehhez képest nagyon üdvözlendő a (3) bekezdés, amelyben azt írja, hogy majd külön kormányrendelet fogja meghatározni, hogy az ajánlatkérő által közvetlen kifizetésben is részesülhetnek majd ezek az alvállalkozások. Tehát nagyon kíváncsiak vagyunk erre a kormányrendeletre, és reméljük, hogy ez tényleg jogilag a kellő garanciákkal úgy lesz körülbástyázva, hogy ne az alvállalkozók húzzák a rövidebbet.

Egyben arra is utalnék, hogy egy jó módszer lenne, hogyha olyan bankgaranciát vagy ajánlati biztosítékot kell hogy benyújtson végül az egész pályázatot megnyerő ajánlattevőnek, amiből ezek az alvállalkozói kifizetések majd később kifizethetők, mert akkor garantálható lenne, hogy ne alakuljon ki a körbetartozások ördögi köre. Szintén helyes, hogy ezt a 7. §-ban kikötik, hogy akkor is érvényes, ha a felek nem vagy ettől eltérően állapodnak meg. Tehát ne felejtsék el, és nagyon kíváncsian várjuk, hogy ez a pont hogy valósul meg, de nagyon sok egyéb módosítást is benyújtottunk. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu