LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Többen elmondták már előttem, hogy ennek a törvénynek a legfőbb baja nem is, ami benne van, bár ott is lehet a hibákat sorolni jócskán, hanem ami kimaradt belőle. Ha már pár hónap alatt harmadjára vagy negyedjére találkozunk a médiatörvény módosításával, akkor valóban a legfontosabb az lett volna, hogy a számos nemzetközi, hazai, szakmai és társadalmi kifogást valahogy orvosolni lehessen. Nos, ahogy elmondták az előttem szólók, erre még kísérlet sem történt. Márpedig, ha minden sarka ég a háznak, akkor nem a kilincset kell szidolozni vagy átrendezni a vitrint. Vagy ha szögek állnak ki a székből, akkor nem a lábát kell dörzspapírral csiszolgatni; és még kétszáz hasonlatot lehetne mondani.

A lényeg egy, az eredeti törvényekkel annyi alapvető baj volt, hogy ha már valaki hozzányúl, és például a médiatörvényt alig száz helyen módosítja pár hónap után, akkor megtehette volna, hogy figyelemmel van az orvoslást igénylő alapbajokra. Nemigen lehet már mondani tudniillik, hogy a nemzetközi közvélemény valamilyen ballib ármány következtében kifogásolja egyhangúan a médiaszabályozást, hiszen legutoljára több ízben, de utoljára különösen erősen megszólalt az ENSZ különmegbízottja is. Az ENSZ meg nem az a szervezet, ami bármilyen módon pártlogikán szerveződne.

De ha már ez elmulasztódott, akkor nézzük meg, hogy a törvény tartalma legalább teremt-e új problémát, vagy néhány régit, ami ha nem is az egészét, orvosolja-e. Nos, a mondat első fele igaz, új problémákat teremt. Méghozzá a törvény fő hibája mentén teremti az új problémákat. A törvény fő hibája tudniillik, mindnyájan elmondtuk ebben a teremben, akik bíráltuk a törvényt, az volt, hogy gumiparagrafusokat tartalmaz, a gumiparagrafusok pedig a hatóság, illetve a Médiatanács önkényes elbírálására adnak módot. Ebben a szabályozásban a gumiparagrafusok száma csak növekedett.

Karácsony Gergely és mások is utaltak már például a gyerekeknek szóló műsorok kategorizálásának és szabályrendszerének szigorítására. Biztos vagyok benne, hogy jó szándék vezérelte a módosítást, még jobban védjük meg a gyerekeket. De ahogy megvédtük most a gyerekeket, ennek nyomán egy fegyelmezett, törvénytisztelő médiumban dolgozó ember soha többet gyerekműsort nem tűz műsorára, sem rádióban, sem tévében. Hadd mondjak néhány példát arra, ami itt már a hozzászólásokban elhangzott. Ugye, a korábbi médiatörvény szerint az erőszak és a szexualitás közvetlen ábrázolása vagy az arra való közvetlen utalás volt érthetően tilos a 16 éven aluliaknak szóló műsorokban. Eltűnt a "közvetlen" szó. Magyarán még áttételesen sem fordulhat elő, mondjuk, egy gyermekmesében, ami bármilyen módon erőszakra vagy szexualitásra utal.

Azt még családi áldozatnak fognám fel a médiaszabályozás oltárán, hogy meg kell mondanom Áron és Andris nevű unokáimnak, hogy a Kisvakond-sorozatnak vége, mert például a legutóbbi két mese is, szégyen, a nyúlcsalád szaporulatáról számolt be. Most, hogy még közvetett módon sem lehet semmi ilyesmivel foglalkozni, ezt a mesét nem fogjuk nézni. Nem baj, mondhatnám, legalább nemzeti érzésünk nincs sérülve, hiszen a Kisvakond nem magyar népmese. De végiggondoltam egyre rémültebben a magyar népmeséket. A szabály tudniillik azt is tiltja, hogy olyan gyerekműsor lehessen, ahol a konfliktus megoldása erőszakkal történik. Rémes! Kimondani is szégyellem, de a magyar népmesék többségében a hétfejű sárkánynak levágják a fejét. Megtehetnék azt is, hogy parlamenti módszerekkel, szelíd érvekkel meggyőzik magatartása helytelenségéről. Szörnyű, nem ez történik. Levágják a fejét. Mondani is restellem, legtöbbször mind a hetet. Néha még látszik is ez filmben, vagy hallatszik a rádiómesében.

Hogy lesz? Magyar népmeséknek vége? Nem baj. Kisvakond nem lesz, mondtam otthon a kisfiúknak, az unokáknak, nem lesz magyar népmese sem, maradnak a klasszikusok: Grimm, Jancsi és Juliska. Hát mit nem csinálnak ezzel a boszorkánnyal? (Novák Előd: A boszorkányokat elégetik. - Dr. Lenhardt Balázs tapsol.) Elevenen megégették. Jobbikos képviselőtársaimból kitört az a finom angolos, magasröptű humor.

(18.10)

Szóval, a "Jancsi és Juliska" is tilos lesz ezután, hiszen a boszorkányégetés nem más, mint egy konfliktus erőszakos megoldása. Nem tudom, milyen mese marad, amit egy tévé vagy rádió a büntetés kockázata nélkül sugározhatna a gyerekeknek.

De más baj is van a gyerekszabályok szigorításával. Azt mondja az új szabályozás, a régi legalább ezt nem követte el, hogy ezután a rádióban is jelezni kell, hogy a 6 éven aluli gyereket vigyük el rádióközelből, amennyiben olyan műsor adására kerül sor, amit ő nem érthet meg, vagy félreérthet. Én nem tudom, hogy az én rádióimban van-e a hiba, de ott például valamennyi hírműsor olyan, hogy egy 6 éven aluli gyerek nem értheti meg, vagy félreérheti. Ha ezután mondjuk a negyedóránként híreket közlő Inforádiónak az lesz a dolga, hogy minden negyedórás híradás előtt bemondja, hogy: kedves szülők, figyelem, a 6 éven aluli gyerekeket vigyétek el innen, mert félreérthetik a műsort, akkor rögtön be is csukhat az a bizonyos rádió. Természetesen annyiban ironizálok, de csak annyiban, hogy nem gondolom, hogy a Médiatanács összes tagja 5 perc múlva elmeháborodott lenne, és valamennyi mesét, illetve az ilyen jelzést előzetesen nem tartalmazó hírműsort betiltaná. Remélem, hogy nem így van.

De a törvények arra valók, hogy ne bíznom kelljen az ítéletalkotókban, hanem a jogszabály adjon garanciát. Ha a bíróságokon csak a bírók józan eszében kellene bízni, akkor nem volnának törvények. Itt most csak imádkozni tudunk, hogy a Médiatanács, illetőleg a hatóság tagjai nem fogják betartani a rájuk vonatkozó törvényt, illetve a gumiparagrafust, és nem alkalmaznak ilyenkor büntetést. De a gumiparagrafusokra kevésbé komikus példákat is szolgáltat a törvény, mint ami a gyerekmeséket illeti.

Mandur László utalt már arra, hogy a pályázatok esetében az alaki érvénytelenség feltételeit szigorítja ez a bizonyos törvény, szigorúbb törvények vonatkoznak például a pályázó rádiókra, televíziókra, mint ránk, képviselőkre. Mikor mi elindulunk a képviselő-választáson, nem kell rögtön megszüntetni az összeférhetetlenséget. A jövőben a médiumok viszont már csak úgy pályázhatnak, hogy beadják az igazolást, és megszüntetnek minden összeférhetetlenséget, ami pedig csak a pályázat megnyerése esetén válhat összeférhetetlenné.

Sőt, soha többet nem adhatnak be egyszerre két pályázatot, mondjuk, két frekvenciára, mert már azt is igazolniuk kell, hogy nincs futó pályázatuk máshol, amelynek az esetleges elnyerése esetén összeférhetetlenség állna fenn. Nem merem feltételezni a kitűnő Rogán Antal előterjesztőről - kitűnőnek kell tartanom, annál is inkább, mert ő az én polgármesterem az V. kerületben -, nem merem feltételezni róla, hogy ezt csak úgy csacsiságból vagy életszerűtlenségből írta be. Ha viszont ezt nem feltételezem, akkor viszont sokkal nagyobb a baj, mert akkor arról van szó, hogy mesterséges eszközökkel szűkíti a törvény a pályázók körét. Ez meg éppen azért baj, amire Mandur László is utalt, mert mostantól kezdve nemcsak a helyi pályázatokon, hanem az országosokon se lesz akadály, ha egy, csak egy legény marad a vidéken, magyarán, ha az összes többit kizárják az alaki érvénytelenség miatt. Őszintén szólva nem is tudom, miért strapálja magát ennyire a törvényalkotó, hiszen már az eredeti törvénynek is az egyik legszebb virágszála a bokorban, hogy pályázat nélkül is oda lehetett ítélni rádiófrekvenciát.

És hogy ezt nagyon komolyan veszi a médiahatóság, arra már van példa: megtörtént az első pályázat nélküli döntés. Amikor ezt annak idején többen kifogásoltuk, minden ellenzéki frakció a médiatörvény vitájában, akkor azt mondták, hogy pályázat nélkül csak valami hihetetlen rendkívüli esetben osztanak frekvenciát, földrengés van, vörösiszap van, vagy valamilyen természeti katasztrófa, csapás zúdul az országra, akkor nyilván gyorsan, pályázat nélkül kell egy rádió, ami erről tudósít.

Megnéztem, megnéztük, láthatja bárki, hogy mire használták fel eddig a pályázatnélküliség lehetőségét. Egy olyan, véletlenül nem nagyon távol álló rádió kapott pályázat nélkül frekvenciát, amelyik tényleg ritka kivételes baj elhárítására vállalkozik: az ő feladata az volt, hogy védje a családot. Én nem tudom, hogy ez nagy természeti vagy hirtelen katasztrófának tekinthető-e, hogy beállt a családok védelmének szükségessége, de kétségkívül már ez sem tükrözte az eredeti szándékot, vagyis azt, hogy csak kivételes helyzetben lehessen pályázat nélkül frekvenciát kapni. De ez nem elég. Ez a mostani törvény még a pályázatokat is virtuálissá teheti olyan módon, hogy boldog-boldogtalant kizár a pályázhatás lehetőségéből.

De újabb gumiparagrafust állít elő az a nagyon fontos jogkövetkezménnyel járó rendelkezés, hogy mit tekintenek ismételt jogsértésnek. Ne felejtsük el, aki ismételt jogsértést követ el, arra mindenfajta csúnya büntetés ráróható, végső esetben még a működési engedélyétől, nyilvántartásba vételétől is megfosztható. Már elég szigorúnak tűnik az új rendelkezés, amikor azt mondja, hogy elég kétszer - egy év alatt kétszer - elkövetni a jogsértést, az már ismételtnek tekinthető, de most következik a gumirendelkezés: kivéve a csekély súlyúakat. Azt, hogy mi a csekély súlyú, azt viszont a Médiatanács, illetve a -hatóság dönti el. Nyilván lehet médium, amelyiknél akármilyen jogsérelem van, az csekély súlyú, és lesz, attól félek, olyan, amelyiknél két jogsértés majd véletlenül nem bizonyul csekély súlyúnak, és ezáltal igen könnyen a legsúlyosabb dologgal büntethető is.

Félek, hogy nemcsak gumiparagrafusról, hanem esetleg egy terv előkészítéséről van szó abban az új szabályban, amit már többen, többek között Mandur László és mások is érintettek, méghozzá abban, hogy évente lehet áttekinteni a közszolgálati médiaszolgáltatásokat, és csak az a szabály, ha az összest megszüntetik, hogy legalább egy maradjon. Valóban nem lehet tudni, hogy egy rádió, egy tévé, vagy összesen egy. De hadd vegyem a jobbindulatú megoldást: elég az, hogy egy közszolgálati tévé és egy közszolgálati rádió maradjon. Ez eddig nem volt. Ez azt jelenti, hogy ha valaki úgy gondolja, akkor máris meg van írva, mondjuk, a Duna TV halálos ítélete, nem kell hozzá semmi, hogy ezt végrehajtsák. Már nem feltételezem, hogy az MTV-re vonatkozik a halálos ítélet, bizonyos okokból, de akármelyikre vonatkozhatna - akármelyikre!

Gumiparagrafus és korlátlan lehetőségek. Ez volt a fő baja az eredeti médiatörvénynek is. E bajok orvoslása helyett ez az új jogszabálygyűjtemény, a módosítások gyűjteménye a gumiparagrafusok számát és az önkényes döntések lehetőségét csak növeli.

A sajtóban is, meg itt is szóba került már, és érthető okokból mindenki háborgott azon, hogy a Médiatanács tagjainak olyan kártalanítás jár, ami messze felülmúlja azt a kétmilliós plafont, amit egy sokkal kisebb hatalmú hivatalnoknál komolyan veszünk. Én másképp gondolom. Nem sajnálom ezt a bizonyos jó magas végkielégítést, illetve kártalanítást tőlük.

Komolyan gondolkodó ember ezt a feladatot tudniillik nem vállalná fel, amit ők felvállalnak, hogy a mesék fölött kelljen ítélkezniük, hogy rádióhírek előtti gyerekfigyelmeztetés híján eldönthessék, hogy büntessenek vagy ne büntessenek. Ezt komoly ember, őszintén szólva, nehezen vállalná. Valószínűleg kell a vonzerő, kell az igen magas kártalanítás hozzá. Élvezzék minél hamarabb a tisztelt kollégák!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu