ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy új hírközlési törvény minden alkalommal természetesen egy egészen új, átfogó szabályozás, nem csupán a korábbi szabályozás módosítása, de természetesen két szempontból egy ilyen új hírközlési törvény kötöttségekkel rendelkezik, egyrészt támaszkodik az előző szabályozásra, másik oldalról pedig figyelembe kell vennie az Európai Unió ezzel kapcsolatos direktíváinak a rendelkezéseit, sőt az egyik legfontosabb feladata egy új hírközlési szabályozásnak minden alkalommal az európai uniós direktívák megváltozásának a hazai jogalkotásba történő átültetése.

Ez történt Magyarországon 2004-et követően is, amikor az akkori Eht. a korábbi európai uniós direktívák átültetését foglalta magában, és tekintettel arra, hogy ezek a direktívák 2009-ben érdemben változtak, méghozzá jó néhány meghatározó területen - a fogyasztóvédelem területén elsősorban, de egyébként több más területen is, ezekre ki fogok térni még itt a hozzászólás során egy picit részletesebben -, ezért természetesen az ezzel kapcsolatos szabályozások átültetésére szükség van.

Ezt minden alkalommal, mint minden európai uniós jogelvnek a magyarországi alkalmazását, megelőzi egy széles körű társadalmi vita. Az ezzel kapcsolatos vitát és egyeztetéseket a minisztérium folytatta le több mint fél esztendőn keresztül. Azt gondolom, hogy erről egy kicsit bővebben is kaptak tájékoztatást egyébként a parlamenti képviselők a kulturális bizottság ülésén. Azért került ennek ellenére maga a hírközlési törvény egyéni képviselői indítványként benyújtásra, mert egy tekintetben azt gondolom, hogy egy jelentős változást foglal magában - most a direktívák átültetésétől eltekintve - elsősorban a hatáskörök tekintetében a korábbi időszakhoz képest. Hadd kezdjem akkor ezzel!

Ha az európai tendenciát is megnézzük, akkor általában megfigyelhető, hogy az európai direktívák igyekeznek ösztönözni a független hírközlési hatóságok létrejöttét és azok függetlenségének és hatáskörének az erősödését is. De ez így előírásként nem szerepel a direktívákban, csupán az látható, hogy folyamatosan egy ilyen finom hatásköri bővítés az uniós direktívák szintjén is zajlik. Ez megfigyelhető volt már 2004 előtt is, és természetesen ennek a jelei megjelentek most is. Ennek megfelelően Európában, bár mindenütt erősödik a független hírközlési hatóság szerepköre, de gyakorlatilag kétféle modell működik. Van, ahol a hírközlési hatóság függetlensége általában konvergens hatóságként erőteljesen biztosított, és van, ahol ez a terület gyakorlatilag közvetlen kormányirányítás alatt áll, szintén konvergens hatóság formájában.

Mi Magyarországon már eleve a konvergens hatóság létrehozásakor is - a médiatörvény benyújtásakor - a függetlenség irányába mozdultunk el, ami a kormánytól való szervezeti és intézményi függetlenség biztosítékát jelentette. Azt gondolom, hogy itt kell megteremteni ennek egyébként a feltételeit, az új hírközlési törvény benyújtásakor is. Ez effektíve azt jelenti, hogy korábbi kormányzati hatáskörök, elsősorban rendeletalkotási hatáskörök a kormánytól átkerülnek a független hírközlési hatósághoz, ebben az értelemben Magyarországon a konvergens hatósághoz. Kicsit ki is térnék arra, hogy milyen típusú hatáskörök ezek. Tehát ilyen hatáskör például a frekvenciagazdálkodás területén több hatáskör kérdésköre, az előfizetői jogok biztosításával kapcsolatos kérdéskörök egy része, és természetesen ilyen a hírközlési azonosítókkal kapcsolatos jogalkotási hatáskörök egy jelentős része.

Azt gondolom, hogy az, hogy ez idekerült, tehát hogy nem a kormány alkotja ezeket a rendeleteket, hanem maga a konvergens hatóság, többféle értelemben előnyökkel is bír. Előny például az, hogy egy jóval nagyobb rugalmasság biztosítható, hiszen általában az a helyzet, hogy a kormány jogalkotási mechanizmusai e téren kevésbé rugalmasak, mint mondjuk, a csak ezzel a területtel foglalkozó hatóság saját rendeletalkotása.

(16.00)

A másik oldalról biztosított egyébként egy közvetlen kapcsolat a szabályozó és a szabályozottak között, tekintettel arra, hogy itt meglehetősen direkt áttételű kapcsolat működik, hiszen a szabályozottak egyben a szabályozó hatósághoz folyamatosan tudnak panaszokkal is fordulni, és ott a panaszok gyors orvoslásának a jogi lehetősége is biztosított. Tehát ezzel, azt gondolom, tényleg előáll egy nagyobb rugalmasság lehetősége, azonban a parlamentnek el kell döntenie, hogy ezt akarja-e biztosítani. Nyilvánvaló, hogy alapvetően azért kerül beadásra egyéni képviselői indítványként ez az indítvány, mert mi a Fidesz képviselőcsoportjában ebben gondolkodunk, és nyilvánvaló, hogy e téren még a kormányzattal kapcsolatos egyeztetések egy részét le kell folytatni.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Én elképzelhetőnek tartom, a mi köreinkben is volt olyan vélemény, elképzelhetőnek tartom, hogy ez elhangzik ellenzéki körökben is, hogy abban az esetben a rendeletalkotási jogkör odatelepítésre kerül a konvergens hatósághoz, akkor gondoljuk végig ennek a működését, esetleg korlátozzuk ennek a számát, a mennyiségét. Én a magam részéről nyitott vagyok erre a vitára, de alapvetően ez volt az indoka annak, hogy ez egyéni képviselői indítványként került ide a tisztelt Ház elé.

Amire szeretnék viszont kitérni, ha már magáról az Eht.-ról beszélünk, akkor talán beszéljünk a tartalmi módosulásokról is, amelyek szerintem azért az előfizetők értelmében nagyon komoly és konkrét változásokat is magában foglalhatnak. Messze nem fogok kitérni mindenre, talán csak inkább azokra, amelyek érdekesebbek.

Érdekesebb módosulás például az, hogy a fenntartható infrastruktúra-alapú verseny elősegítését és védelmét azzal is kívánja ez a törvény ösztönözni, hogy egyébként nemcsak a szűk keresztmetszetet jelentő infrastruktúrákhoz való hozzáférést biztosítja - ez az első Eht.-nak is Magyarországon egy nagyon fontos célkitűzése volt -, hanem egyben azt is előírja, hogy a vertikálisan integrált szolgáltatónál meg kell teremteni egyébként a szétválasztás lehetőségét a különféle üzletágak esetében. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos lépés, mert gondoljanak bele, hogy a piacon szereplő azon cégek között, amelyek mondjuk, egy szélesebb körű integrációs lehetőséggel bírnak, mert éppen úgy van vezetékes távközlési szolgáltatásuk, mobilszolgáltatásuk, tartalomszolgáltatásuk, internetszolgáltatásuk, azok kétségkívül sokkal nagyobb előnnyel tudnak elindulni kapcsolt csomagok segítségével a piacon, mint azok a versenytársaik, akik lehet, hogy a verseny egy-egy területén hatékonyabbat tudnának biztosítani, esetleg árelőnyöket is tudnának a fogyasztóknak adni, de hogyha nincs meg az a lehetőségük, mert nem működnek ekkora konszernként, akkor nyilvánvalóan versenyhátrányba kerülnek. Ezt csak úgy lehet a piacon biztosítani, hogy az infrastruktúrához való hozzáférést az egyes infrastruktúrák szétválasztásával és árainak szétválasztásával is garantáljuk. Erre értelemszerűen törekszik ez a törvényjavaslat. Ez egyébként az európai uniós szabályozásnak is egy új iránya.

Szeretnék kiemelni egy-két fogyasztóvédelmi szabályt, amelyek szerintem nagyon fontos szabályok ebből a szempontból. Elsősorban talán első helyen azt szeretném kiemelni, hogy létezik egy minimumszolgáltatás az egyetemes szolgáltatás tekintetében, amit már az első hírközlési törvények is előírtak. Ez most kiegészül azzal, hogy a megfizethető áron elérhető minimális szolgáltatásszintnek a jövőben tartalmaznia kell az internet-hozzáférésre alkalmas, nyilvános, elektronikus hírközlési hálózathoz való hozzáférés biztosítását, magyarul: a funkcionális internet biztosításának a lehetőségét. Ez eddig, ugye, az egyetemes szolgáltatásnak nem volt része. Azt gondolom, ez ebből a szempontból szintén egy érdemi előrelépés.

A 112-es európai segélyhívószám használatára vonatkozó tájékoztatást ez értelemszerűen szintén magában foglalja, de ami talán ebből a szempontból sokkal fontosabb, az az, hogy a fogyasztók számára biztosít olyan lehetőségeket is, hogy egyébként itt elég világosan van szabályozva, hogy melyek a leghosszabb időszakra szóló szolgáltatói szerződések, tehát a tagállamoknak az előírás értelmében is biztosítani kell, és ezt mi is megtesszük a törvényben, hogy a fogyasztók és a nyilvános elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtó szolgáltatók közötti szerződésekben 24 hónapot meghaladó legrövidebb szerződésidőszak nem kerülhet alkalmazásra - ez a hosszú, különféle ősrégi idők jelentős korlátozása -, illetve a szolgáltatók az előfizetőknek maximum 12 hónapos szerződések megkötését lehetővé teszik, és az ennek megfelelő szabálymódosítások megtörténnek.

Szintén fontos szabálymódosítás szerintem, hogy végre különbséget tesz a hírközlési törvény abban a tekintetben itt a fogyasztói szabályok kialakításánál is, hogy természetesen nemcsak magánszemélynek vagy családnak tud egyébként szolgáltatást nyújtani, hanem cégeknek is tömegével nyújt szolgáltatást egy-egy hírközlési szolgáltató. Azt gondolom, abban nincsen semmi meglepő, ha ezt egyébként másféle kondíciókkal, esetleg más tartalmú csomagokkal teszi. Ebben az eddigi szabályozás, az eddigi Eht. nem volt elég rugalmas, a mostani Eht. lehetővé teszi, hogy ez megtörténjen, tehát szét lehessen választani a fogyasztói kategóriákat egymástól, és akkor ettől eltérő részletszabályokat lehet már nyilvánvalóan egyébként rendeleti szinten meghatározni. Ebből is látszik, hogy nagyon fontos kérdéssé válik itt a rendeletalkotás, mert itt a fogyasztók szempontjából sokkal differenciáltabb szabályozások kialakítására nyílik lehetőség, ezért szerintem nem mindegy, hogy ez a rendeletalkotás mennyire rugalmas, vagy éppen hová van telepítve, csak hogy visszatérjek az előző témára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit talán az Eht.-val kapcsolatos részekről. Van még számtalan részletszabály - piacelemzés, piacszabályozás, mennyi időnként kell a piacot áttekinteni, a fogyasztóvédelmi hatóság és az NMHH közötti pontos hatáskörmegosztás kérdései -, de azt gondolom, ezekre talán nem kell nagyon részletesen kitérni egy általános vita során. Ha valakit érdekel, akkor ebben részletesebben el tudunk mélyedni a későbbi vitaszakaszban.

Amire viszont szerintem érdemben kell kitérni, hogy az Eht.-módosítás a médiatörvény több ponton történő módosítását is magában foglalja, és erről mindenképpen szeretnék szólni néhány szót a tisztelt képviselőtársaim előtt. A tervezett módosítások az én meggyőződésem szerint túlnyomó többségükben inkább csak pontosítják a médiatörvény jelenlegi szövegét, illetve egyértelműsítik a rendelkezések tartalmát, de van néhány érdemi módosulás is, és talán most leginkább ezekre akarok kitérni.

Ami egy nagyon fontos dolog, a pontosítás és az egyértelműsítés a gyűlöletkeltő és kirekesztő tartalmak tilalmánál egyértelműen az, hogy csak az egyes csoportokat, közösséget sértő tartalmakat tiltaná. Jelenleg ugyanis a személyek szó is szerepel a szabályozásban, ami, azt gondolom, félreértésekre adhat okot, ezért erre a pontosításra így, ebben a formában szükség van. Ez valójában pontosítás, de ha a tartalmát nézzük, akkor jogalkalmazói szempontból ez inkább érdemi módosulás, bár ezt a részét eddig senki nem próbálta így alkalmazni, de a félreértések elkerülése végett, azt gondolom, ezt meg kellett teremteni.

Azután szerintem nagyon fontos változás a sajtótermékek nyilvántartásával kapcsolatos jelentős egyszerűsödés. A hatálybalépés után már nem kell bejelenteni az ISSN-számot, illetve az erről szolgáló igazolást sem kell benyújtani a hatósághoz, az impresszumban már nem kell közzétenni a sokszorosító szerv megnevezését, a sokszorosításért felelős személy nevét, a sokszorosítás helyét, idejét és a megrendelés sorszámát.

Bővülne a 30 napos ideiglenes médiaszolgáltatási jogosultság igénylésének az esetköre is. Ezt a médiahatóság, a Médiatanács azután is engedélyezhetné, ha az illető tudja bizonyítani, hogy az adott frekvencián másoknak okozott zavarás nélkül folytatható ilyen típusú médiaszolgáltatás.

Szerintem egy nagyon fontos garanciális változás, hogy tisztázzuk azt, most akkor az ügyfelek, a médiatartalom, a szolgáltatók érdekeit védő rendelkezések hogyan is néznek ki pontosan. Itt, ugye, van egy lehetőség a tartalomra vonatkozó panasz, illetve az azzal kapcsolatos eljárás. Eddig azért nem voltak egyértelműen tisztázva a határidők. Itt most azt tisztázzuk, hogy ezután csak a jogsértő tartalom közzétételétől számított 3 hónapon belül lehet majd kezdeményezni hatósági eljárást, a 3 hónap elteltével nem, és szerintem további garanciát jelent az is, hogy a hatóság hivatalból is csak a jogsértő tartalom közzétételétől számított 1 éven belül indíthatna eljárást.

Hallottam már olyan módosítási szándékot, hogy ezt miért nem hozzuk összhangba egyébként a 3 hónappal. Talán annyiban eltérő a kettő - én ezzel itt külön szeretnék érvelni, hogy itt azért a hosszúságban legyen különbség -, hogy nyilvánvaló, amikor magánszemély tesz panaszt, akkor általában azt a tartalmat kellett hogy hallja. Tehát az, hogy azon a 3 hónapon túl gondolkodjon, szerintem már nem túl életszerű. Viszont a médiahatóság maga a médiatartalmakat monitoringozza, és a monitoringozás során merülnek fel egyébként problémás tartalmak, amelyekre egyébként nem érkezett bejelentés, de hivatalból eljárásindítási kötelezettség van. Arra szerintem, főleg a tartalmak nagy mennyisége miatt, nem árt, ha egy hosszabb időszak lehetőségét biztosítjuk. Erről szól ez az ominózus egy esztendő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt vannak olyan módosulások, amelyek szerintem okoztak némi félreértést, tehát itt a 35 százalékos magyar zenei kvótára gondolok. Erre ki akarok térni egy kicsit, mert belekerül az "éves" kifejezés a törvénybe. Sokan úgy értelmezték, hogy akkor mostantól kezdve csak egy éven belül egy egész halmazban kell nézni a 35 százalékos magyar zenei kvótát, és ha valaki ezt úgy próbálja teljesíteni, hogy éjfél és reggel 5 között sugározza a magyar zeneszámokat, akkor ezzel eleget tett ennek.

(16.10)

Szeretném hangsúlyozni, hogy az összes többi, ezzel kapcsolatos rendelkezés nem változik, ami azt jelenti, hogy ezt így nem tudja megoldani senki, nem tud visszaélni ezzel a szabállyal, mert ezen belül a nappali és az éjszakai időtartamok természetesen figyelembevételre kerülnek, de meg kell határozni egy időszakot, amire nézve ez értelmezhető. És azért javasoljuk az egész kvóta tekintetében figyelembe venni egyébként az éves időtartamot, mert a médiatörvény összes többi szabályozása is gyakorlatilag mindenhol éves tartamú előírásokat foglal magába, és egyébként ez az európai gyakorlat is.

És én azt gondolom, hogy ez így önmagában nem rossz dolog, mert azért gondoljanak bele abba, hogy azért minden rádió - ha most éppen rádiókról beszélünk - szokott bizonyos értelemben egyes időszakokban, mondjuk, valamilyen tematikus műsorrendet elindítani. Ebben éppúgy lehet olyan nap, jó néhány, amikor csak magyar zeneszámokat sugároz, de az is lehet, hogy kiválaszt valamit éppen egy időszakra, amikor ez a kvóta, ez az arány ebből a szempontból sérül. Szerintem azért ennyi rugalmasságot a rendszerben biztosítani kell.

Összességében a 35 százalék kiegyensúlyozott vizsgálatát el kell végeznie a médiahatóságnak. És én itt kifejezetten arra tennék javaslatot, hogy most alkalmazzuk részben az európai sztenderdeket, részben pedig a médiatörvény más szabályozásait, és ha úgy látszik az első év tanulságainak a levonása után, hogy ezen még pontosítani kell, akkor ezt szerintem minden további nélkül meg lehet tenni. Azért van a kulturális bizottság, a kulturális és médiabizottság, hogy ezzel kapcsolatban majd meghallgassa a médiahatóságot, és a tapasztalatokat az első év után levonja, és ha kell, akkor a rendelkezések pontosítására tegyen javaslatot. El lehet ezt képzelni másként is, csak a szokásos eljárásrendek éves tartamokra szólnak, és nem tűnik indokoltnak, hogy ettől egyébként érdemben eltérjünk.

Nyilvánvaló, hogy vannak olyan lépések, amelyekben van még további szigorítás. Szigorítás például az, hogy a kiskorúakra káros tartalmak esetében a műsorterjesztőkre is kiterjesztjük azon műszaki megoldások alkalmazottságának a kötelezettségét, amellyel ez korlátozásra kerül. Ez eddig egy féloldalas helyzet volt, mert eddig csak a médiaszolgáltatókat kötelezte a törvény, a műsorterjesztőket nem, pedig a műsorterjesztőknek legalább annyi lehetőségük van az ilyen tartalmak korlátozására, mint a médiaszolgáltatóknak, ha nem több.

Ezért én azt gondolom, ez a féloldalas helyzet megszűnik, azonban - ismerjük be - ezt a piac szereplői szigorításnak fogják egyébként tekinteni, de én ezt önmagában nem tekintem bajnak. Az első törvény megfogalmazásánál nem gondoltunk arra, hogy egyébként erre a területre is ki kell terjeszteni ezt a szigorítást. Az élet, úgy tűnik, azt indokolja, hogy ezt a magunk részéről megtegyük.

Aztán szigorítás értelemszerűen az a kérdéskör, hogy az NMHH-nak fizetendő díjak, bírságok ezután adók módjára behajtandó köztartozásoknak minősülnek, vagyis az adóhivatal szedné be ezeket. Ez természetesen egy szigorítás. Én szeretnék érvelni amellett, hogy erre szükség van. Nekem egyébként az a véleményem, hogy szinte minden ilyen típusú bírság esetén érdemes ezt alkalmazni, hogy teljesen más területre utaljak, önkormányzati területen is azt látom, hogy a behajtásnak csak ez a szigorú rendje működik. Tehát az önkéntes befizetés akkor erős, ha az azt követő önkéntes be nem fizetés esetén a behajtás lehetősége szigorúan megteremthető. Azon területeken, ahol ez gyakorlatilag nem a köztartozás irányába mozdul el, ott csak hosszú-hosszú peres eljárásokkal, hónapok vagy akár év elteltével lehet egyébként ezekhez a bírságokhoz hozzájutni.

Azt gondolom, hogy ez indokolt. Sokaktól hallottam persze azt, hogy ezzel úgymond tönkre lehet tenni médiaszolgáltatókat. Én azért hadd térjek ki arra, hogy itt a törvény számtalan garanciát foglal magában arra, hogy hogyan lehet büntetni. Garancia például az, hogy értelemszerűen egy büntetésnél nemcsak az elkövetett jogsértés tényére való tekintettel szabják ki a büntetést, hanem arra is, hogy az a médiaszolgáltató, aki ezt elkövette, az egyébként milyen képességekkel, anyagi képességekkel bír. Az arányosság elve ezt jelenti. Tehát nyilvánvaló, hogy nem lehet, mondjuk egy havilapot, kis példányszámú havilapot ugyanolyan erővel büntetni, még azonos súlyú jogsértés elkövetése esetén sem, mint mondjuk egy kereskedelmi televíziót. A kettő között lényeges különbség van. És tekintettel arra, hogy az arányosság elve rögzítve van, amivel kapcsolatban viszont bírósági eljárás elindítható, szerintem ez elég garanciát jelent arra, hogy viszont az NMHH-nál fizetendő díjak, bírságok köztartozás módjára történő behajtását előírjuk a törvényben.

És természetesen ehhez kapcsolódik az is, hogyha már a frekvenciagazdálkodás jogosítványa odakerül a konvergens hatósághoz, akkor a frekvenciapályázatokon való indulásnak is az a feltétele, hogy a cég ne csak köztartozással, hanem - mivel mostantól kezdve köztartozásnak minősül ebben az értelemben a Médiatanács felé való tartozás is - a Médiatanács felé se rendelkezzen tartozással.

És tekintettel arra, hogy már csak nagyon kevés időm van, még egy vitatott pontra akarok kitérni, ez az MT-elnökkel, MT-taggal kapcsolatos kártalanításnak a kérdésköre. Én itt már a kulturális bizottság ülésén is felhívtam a figyelmet arra, hogy - a cégektől eltérőn, ahol polgári peres eljárásban vagy polgári szerződésekben szokták szabályozni azt, hogy utána mennyi ideig nem lehet elhelyezkedni az adott területen - vannak olyan területek, ahol törvény írja elő az elhelyezkedési tilalmat, ez az Állami Számvevőszék, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Nemzeti Bank és a Médiatanács, és mindegyik esetben a sarkalatos törvényeknél következetesen azt alkalmazzuk, hogy arra az időszakra, amíg nem helyezkedhet el, addig jár neki egy kártalanítás, ami persze kisebb, mint a fizetése, de ez nem végkielégítés. A végkielégítést terheli a 98 százalékos adó, viszont a kártalanítási összeget ebben a formában nem.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu