DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szerintem mindenekelőtt érdemes onnan közelíteni a közbeszerzési szabályozáshoz, hogy az államnak egyáltalán milyen funkciói vannak a gazdaságpolitika irányításában. Én azt gondolom, az egyik legfontosabb funkciója vagy legalábbis egy nagyon fontos funkciója az államnak, hogy egyáltalán milyen környezetet alakít ki a köztulajdonban álló cégeken belül, és akár közvetlen eszközökkel - és tipikusan ilyen a közbeszerzés -, akár közvetett eszközökkel hathat arra, hogy a gazdaság más szereplői hogyan viselkednek.

Akkor, amikor az államnak erről az általános felelősségvállalásáról beszélünk, az egyik fő funkció az lehet, hogy az állam a saját tulajdonában, illetve köztulajdonban álló cégeken keresztül milyen etikai normákat kíván érvényesíteni a gazdasági életben. Szándékosan nem rögtön a korrupcióról beszélek, mert azt gondolom, hogy önmagában a gazdasági, etikai normák meggyökereztetése, érvényesítése tágabb kategória, mint önmagában a korrupció megelőzése, hiszen nagyon sokszor úgy lehetünk tanúi üzleti etikába ütköző cselekedeteknek, hogy adott esetben egyetlen büntető törvénykönyvi tényállás sem valósul meg.

Éppen ezért lenne fontos egy új közbeszerzési törvény előkészítésénél, hogy maga a közbeszerzési törvény írja azt elő, hogy az a cég, amelyik üzleti kapcsolatra kíván lépni egy közbeszerzési eljárás keretében az állammal, önkormányzattal, az rendelkezzen egy üzleti etikai kódexszel, és ennek részletesebb ismérveit egy alacsonyabb szintű jogszabályban meg lehet határozni. Másik: ennek az előírásnak, tehát hogy megköveteljük az állammal, önkormányzattal üzleti kapcsolatba keveredő cégektől egy üzleti etikai kódexnek a meglétét, szankciót fűzünk ahhoz, hogyha ezt az üzleti etikai kódexet ez a cég megszegi. Éppen ezért én nagy tisztelettel azt javasolnám, illetve az LMP erre nyújtott is már be módosító javaslatot, hogy kerüljön meghatározott időre kizárásra az a vállalkozás a közbeszerzési eljárásokból, amelyik a saját üzleti etikai kódexét megsérti.

Ha közvetlenül a korrupcióellenes fellépésre gondolunk, akkor viszont érdemes rögtön azt megnézni, hogy maga a törvény milyen lehetőséget nyújt - történetesen ott, ahol hallgat, ahol kivesz a közbeszerzési törvény hatálya alól különböző tevékenységeket - a korrupcióra. Talán szerencsés volna a dolgot a gyökerénél megragadni, és eleve kizárni azt, hogy bizonyos alapvető funkciókat, például minisztériumok, hogy úgy mondjam, "outsource-oljanak", kiszervezzenek.

Akkor, amikor azt gondolom, joggal fölháborodtunk azon, hogy önök a szocialistákkal nagy egyetértésben tavaly ősszel a jogi szolgáltatásokat kivették a ma még hatályos közbeszerzési törvény alól, akkor azt is elmondtuk, hogy önmagában abszurditásnak tartjuk, hogy akkor, amikor nagy állami cégek, minisztériumok fönntartanak közpénzből egy jogi apparátust, ilyen alapvető tevékenységeket önök a piacról rendelnek meg. De ha már ezt teszi az állam vagy egy önkormányzat - bár ez, azt gondolom, hogy éppen az állam esetében indokolatlan és kritikus, hiszen egy kis önkormányzat akár kénytelen is megrendelni jogi szolgáltatást a piacról -, akkor egyszerűen nincsen erkölcsileg, politikailag elfogadható ok arra, hogy a jogi szolgáltatásokat kivegyék a közbeszerzési törvény hatálya alól, és egy átláthatatlan szürkezónába tereljék a jogi szolgáltatásokat. Főként furcsa ez az önök részéről, hiszen a választási kampányban okkal korholták önök is, mi is az elmúlt évek kormányzatát, Fővárosi Önkormányzatát azért, hogy különböző jogi szolgáltatásokon keresztül próbáltak kitalicskázni közpénzeket.

Éppen ezért én azt ajánlom, hogy egyrészt világosan ki kéne zárni a központi hatóságok, önkormányzati hivatalok alaptevékenységét abból a körből, amit piacról az adott költségvetési szervnek meg lehet rendelnie. Jogi szolgáltatást fő szabályként ne lehessen a piacról megrendelni, de ha mégis ezt teszi például egy minisztérium vagy a Nemzeti Vagyonkezelő, semmiféle elfogadható indok nem szól amellett, hogy a jogi szolgáltatások mentesüljenek a nyilvánosság ellenőrzése és a közbeszerzés követelményrendszere alól.

Ha logikailag továbbfolytatom a sort, hogy milyen tennivalók vannak az antikorrupciós küzdelemben, akkor a következő fázis az, hogy akkor, amikor egyáltalán a kiíró megfontolja, hogy egy közbeszerzési pályázatot kiír, akkor előre föl kéne mérni, hogy önmagában a kiírásra kerülő közbeszerzési pályázat milyen korrupciós kockázatokat rejt, hiszen teljesen álszent azt gondolni, hogy létezhet olyan közbeszerzési pályázat, illetve olyan közbeszerzési megállapodás, ahonnan teljesen ki tudjuk szűrni a korrupciós kockázatokat.

Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a közbeszerzési törvény írja azt elő, hogy minden közbeszerzési tervnél még a kiírás előtt készüljön egy korrupciós hatástanulmány, egy kockázatfelmérés, tehát legyen tisztában a kiíró azzal, hogy hol vannak azok a pontok, ahol fokozottan figyelni kell a nemkívánatos befolyásra, a korrupciós nyomásra.

(13.50)

Ezenkívül pedig olyan momentumokat szeretnék még a figyelmükbe ajánlani, amik az elmúlt évek tapasztalatai alapján különös korrupciós kockázatokat rejtettek a közbeszerzési eljárások során. Először is mindenképpen le kellene szűkíteni, illetve leginkább meg kellene szüntetni azt a kört, amikor a pályázati kiírónál az egyes közbeszerzési eljárásokban az egyszemélyes döntéshozói pozíció változatlan. Mi arra tennénk javaslatot, hogy ez az egyszemélyes döntéshozói pozíció változzon időszakonként. Ezzel sem tudjuk... - hiszen nincs egyikünknél sem a bölcsek köve, nincs olyan megoldás, amivel a korrupciós kockázatot nullára tudjuk redukálni, de például az, hogyha egy adott kiírónál az egyszemélyes döntéshozó személye garantáltan változik időszakonként, ezzel megint egy olyan lépést tettünk, amivel nagymértékben tudjuk csökkenteni a korrupciós nyomást, hiszen ott, ahol mindig ugyanaz a személy az, akinél a jelentős döntések lecsapódnak, ez felhívás keringőre. Minél több embert "kell" valakinek megkörnyékeznie, annál inkább csökkentjük a korrupció esélyét.

Szintén fontos lenne, és azt gondolom, sokak, sok választó akaratával is találkozna, ha rögzítenénk a közbeszerzési törvényben, hogy az, aki felelős a közbeszerzési eljárások jogszerű lefolytatásáért, a szabálytalan eljárásokért viseljen személyében is felelősséget. Szintén nagyon sok anomália volt például a Fővárosi Önkormányzatnál, de hát lehet mondani más kiírókat is az elmúlt évekből, hogy kiderül egy közbeszerzési eljárásról, hogy szabálytalan, megsemmisíti a Közbeszerzési Döntőbizottság vagy éppen a bíróság az adott eljárást vagy éppen a szerződést, többmilliárdos kára keletkezik a köznek, és azok, akik vagy hanyagságból vagy ki tudja, milyen indokból előidézői voltak egy ilyen jogtalan helyzetnek, mossák kezeiket. Hiszen személyükben semmiféle felelősséget nem vállalnak, a politikai felelősségre vonás is vagy bekövetkezik, vagy nem. Éppen ezért megfontolásra javasoljuk azt, hogy azok, akik egyébként személyükben megragadhatóan felelősséget viselnek egy-egy közbeszerzési eljárás lefolytatásáért, viseljenek vagyoni felelősséget is azért, hogyha adott esetben a közt súlyos kár éri egy szabálytalanul lebonyolított közbeszerzési eljárás miatt.

Szintén az elmúlt évek tapasztalata alapján javasoljuk azt, hogy ne lehessen minden további indokolás és következmények nélkül sikertelennek nyilvánítani egy közbeszerzési eljárást csak azért, mert az ajánlatkérő felettes szerve visszavonja a pénzügyi támogatást. Az elmúlt években ugyancsak nagyon sok olyan korrupciógyanús ügy volt, ahol azzal trükköztek az illetők, hogy akkor, amikor valakit helyzetbe akartak hozni, összebeszéltek a felettes szervvel, az minden további nélkül egyszer csak indokolás nélkül megvonta a pénzügyi támogatást, a kiíró mosta kezét, nem áll rendelkezésre a pénzügyi támogatás, kénytelen sikertelennek ítélni a közbeszerzési eljárást, majd hónapok múlva - lássunk csodát - a pénzügyi fedezet a felettes szerv részéről rendelkezésre állt, és akkor "megfelelő keretek között" már le lehetett bonyolítani a közbeszerzési pályázatot. Azt gondolom, ez megint csak egy kiskapu, amit jó volna a törvényhozónak bezárnia.

Végezetül szeretném megerősíteni azt, amit Scheiring képviselőtársam is elmondott, hogy az átláthatóság bővítése továbbra sem elégséges ebben a törvénytervezetben sem. Egyrészt mi javasolnánk azt, hogy már a benyújtási határidő elteltét követően legyen mindenki számára kereshető, hozzáférhető, összehasonlítható minden pályázati anyag. Nyilván itt a know-how-ra kell egy speciális rendelkezés, de minden, ami a know-how területén kívül eső üzleti információ, azzal kalkulálnia kell a pályázó vállalkozónak, hogy miután közpénzre áhítozik, a közzel akar kapcsolatba lépni, ez bizony közérdekű adat. Megint csak, ha az átláthatóságot már az elbírálás előtt biztosítjuk, ezzel a korrupciós kockázatokat radikálisan csökkentettük. Már az elbírálás előtt adjunk lehetőséget arra, hogy a nyilvánosság megalapozott információk alapján tudja összehasonlítani a versengő ajánlatokat.

Az LMP képviselőcsoportja már januárban beterjesztett egy törvényjavaslatot - egyébként az adatvédelmi biztos jelzése alapján - arra, hogy az alvállalkozói háló átláthatóságát biztosítsuk - ezt a törvényjavaslatot egyébként a plenáris ülés tárgysorozatba is vette, úgyhogy azt gondolom, talán nem egészen ellentétes a kormányoldal szándékával -, hogy ne legyen olyan alvállalkozói kapcsolat, amit homályban lehet hagyni, adott esetben off-shore cégeknek ki lehet szervezni. Éppen ezért azt mondjuk, hogy meghatározott értékhatár, 10 százalékos értékhatár felett legyen közzétételi kötelezettség az alvállalkozók kilétét illetően. Ilyen értékhatár alatt ugyan közzétételi kötelezettség előírása életszerűtlen, de ezek az információk, tehát a 10 százalék alatti alvállalkozói információk is minősüljenek közérdekből nyilvános adatnak. Tehát ezeket is kérésre nyilvánosságra kelljen bocsátani akár a sajtó, akár más érdeklődő állampolgárok, állampolgári közösségek számára. És nyilván, megerősítve azt, amit Scheiring képviselőtársam elmondott, ezek az átláthatósági regulák, tehát az, hogy már az elbírálás előtt legyenek összehasonlíthatók a pályázati ajánlatok, illetve az alvállalkozói háló legyen áttetsző, ez akkor hatékony, hogyha létezik ez az online adatbázis, ami kereshetővé, összehasonlíthatóvá teszi a különböző közbeszerzéseket.

Szeretném itt megjegyezni, hogy egyébként javasoltuk azt a számvevőszéki törvény vitájában - ez sajnos nem vezetett sikerre -, hogy a Számvevőszék lásson el valamiféle centrumszerepet az antikorrupciós politikában. Azt gondolom, ennek hiányában ennek az online adatbázisnak a kezelése a közbeszerzési hatóságra várna, hogy ezt felelősen kezelje.

Összességében azt tudom mondani, hogy nem elégségesek azok a megoldások, amelyek az átláthatóság irányába mutatnak. Kulcskérdésnek tartjuk az alvállalkozói hálónak az áttetszőségét, hiszen itt minden off-shore lovagok elleni szózat egyszerű blabla, ha nincs a nyilvánosság garanciája, hogy valóban nem bújtak különböző egzotikus helyekről származó off-shore cégek az alvállalkozói hálóba. Másrészt pedig az az igazi átláthatósági garancia, hogyha már elbírálás előtt összehasonlítható minden versengő pályázati ajánlat a nyilvánosság számára.

Ezenkívül pedig szeretném megerősíteni, hogy az üzleti etika meggyökereztetésében is van állami felelősség, és ennek az állami felelősségnek az egyik fő érvényesítési terepe a közbeszerzési szabályozás.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu