DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon talán most először egy olyan javaslat tárgyalására kerül sor, amelynek koncepciójával, alapvető gondolataival érdemi vitánk nincs. Nincs érdemi vitánk, mert úgy gondoljuk, hogy egy olyan lehetőséget írnak most le ebben az előterjesztésben, amely lehetőség a Magyarországon működő vállalkozások számára nyithat egy új teret, nyithat egy új mozgáslehetőséget. Ugyanakkor van néhány olyan kérdés, amelynek a pontosítására, illetve megválaszolására szükség lenne ahhoz, hogy a beterjesztett javaslatot jó szándékkal támogatni lehessen.

Elsőként mindjárt azt a kérdést szeretném föltenni, hogy vajon miért az egy, illetve a három képviselő az előterjesztője a javaslatnak. A kérdésemet azért teszem föl, mert nyilvánosan is hozzáférhető a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2010. november 30-i dátummal elkészült - tulajdonképpen - összefoglaló erről a bizonyos javaslatról, amit most itt megismerhettünk az Országgyűlés elé terjesztve. A Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatása szerint lényegében az, amit most itt az előterjesztői fölvezetőben hallhattunk, kerül megfogalmazásra, és szintén a Nemzetgazdasági Minisztérium tájékoztatása szerint ennek az évnek az őszén kerül az Országgyűlés elé terjesztésre ez a javaslat. Ugyanakkor itt most képviselői indítványként találkoztunk lényegében ennek az előterjesztésnek a szövegével megfogalmazásként.

Úgy gondolom, hogy érdemes azt tisztázni, hogy vajon miért nem a kormány az előterjesztő. Ha államtitkár úr erre választ adna, azt nagyon megköszönném, ha az előterjesztők erre választ adnának, azt is megköszönném.

Érdemes azt tisztázni, hogy az előterjesztők vajon miért most hozták ezt a javaslatot az Országgyűlés elé, mi az oka az időzítésnek, van-e e mögött az időzítés mögött valami konkrét elgondolás, konkrét gazdasági döntés előkészítése, van-e valamiféle olyan tárgyalás, amely indokolttá tette, hogy ne az őszi törvényhozási periódusban, hanem a rendkívüli ülésszak keretén belül kerüljön mindez megtárgyalásra az Országgyűlésben. Azaz szeretnénk megismerni azokat az indokokat, amelyek a múlt év november 30-án keltezett nemzetgazdasági minisztériumi anyagon túlmenően ennek az előterjesztésnek a sürgősségét indokolttá teszik és az ilyen módon történő előterjesztést. Mindenfajta bántó szándék nélkül, pusztán valóban az érveket szeretnénk hallani azok részéről, akik tudják, hogy mi van e mögött a döntés mögött, mert mi nem ismerjük pontosan, miért kerül erre sor ilyen módon.

Az előterjesztés tartalmát illetően pedig, ha lehet, akkor röviden csak azzal a néhány kérdéssel foglalkoznék, amelyhez módosító indítványt is nyújtottam be, és amelyeknél azt gondolom, hogy van értelme legalábbis vitatni és mérlegelni, hogy miért ezt tartalmazza az előterjesztés.

Alaptételként szeretném azt megemlíteni, hogy önmagában egy ilyen jogi formula létrehozása egy országban természetesen nem elégséges ahhoz, hogy tömegesen, nagy tételben tőkebefektetők jelenjenek meg az országban, kihasználva ezt a lehetőséget, hanem nyilvánvalóan az ország jogrendjének, egyéb jogszabályoknak a tartalma, az igazságszolgáltatási rend, a jogbiztonság, az adórendszer, a foglalkoztatási szabályok, illetékszabályok és sok minden más értelemszerűen közrejátszik még abban, hogy vajon egy ilyen formát valamely országban érdemes-e csinálni, vagy egy másik országban érdemes csinálni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy önmagában a keret, amelyet meghatároz, egy lehetőséget ad, semmiképpen nem garanciát és semmiképpen nem biztonságot ahhoz, hogy ezt követően ezt a keretet bárki ki szeretné tölteni, vagy ki is fogja majdnem a későbbiek során tölteni.

A magyar viszonyok figyelembevételével ugyanakkor érdemes legalábbis föltenni azt a kérdést, hogy mindjárt a 3. §-ban szabályozott indulótőke-érték meghatározásánál vajon miért ezt a mértéket választották a beterjesztő képviselők vagy a beterjesztő egy képviselő. Az induló mértékre vonatkozó értékhatár a novemberi nemzetgazdasági minisztériumi anyagban még nem jelent meg, ott még ez nem került megfogalmazásra, ezért ezt nyilvánvalóan csak a javaslat előterjesztője vagy a két társelőterjesztő tudja megmondani, hogy miért a 10 milliárd forintos összeget tartották alkalmasnak arra, hogy a jegyzés minimumaként, az indulótőke minimumaként ezt az értéket vezessék be Magyarországon ebben az esetben.

Nyilvánvalóan van egy olyan kérdés, amelyről lehetne vitákat folytatni. Ha az előző időszak ellenzéki magatartását tekintenénk példának, akkor most súlyos és demagóg mondatokat percekig lehetne arról beszélni, hogy miért nem adóztatják ezt a társaságot, hogy miért nem kell ennek a társaságnak társasági adót fizetnie. El lehetne játszani a meg nem értettséget ebben az esetben. Azt gondolom, erre azonban nincs semmi szükség, mint ahogy semmi szükség nincs arra sem, hogy most itt az előterjesztő fölvezető szövegében ismét a Fidesz által sokszor hangoztatott tartalom nélküli nyolc évre mutogatást használta itt képviselőtársam. Azt gondolom, értelmetlen dolog erre bármifajta hivatkozással lenni ennek az előterjesztésnek a tárgyalása során. Meggyőződésem szerint sokkal inkább ennek a dolognak a tartalmi részét kellene nézni.

Éppen ezért én nem is kívánok belemenni abba a vitába, hogy miért így és miért úgy adózik. Meg vagyok arról győződve, hogy ha megfelelő garanciákat más oldalon is biztosít a szabályozás, akkor az e társaságban elért nyereség után nyereségadót fog fizetni ilyen vagy olyan módon az, aki ide pénzt befektetett, és miután a szabályozás viszonylag egyértelműen a 90 százalék kifizetését előírja osztalékágon, ebből következően nagy valószínűséggel a befektetők részéről meg kell fizetni az ebből következő nyereség vagy hozam után a megfelelő nyereségadót.

Tehát a 10 milliárd forint lenne az az első tétel, amely érdemi megindokolásra és - úgy gondolom - érdemi vitára adhat okot, figyelemmel arra is, hogy ha nagyon magasan húzunk meg egy ilyen értékhatárt, akkor nagy valószínűséggel azt a magyarországi potenciális befektetők számára nehezen elérhető értékhatárnak mondhatjuk, kevesebb magyar szereplő tud részt venni ezt követően ebben a formában. Úgy gondolom, hogy ha már egyszer csinálunk egy ilyen formát, akkor azt úgy kellene megalkotni Magyarországon, hogy minél többen, minél több szereplő számára nyíljon meg a lehetőség a részvételre. Semmiképpen nem gondolom, hogy emiatt ezt a 10 milliárd forintot fönt kellene tartani. Meg vagyok arról győződve, hogy ha a magyarországi potenciális befektetőknek a lehetőségét nézzük, akkor alacsonyabb értékhatár mellett kellene ezt meghúzni.

Ha ragaszkodnak ehhez az értékhatárhoz, akkor nagy valószínűséggel egy vagy esetleg két kezünkön is megszámolható darabszámú magyarországi vállalkozást érinthet érdemben ez a forma. Azt gondolom, hogy az nem célszerű, hogyha ennyire testre szabottan, ennyire néhány vállalkozás érdekében születik egy szabályozás, célszerűbb az, ha ebben minél több szereplő részt tud venni a későbbiek során is, hogyha valóban az lenne a célja ennek a szabályozásnak, amit itt a Nemzetgazdasági Minisztérium végkövetkeztetése is tartalmaz, miszerint a pénzügyi szolgáltató szektor szempontjából Magyarország kedvező földrajzi elhelyezkedése révén lehetséges, hogy Magyarország a Kelet Luxemburgja legyen. Ez egy szép cél, érdemben azonban természetesen önmagában egy ilyen szabály nem elégséges hozzá.

(19.00)

Az előterjesztésben meglehetősen pontosan szabályozzák, láthatóan minisztériumi előkészítés előzte meg itt a képviselői előterjesztést. Meglehetősen pontosan szabályozzák azt, hogy milyen összeférhetetlenségi szabályok vannak, illetve vezetői gyakorlatként milyen tevékenységet fogadnak el. Ugyanakkor elég nehezen lehet azt érteni, elég nehezen lehet azt indokolni, hogy a szabályozott ingatlanbefektetési társaságnál a vezető állású személyi körből olyan személyek részvételét kizárja, amely személyek részvétele a potenciális befektetők oldaláról nagy valószínűséggel indokolt lehet.

Tehát hogyha arra számítunk, hogy kik fognak ilyen társaságba befektetést eszközölni, akkor, azt gondolom, nem célszerű annak a személyi körnek a túlzottan erőteljes kizárása, akik részéről pénzt várunk, tőkét várunk ezen társaságokba befektetésre a későbbiek során, azaz meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ahonnan a befektetés érkezik, onnan lehetőség legyen megfelelő személyek delegálására ezen társaságok vezető állású testületeibe, illetve vezető tisztségviselőként. Éppen ezért a magam részéről itt a 6. § 3. pontjában szereplő szabályozást a mostani megfogalmazás szerint túlzottan kizáró jellegűnek tekintem, érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy ha valóban egy nyitott formában gondolkodnak, és valóban nem egy társaságnak akarják ezt dedikáltan Magyarországon a jogrendbe iktatni, vajon akkor érdemes-e fenntartani ezt a mostani kötöttséget, pontosabban ezt a mostani nagyon erős kizárási szabálysort.

További olyan szakmai viták merülhetnek még fel, hogy az ingatlanfejlesztésből származó eredményt, nyereséget vagy többlethozamot vajon az itt felsorolt, TEÁOR-ba sorolt tevékenységek közül melyikbe sorolják be. Ahogyan utánanéztem, a TEÁOR mostani értelmezésében eléggé vitatható, hogy maga a fejlesztés mint tevékenység ebben az esetben az itt felsorolt négy tevékenységi kör, a négy TEÁOR-számba tartozó tevékenységi kör közül melyikbe sorolható. Jó lenne, ha ez is egyértelmű lenne, és nem pusztán a bérbe adás, üzemeltetés, kezelés lenne az a tevékenység, amely ezen társaságok tevékenységébe illeszkedő lehetne, hanem értelemszerűen az ingatlanfejlesztési tevékenység is a társaság elfogadott tevékenységi körébe illeszkedhessen, annak érdekében, hogy az ebből származó hozam is ezen társaság majdani osztalékát képezhesse a későbbiek során.

Végezetül úgy gondolom, azon is érdemes elgondolkodni, hogy a 8. § (8) bekezdésében szabályozott vételi jogra vonatkozó korlátozás ilyen módon vagy ettől egészen más módon, finomított módon tartandó-e fenn, ugyanis meggyőződésem szerint ez is egy olyan lehetőség lehet, amely a majdan létrehozandó társaság bevételeit, nyereségadó-alapját növelheti. Úgy gondolom, nem érdemes most olyan szabályt beiktatni, amely az eredménytermelés szempontjából túlságosan erős, és nem teljesen megalapozott korlátokat jelent a társaságok esetében.

Összességében az elmondott vélemény alapján, úgy gondolom, ha a politikai mázt levesszük ennek az előterjesztésnek a körülményeiről, azaz nem kezdünk el értelmetlen módon másfelé mutogatni, akkor egy olyan előterjesztést tartunk a kezünkben, amely szakmailag átgondolt, egy jól előkészített előterjesztés, és az általam elmondott néhány ponton történő módosítás esetén akár az ellenzék számára is támogatható előterjesztésről van szó. Úgy vélem, érdemes Magyarország gazdaságfejlesztése érdekében ilyen jellegű megfontolásokat is alkalmazva, a későbbiek során ezt a bizonyos szabályozott ingatlanbefektetési társaságról szóló törvényt megalkotni, és megfelelő tartalommal ez szolgálhatja akár azt a szándékot is, hogy Magyarországon nyíljon lehetőség arra, hogy ebben a formában is különböző befektetések megfelelő hozamot tudjanak hozni azoknak, akik Magyarországot jó üzleti célpontnak tekintik, akár belföldi befektetőként, akár külföldi idehozott tőkével.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu