ROGÁN ANTAL (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a törvényjavaslat címe is önmagáért is beszél - ez is a célja -, tehát az alacsony keresetű munkavállalók bérének emelését ösztönző egyes törvények módosításáról.

Ez a törvényjavaslat, illetve a benyújtók célja ezzel a törvényjavaslattal egészen egyszerűen az, hogy a következő években megvédjük az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérét, és lehetőleg ösztönzzük ezeknek a béreknek az emelését. Mit jelent ebben a formában az alacsony és középkereset? Ezt nyilvánvalóan az átlagkereset környékén, az átlagkeresetet kicsit meghaladó mértékben határoztuk meg, ez az a bruttó 300 ezer forint.

Ha ennek a törvényjavaslatnak egészen konkrétan az eszközrendszerét és a célkitűzését megnézzük, akkor azt látjuk, hogy minden körülmények között azt szeretnénk elérni, hogy a következő két esztendőben a lehetőségek keretei között, a köz- és a magánszférában egyaránt az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérét emeljék inkább, és semmilyen körülmények között ne forduljon elő olyan helyzet, hogy az alacsony és középkeresetű munkavállalók bére csökken, főleg a nettó bére bármilyen formában is csökken. Ezért kap felhatalmazást a kormány arra, hogy meghatározza a bruttó 300 ezer forint alatti munkabérek nettó értékének megőrzéséhez szükséges munkabéremelés elvárt értékét. Ezt a kormány kormányrendeletben határozhatja meg. Ez a felhatalmazás a következő két esztendőre, tehát 2012-re és '13-ra szól ebben a formában, és ennek a betartásához ennek a kiinduló időpontjához képest újabb két évre kapcsolódnak olyan szankciók, amelyek az én meggyőződésem szerint az állam hagyományos eszközrendszerének keretén belül ösztönözhetik a bérek emelését.

Egyrészt természetesen az államnak, ahol maga munkáltatói pozícióban van, ott erre lehetősége van tulajdonosi utasítás, illetve munkáltatói oldalról a bérek meghatározása tekintetében. Ez 2011-ben a költségvetési szférában és a hozzá kapcsolódó munkáltatói szektorban szinte kivétel nélkül meg is történt. Másik oldalról viszont természetesen van a gazdaságnak egy olyan széles világa Magyarországon, ahol alapvetően a piaci viszonyok érvényesülnek. Joggal tehetnék fel azt a kérdést, hogy a piaci viszonyok érvényesülése tekintetében miért nem a szakszervezetek azok, amelyek egyébként védik a munkavállalók érdekeit a munkáltatókkal szemben. Erre, azt hiszem, azt a nagyon egyszerű választ tudjuk adni, ha megnézzük Magyarországon a szakszervezeti világ szervezettségét, akkor abból egyértelműen az derül ki, hogy Magyarországon a szakszervezeti világ szervezettségi mutatói alapján - mondjuk úgy - a szervezett dolgozók 90 százaléka a közszférában dolgozik, és nagyon kis számban vannak jelen erős és működőképes szakszervezetek a magánszférában és annak még a legnagyobb munkáltatói oldalain is. Ebből az következik, hogy ezen a területen a hagyományos munkavállalói érdek-képviseleti formák nemes egyszerűséggel nem működnek.

Kénytelenek vagyunk arra, hogy ezen a területen a munkavállalói érdekképviselet feladatát részben valamilyen formában ellássuk. Azt gondolom, jó dolog lenne, ha itt beindulna a hagyományos munkavállalói érdekképviselet szerveződése, de ennek ösztönzése és megteremtése viszont már nem a kormány feladata. Történelmi okokból alakult így ez az elmúlt húsz esztendőben, hogy gyakorlatilag a magánszféra jelentős területén a munkavállalói érdekképviseletek leépültek.

De viszont van egy olyan helyzet ma Magyarországon, amiben azt gondoljuk, hogy lehet igazságosabb viszonyokat teremteni, de ezeknek az igazságos viszonyoknak a megteremtéséhez kölcsönös tehervállalásra van szükség. Előre látom ellenzéki képviselőtársaimat, nem olyan nehéz kitalálni, hogy természetesen mindannyian azt fogják mondani, hogy nem kellene ezzel a dologgal foglalkozni, ha nem lenne az arányos egykulcsos adórendszer Magyarországon. Erre azt tudom mondani önöknek, hogy én azt gondolom, annak, hogy adott esetben nettó bérek változtak akár a közszférában, akár a magánszférában munkavállalóknál, semmi köze nincs az arányos egykulcsos adórendszerhez, annál inkább köze van az adójóváírásnak ahhoz a gyakorlatához, amit az elmúlt esztendőkben folyamatosan úgy terjesztettek ki Magyarországon, ami európai mértékben is példátlan. Mert valóban példátlan az, hogy gyakorlatilag az átlagbértől nem messze eső jövedelmeket is szinte adómentessé tevő adó-jóváírási gyakorlat alakult ki, aminek az eredményeként ráadásul bizonyos értelemben befagytak Magyarországon a bérek.

Nem véletlen az a helyzet, hogy tömeges gyakorlattá vált - főleg a magánszférában értelemszerűen -, hogy az átlagbér alatt foglalkoztatott munkavállalóknál nem törekedtek arra, hogy a bejelentett munkabér elérje az átlagbér mértékét, hanem inkább zsebbe adták oda a pluszkeresetet vagy valamilyen más juttatás formájában. Ennek az oka az elhibázott és rossz adórendszer volt. Az az adórendszer, amely egyébként befagyasztotta a béreket ebben a formában, és az elmúlt években is ahhoz vezetett, hogy Magyarországon a jellemző jövedelmi bérszínvonal, az alacsony és középkeresetűek jövedelme bizony elég alacsony szinten alakult, és ha megnézzük, hogy ezeknek a béreknek az emelkedési dinamikája milyen volt, mondjuk, a szomszéd országokban, ahol persze egy nagyobb gazdasági növekedéssel is társult, akkor ott azt láthatjuk, hogy ott más adórendszer mellett lényegesen jobban emelkedtek a bérek, Magyarországon meg ezek a béremelkedések elmaradtak attól, amit mondjuk, a nálunk versenyképesebb és versenyképes adórendszerrel is rendelkező szomszéd országok produkálni tudtak.

Azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke, hogy egyébként egy igazságos adórendszer a bérek emelkedését is ösztönözze, és egy versenyképes gazdaságban történjen meg mindez. Természetesen joggal lenne kárhoztatható a kormányzat meg a kormánypárti képviselők is, ha egy törvényjavaslatot beterjesztünk és támogatunk, ha nem biztosítunk ehhez forrásokat is. De hozzá kell tegyem, Magyarországon a vállalkozói szférában is az elmúlt nyolc év gyakorlatához képest példátlan mértékű adócsökkentés történt. (Gőgös Zoltán: Hol?) Csak a társasági adó változásán keresztül közel 140 milliárd forintos forrás maradt egyébként a vállalkozói szférában. (Gőgös Zoltán: Persze! A multiknál legfeljebb!) És jelzem, nem az én számításom, nem is a kormány meg semmilyen háttérintézmény, hanem kifejezetten a magyar munkáltatói szféra szervezeteinek, tehát a Kereskedelmi és Iparkamara számítása, hogy abban az esetben, ha végre akarták volna hajtani - ahogy mostanra egyébként nagyjából végre is hajtották -, a nettó bérek kompenzációjához körülbelül 45 milliárd forintra lett volna szükség összességében a magyar magánszférában, tehát ebből a költségvetési szférát kiemelve, és ehhez képest csak a társasági adón keresztül 140 milliárd forint került vissza a szektorba.

Tehát ez azt jelenti, hogy összességében csak ezen az egyetlenegy könnyítésen keresztül a vállalkozói szféra közel háromszor akkora forrás lehetőségét kapta meg, mint amekkora a nettó bérek kompenzációjához kellene ebben az esztendőben. Azt gondolom, ha a vállalkozói szféra egyik oldalról örül az adórendszerbéli változásoknak, akkor ezzel egyidejűleg vállalnia kell annak a terhét is, hogy természetesen gondoskodni kell, és a kormány kifejezetten célul tűzi ki, hogy odafigyeljen az alacsony és középkeresettel rendelkező munkavállalókra. Ez a törvényjavaslat az ő érdekeiket kívánja védeni. És ehhez kapcsol olyan szankciókat, amelyek, azt gondolom, az állam hatókörébe szankciók, hiszen végül is senkit nem szankcionálunk, ha nem kerül kapcsolatba az állammal.

Tehát egyetlenegy kis- és középvállalkozónak vagy egyetlenegy magyar vállalkozónak nem kell ezzel a törvényjavaslattal számolnia abban az esetben, ha nem kíván állami megrendelésért indulni, ha nem akar állami támogatást igénybe venni, ha nem akar az állammal szerződést kötni. Abban az esetben viszont, ha ezt meg akarja tenni, akkor szembe kell néznie azzal, hogy az állam a saját célkitűzései között megállapít új célokat is, amelyeknek az egyik fontos célkritériuma az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérének a rendezése. És ezt szempontként fogjuk figyelembe venni akkor, amikor megítélünk állami támogatást, amikor közbeszerzési eljáráson való elindulás feltételeit megteremtjük, és amikor bármilyen más, a központi költségvetésen vagy az elkülönített állami pénzalapon keresztüli támogatást folyósítunk, illetve természetesen az állam saját munkáltatói oldalán is ez egy súlyos szempont abban az esetben, ha bármilyen szerződéses viszonyban van egyébként egy félig állami vagy állami vállalat a magyar állammal, illetve a magyar költségvetéssel.

Azt gondolom, hogy ezek az eszközök szükségesek és elégségesek egyébként a céljaink eléréséhez. Ehhez viszont - az én reményeim szerint - meg lehet nyerni több parlamenti párt támogatását is, bízom benne legalábbis, bár ez eddig ez a bizottsági vitákban nem derült ki. Én a magam részéről nyitott vagyok minden olyan jobbító szándékú javaslat előtt, ami lehetővé teszi, hogy ez a törvény hatékonyabban tölthesse be a célját. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy én azt gondolom, erre a törvényre a következő két esztendőben, akkor, amikor például a Bajnai-kormánytól örökölt szuperbruttó kivezetésére vagy éppenséggel az adójóváírás mérséklésére kerül sor, pontosan azért, hogy valóban érvényesüljenek az arányos közteherviselés feltételei, ebben a formában szükség van.

(20.50)

Meggyőződésem szerint a vállalkozói szféra a következő esztendőkben is egyrészt következetes adócsökkentésen, másrészt pedig például bürokráciakönnyítéseken keresztül jut olyan pluszforrásokhoz és lehetőségekhez, amelyeknek csak egy töredékét kell felhasználnia kifejezetten az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérének rendezésére.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, ha lenne egy jól szervezett és erős szakszervezeti világ a magánszférában is, akkor azt gondolom, hogy joggal lehetne vitatni, hogy ilyen törvényjavaslat kell-e, vagy nem, de azzal a ténnyel azért szembe kell nézni, hogy nincs.

Mindezek figyelembevételével szeretném kérni önöket arra, hogy minden kritikai megjegyzés és felhang mellett - gondolom, alapvetően itt egy újabb adóvitát kíván majd lefolytatni a tisztelt Ház, bár ez egyáltalán nem tárgya ennek az törvényjavaslatnak -, de időnként azért gondolkodjanak el azon, hogy érdemes-e ezt a törvényjavaslatot támogatni. Azt gondolom, hogy az erre nyomott határozott "nem" abból a szempontból is elgondolkodtató, hogy akik erre a törvényjavaslatra nemet nyomnak, azok joggal tehetik föl a kérdést, hogy az ő politikai eszköztárukban melyek azok az eszközök, amelyek arányosabb, igazságos (Gőgös Zoltán: A kétkulcsos adó.) közteherviseléshez is vezetnek Magyarországon, csökkenő adókhoz is vezetnek, és egyben az alacsony és középkeresetű munkavállalók bérének rendezését és az ő érdekeik védelmét is szolgálják. Azt gondolom, hogy mi erre koherens és kidolgozott elképzeléssel rendelkezünk, ehhez van szükség ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására is.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Forrás: parlament.hu