GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Gondolkodtam azon, hogy a rendelkezésemre álló időben csak azokról a tételekről beszéljek, amelyekről államtitkár úr volt szíves beszélni... (Babák Mihály: Hangosabban, nem halljuk!) Elnézést, de viszonylag halk szavú vagyok, akkor nem leszek képes a 20 perces időmet végigbeszélni, ha ennél hangosabban mondom. Tehát: mégis, hadd kezdjem azzal, államtitkár úr, hogy egy olyan jogintézményről beszélünk, amely szinte az egész történelmünkre jellemző. A jelentősége napról napra növekedett, és nyugodtan mondhatjuk azt, hogy még ma is növekszik, akár ha csak a hazai, akár már az európai uniós források felhasználását vesszük figyelembe.

Már az ókori görögöknél is létezett az árlejtéses licit, igaz, hogy ennek akkor még nem volt írásos formája, ez szóbeli forma volt, de nagyon hatékony. Ők azok, akik erről egyáltalán valamilyen írásos megemlítést tesznek, ugyanakkor már akkor is hangsúlyozták, hogy rendkívül nehezen ellenőrizhető és nagyon rosszul dokumentált eljárás. Azért adok külön hangot ennek, mert összefügg a mostani törvényjavaslattal is.

Egészen a múlt századig működött ez a szóbeli forma Magyarországon, és - ennyit engedjenek nekem kitérőül - ma már kevesen tudják, hogy az egészen más értelemben használt "kótyavetye" szó valamikor az eredeti értelmében a közbeszerzést jelentette, közszállítási szabályzatként. Tehát nálunk is létezett, már a kezdetek kezdetén is, és a hazai ipar fejlesztésének céljával alkották meg az első szabályt. Hadd említsem Baross Gábor nevét, hozzá kötődik, ő már 1887-ben a vasútépítés körülményei között próbálta meg érvényesíteni azokat az elveket, amelyekről azóta is, ma is beszélünk.

Az első írott általános szabály, amely kötelezően alkalmazandó, 1907-ből való, egészen 1934-ig volt hatályban, és nagyon érdekes, hogy kikre vonatkozott; akkor is már az volt a hatály, hogy a törvényhatóságokra, az államra és a közösségekre, tehát a közpénzek elköltésére. Aztán megpróbálták egészen körülírni ezeket a módszereket, eljárási szabályokat. Az államszervezetnek saját magának a háttérintézményeiből kellett biztosítani a megrendelések nagyobb részét. Külön szabályozták, hogy melyet kell állami vállalkozásokból megrendelni, és a harmadik, ami a mostani törvényünkkel leginkább összefügg, mely az a rész, amit vállalatba, vállalkozásba lehet adni.

Ezek után azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a közbeszerzés mindig is reflektorfényben volt, és nagy volt a kihívás. Az állami megrendelés mögött mindig a közös adóforintjaink vannak, és akik ennek a felhasználásáról döntöttek - ez már a szóösszetételből is következik - nem a saját pénzükről, hanem a mi közös adóforintjainkról döntöttek. A vállalkozók, akik ebben részt vettek, ők pedig szerettek volna bekerülni abba az úgynevezett udvari beszállítói körbe, amely azért a szokásos piaci helyzetnél mindig biztosított lehetőséget valamilyen kedvezőbb pozíció elérésére, és tulajdonképpen ezt próbálták korábban, ezt próbálja a most hatályos törvény és az előterjesztő szándéka szerint erre próbál regulát meghatározni a most benyújtott, új törvény.

Mindvégig nyomon kísérték a nyilvánosság, az ellenőrizhetőség, az ésszerűség, a hatékonyság kritériumai a törvényjavaslatot. Amiért ez most különösen nagy hangsúlyt kap nálunk, mert a hazai források mellett az európai uniós források szabályszerű felhasználásának sokkal szigorúbb szankciói vannak, mint a hazai gyakorlatban alkalmazott szankciók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami nagyon pozitív - és akik az előző ciklusokban, a '98-2002 közötti időszakban is itt ültek a Házban, számukra érdekes csak ez a megjegyzés -, számomra a sok más pozitív dolog mellett nagyon pozitív, hogy ebben a törvényben rögzítik, hogy a jövőben minden évben lesz költségvetés. Mert ez a törvény kógensen kimondja, hogy minden évben a költségvetési törvényben kell majd közzétenni az értékhatárokat. Tehát ez azt feltételezi, hogy ilyen lesz.

Arról, hogy milyen sok, tehát 5 ezer körüli eljárás, az 1500-2000 milliárd forint közötti forrás, de ha az uniós forrásokat is hozzáveszem, akkor ennél is lényegesen több, tehát ez adja meg igazán a jelentőségét ennek a jogintézménynek, amelynek egyébként - és a példáimban majd ki fogok rá térni - bizonyíthatóan nagyon fontos gazdaságszabályozó és gazdaságirányító szerepe is van.

Engedjenek meg nekem néhány gondolatot! A hatályos jogszabály, amelynek jó néhány tételét átveszi a törvényjavaslat.. - azt csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy próbálja saját ötletként eladni, nem érdekes, egy a lényeg, hogy az, ami a hosszú szerves fejlődés során pozitív irányban változott, azok itt visszaköszönnek számtalan esetben. Amit viszont meg kell hogy említsek, és talán államtitkár úr is emlékszik rá, hogy az Orbán-kormányt megelőző időszakban az utolsó módosítás előkészítése közel másfél évet vett igénybe, ahol Állami Számvevőszék, Versenyhivatal, kamarák - nem mondom el, rabolná az időt -, tehát nagyon széles körű egyeztetés eredményeként született meg. Itt azért vélelmezem, hogy nincs meg ez a részletes mögöttes egyeztetés, mert - majd a példáimban kitérek arra - gondolom, hogy az egyes szereplők esetleg kifogást emeltek volna.

Abban is egyetértünk, mert a szocialista kormány vagy a Szocialista Párt programjában is szerepelt, hogy a most hatályos törvényt minden körülmények között meg kell változtatni, és sok elvben egyetértünk - megint csak az egyszerűbb, átláthatóbb és a hasonló elvekkel -, de annyit hadd jegyezzek meg itt, hogy a másik oldalról, a piac oldaláról mindig jelentkezik igény, ami abba az irányba mutat, hogy adott részletszabályokat egy-egy jogorvoslat végén mégiscsak rögzítsünk a jogszabályban. Nehéz azt mondani, hogy ezt vagy azt nem tesszük, és megint csak fogok hivatkozni arra, hogy milyen jogharmonizációs gondjaim, problémáim vannak a jelen törvényjavaslattal. Miközben elfogadom, hogy az átláthatóság, a verseny tisztasága, egyszerűbbé tétele, a közpénzek hatékony elköltése, a kis- és középvállalkozások pozíciójának javítása fontos és megkerülhetetlen, de hogy kiszámítható, hogy tervezhető legyen, lehetőleg egy-egy projekt gyorsan megvalósítható legyen, az adminisztrációs terhek is csökkenjenek - közbeszerzés -, ahogy ezt korábban mondták képviselőtársaim, és a végére hagytam, holott sokkal fontosabb, akár a környezetvédelmi vagy a szociális foglalkoztatás kérdése - mindezeket a követelményeket egy olyan harmonikus rendszerbe gyúrni, hogy mindennek megfeleljen, azt mondom, hogy egyszerűen lehetetlen.

(12.30)

Ennyiben elismerésem államtitkár úrnak, hogy kísérletet tesznek erre. Talán azért kellett volna hosszabb vita és egyeztetés, hogy azok az egyensúlyok, amelyeket meg kell hogy teremtsünk... (Kontur Pálnak:) Ha képviselő úr szót kér, szerintem az elnök úr biztos, hogy fog önnek szót adni. Tehát azokkal szemben, akik tényleg részt akarnak venni a közbeszerzésben ajánlattevő oldalon, számukra a lehető legkevesebb konfliktust jelentse ez a törvényjavaslat.

Ettől kezdve hadd mondjak néhány olyan dolgot, amiben én problémát látok, és remélem, hogy módosító indítványokkal lehet majd változtatni. Miközben elmondtam én magam is, hogy szimpatizálunk azzal, hogy rövidebb lett ez a törvényjavaslat, de tisztelt államtitkár úr, az átláthatóság kritériuma csak annak van meg, aki a törvényjavaslatot elolvassa. De aki azt is elolvassa, hogy milyen sok kormány- és miniszteri rendeletre ad felhatalmazást, abban a pillanatban szertefoszlik az az illúzió, hogy ez egy átlátható rendszer, sőt - bocsánatot kérek, hadd lopjam el Kupcsok képviselő úr gondolatát, ő mondta, de le van írva az általános indoklásban is - olyan egyszerű, hogy nem lesz szükség külső szakértők alkalmazására. Azt gondolom, hogy ez így már nem igaz. Majdnem azt merem bevállalni, képviselő úr, ha bárhol felütjük ezt a törvényjavaslatot, kiválasztunk tetszés szerint egy paragrafust, kettő, három, négy visszahivatkozást is lehet találni, tehát az sem igaz, hogy egyszerűbb lett a visszahivatkozások rendszere, mert igenis létezik a többszörös visszahivatkozás, sőt a ma még meg nem lévő kormányrendeletre is hivatkozik. Azt gondolom, a kormányrendelet már biztos, hogy egyes élethelyzeteket fog szabályozoni, ezért tartjuk ezt mindenképpen aggályosnak.

Amikor átláthatóságról beszélünk, akkor keserűséggel kell megjegyeznem, hogy a ma hatályos törvényben az átláthatóságnak számos garanciája volt, közte az ajánlattétel, a bontási és sok minden más folyamatnak a lehető legrövidebb időn belül a legszélesebb nyilvánosságot biztosító internetes közzététele. Ez most csak úgy szerepel, hogy a közzétételi kérdéseket majd rendelet fogja szabályozni.

Örvendetesnek tartjuk, hogy az értékhatár alatti-fölötti kör egyszerűbb lett. De azért itt is hadd jegyezzek meg egy pikírt gondolatot. Én azt vallom, hogy az igazság előbb-utóbb mindig kiderül. Az Orbán-kormány hatalomra kerülésével az elsők között próbáltak az ügyvédek számára kedvezőbb pályát biztosítani. Nagyon érdekes - még mindig nem azt mondanám, hogy teljesen korrekt a megoldás, amit javasolnak, de azt hiszem, ennél ékesebb bizonyíték nem kell, és engedjék meg, hogy szó szerint idézzem -, újra megerősítik, hogy nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni. A mellékletben hivatkoznak a megfelelő kódszámokra, de a folytatás az, hogy "a külön jogszabályban meghatározott hirdetményt közzé kell tenni, a szerződést szerepeltetni kell az éves statisztikai összegzésben". Tehát ezek szerint a kormány mégiscsak elismeri, hogy az uniós jogharmonizáció keretében a jogszolgáltatás egy része a közbeszerzési törvény hatálya alá tartozik, ugyanakkor ez megkerülhető, mert az imént felolvasott szabály csak az uniós értékhatár feletti részre vonatkozik, tehát megvan a lehetőség, hogy csak alatta szerződjenek az ügyvéd urak, az ügyvédi irodák, és máris biztosított, hogy nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni.

Vitám van a korrupcióval és magával az átláthatósággal. Hadd kapcsoljam össze a kettőt. Azt mondják, hogy egyszerű, de tisztelt képviselőtársaim, ez a törvény - és úgy látszik, nem én olvastam rosszul, mert a kormánypárti vezérszónok is elmondta - lehetővé teszi az ajánlattevők számára az egyedi eljárásrend kialakítását. Tisztelt képviselőtársaim, bármilyen csúnyán hangzik, ez azt jelenti, hogy ahány ház, annyi szokás. Az ajánlattevőknek ennyi szokást kellene az alaptörvény mellett alkalmazni, és mellette még azt is el kellene tudniuk dönteni, hogy az ajánlattevő által alkalmazott egyedi eljárási rend vajon megfelel-e az e törvényben rögzített alapelveknek, amelyek egyébként nagyon helyesek és követendők. Tehát az, hogy szabadon lehet meghatározni - ne haragudjanak, ezért mondtam, hogy korrupciógyanús -, s mivel ez a közbeszerzési eljárások kétharmadára vonatkozhat, ez bizony előrevetíti a klientúraépítés lehetőségét.

Aggályosnak tartom az ajánlatkérő meglehetősen szabad, képviselőtársam úgy fogalmazott, rugalmas szerződésmódosítását. Én azt mondanám, hogy ez meg túlzott, és nem egyértelmű, hogy mikor nem élhet ezzel a lehetőséggel. Az, hogy megszünteti az eredményhirdetés rendszerét, számomra nem elfogadható. Ez is egy olyan elem, amely a nyilvánosság kizárását, a nyilvánosságrahozatali lehetőségek számát csökkenti, mert az, hogy egy-egy levélben tájékoztatják az érintetteket, már kevésbé az.

Vitatom azt, amikor azt mondják és írja a törvényjavaslat, hogy közzé kell tenni, egy adott pillanatban mennyi forrás áll az ajánlatkérő rendelkezésére. Tisztelt képviselőtársaim, ezt olyankor kell megtennie, amikor még nem tudja, hogy az adott közbeszerzési eljárás érvényes és eredményes lesz-e vagy sem. Ha itt nem tesznek valamilyen kiegészítő pontot, akkor az azt jelenti, hogy az ajánlattevő kiszolgáltatja magát egy második körös eljárás esetén az ajánlattevők kénye-kedvének. Ugyanígy az összeférhetetlenség: nem elfogadható az az egyszerű és pongyola megfogalmazás, hogy akinek a pártatlansága és tárgyilagossága nem biztosított, azt minden esetben egyedileg és külön kell vizsgálni.

Az időm rettentően fogy, de még szeretném kiemelni az alvállalkozókra vonatkozó kérdéskört. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom, hogy a Fidesz ellenzéki pártként keményen ostorozta, és azért küzdött, hogy az alvállalkozói hierarchiákat csökkentsük, zsugorítsuk, és amennyire lehet, garanciát és biztosítékot adjunk. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt, hogy a 25 százalékos alvállalkozó közös ajánlattevőnek minősül, ha ezt önmagában venném, azt mondanám, hogy ez szép. De a folytatással van a baj, azzal, hogy egyetemleges felelőssége van. Kérem gondolják ezt végig mindazok, akik azt mondják, hogy ez a kis- és középvállalkozásokat jobb helyzetbe hozza. Ha egy kis- vagy közepes vállalkozó egy nagyobb projektben 25 százalékot vállal egy munka elvégzéséből, hogyan fog tudni egyetemleges felelősséget vállalni esetlegesen az egész projekt kudarcáért? Ezt mindenképpen finomítani kell. Emellett nekem olyan gondjaim is vannak, hogy itt - ezt Kupcsok képviselő úr is említette vezérszónokként - belepiszkálnak a csődeljárásról és a felszámolásról szóló törvényjavaslatba. Nem vagyok biztos benne, mert nem vagyok jogász, de az, hogy kizárnak bizonyos bevételeket a rendszerből, nem meríti-e ki majd a csődbűntett kategóriáját mint vagyonelvonást.

(12.40)

Mert megpántlikáznak bizonyos bevételeket, tehát az általam ismert csődtörvény szerint egyfajta sorban állás van a hitelezők között, és az alvállalkozót mint ilyen különleges hitelezőt az a törvény még nem különbözteti meg, tehát mindenképpen ott a folytatást, a jogharmonizációt el kéne végezni.

És egy nagy ugrással hadd térjek ki: nekem szimpatikus, hogy a Közbeszerzések Tanácsára vonatkozóan átemelték a hatályos törvényből való gondolatokat, de ami nem elfogadható, hogy a kormány alá helyezik azt a szervezetet - és ezzel megteremtik azt a lehetőséget, hogy a legnagyobb ajánlatkérő adja meg a játékszabályokat, meg még ellenőriz is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi ez, ha nem a mutyi, a klientúra és a haverok igényeinek kielégítése?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu