ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok először Gőgös képviselő úr mondandójával kezdeni, és természetesen tényszerűen is végig fogok rajta menni, de előbb azért hadd kezdjem egy személyessel.

Ezt a pesti flasztert kikérem magamnak, tisztelt képviselő úr. Az a helyzet, hogy én egy olyan pici faluban születtem, amit szerintem ön el se tud képzelni. Egészen 18 éves koromig végig a mezőgazdaságban robotoltam, beleértve az összes nyarat is (Gőgös Zoltán: Hamar felejtesz!), nem voltam nyaralni soha, egy kicsi parasztgazdaságban, mélyen tisztelt képviselő úr. És közöttünk egy különbség van ebből a szempontból, hogy ez világéletében, még a Kádár-korszakban is egy nagyon pici családi parasztgazdaságként üzemelt, míg ön ennek az ágazatnak egy másik részét képviseli, azokat a zöldbárókat, akik ugyan kívülről zöldek, de belülről, mint a görögdinnye, vörösek. Tehát ez a fényes nagy helyzet. Ez a kettőnk között a hozzáállásbéli komoly különbség.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt is hozzáteszem, tisztelt képviselő úr, hogy ön végig ezeknek az érdekképviseletét látta el, azokét a mezőgazdasági nagyüzemekét, amelyeknél valóban bérszempontból a legnagyobb probléma van Magyarországon. Bérszempontból náluk van a legnagyobb gond, ott van a legalacsonyabb bér (Gőgös Zoltán: Nem csalnak, azért!), ott van a legkisebb mértékű foglalkoztatottság. Egyébként nagyobb probléma van összességében, mint mondjuk, a kicsi gazdaságoknál.

De akkor nézzük az ön által fölvetett érveket, tisztelt képviselő úr! Azzal kezdte, hogy ez a törvény most már megint azt fogja jelenteni, hogy majd ennek alapján újabb munkaügyi bírságokat vetnek ki. Nem olvasta el a törvényt. A munkaügyi ellenőrzés esetén ennél a típusú megállapodásnál úgy szól a törvény, hogy ezen megállapítással kapcsolatban nincs helye munkaügyi bírság alkalmazásának.

Akkor nézzük a másodikat, tisztelt képviselő úr! Nem tudom, hogy elolvasta-e, mondjuk, ezzel kapcsolatban a (2) bekezdést ugyanennél. Ön hozott egy példát, ami arról szól, ön azt mondta, hogy most van egy ötszáz főt foglalkoztató cég, ahol ha négyszáznál meg tudják emelni a béreket, akkor ahhoz százat el kell engedni, tehát négyszáznál tudják megcsinálni összesen. Hadd olvassam fel a (2) bekezdést: "nincs helye az (1) bekezdés szerinti megállapításnak, ha a munkáltató igazolja, hogy az érintett munkavállalók legalább kétharmada esetén eleget tett az elvárt mértékű béremelésnek". Nem kell megtenni, négyszáznál kevesebb is elég lesz, mélyen tisztelt képviselő úr. Méltóztasson végigolvasni a törvényt, mielőtt egyébként hülyeségeket mond, és egyébként rágalmakat terjeszt ezzel kapcsolatban.

Aztán nézzük azt, ön arról beszélt - csak hogy most a saját szavaiba kapaszkodjak bele -, hogy a mezőgazdaságban, főleg a mezőgazdasági nagyüzemeknél tömeges a minimálbéren való foglalkoztatás. A minimálbér mértékénél eddig is kötelező emelés volt, minden évben kivétel nélkül, és nem a nettó érték megőrzése volt a cél, hanem a nettónak az emelése. Eddig is kötelező volt ott emelni, mélyen tisztelt képviselő úr. (Gőgös Zoltán: Csak az embernek nem lesz több a fizetése!) Ha ott valóban minimálbéren foglalkoztattak, és ön itt nem mondott megint félrevezető szavakat, akkor az a helyzet, hogy ezekre nézve ez a törvényjavaslat semmilyen újdonságértékkel nem bír, mélyen tisztelt képviselő úr. (Gőgös Zoltán közbeszól.) Most én beszélek. Én végighallgattam önt szépen, nyugodtan. Azért fogom most egyenként cáfolni azokat a nagyszerű érveket, amiket ilyen tipikus zöldbárói mentalitással méltóztatott fölvezetni az előzőekben. Ne kapjon infarktust, arra kérem. Tehát akkor inkább tényleg... Tehát én azt gondolom, hogy higgadtan próbálom meg végigmondani. Azok az érvek, amiket ön mond, nem igazak.

Természetesen felmerült a fejünkben egyébként a kafetériával kapcsolatos kérdéskör is, de nem a jelenlegi kafetéria-rendszerrel. Azért akarjuk ezt a törvényjavaslatot most így elfogadni, hogy egyébként az adórendszerre való felkészüléssel együtt legyen kellő ideje a vállalkozásoknak, hogy ne húzódjon el megint májusig, júniusig egyébként a bérkompenzáció, hanem erre föl tudjanak készülni január-februári időszakra vonatkozóan. Akkor fogjuk a kafetériát behozni a törvénymódosító javaslatokkal együtt is, ha a kafetéria rendszere végleges formájában eldől, mert ezen szeretnénk változtatni a következő évben, ebben nem fogok nagy újdonságot elárulni, és az azzal kapcsolatos változtatásokat át fogjuk vezetni ezen a törvényjavaslaton is, de akkor, amikor az új kafetériamodellre vonatkozó szabályozás az ősz folyamán megszületik. Tehát erre bennem minden kétséget kizáróan megvan a nyitottság, ezt egyébként a bizottsági vitákban el is mondtam.

Szerintem az ön nagy munkáltatóinak sem jelent ez olyan hatalmas újdonságot, mert ellentétben azzal, ami itt elhangzott állításként, szinte minden jelentősebb munkáltatói csoporttal és ilyen jelentős vállalkozói csoporttal erről én személyesen is beszéltem.

Ez nem az Országos Érdekegyeztető Tanács, amiről megvan a magam rövid lejáratú véleménye, nem véletlenül változtatunk azon. Én azt gondolom, hogy a munkáltató és a munkavállaló közötti érdekegyeztetéshez nem kell a kormány. Tehát gyakorlatilag az eddigi háromoldalú rendszer helyett, a tripartit rendszer helyett egy kettős osztatú, egy duális rendszert vezetünk be. Az érdekegyeztetés formái megmaradnak, csak a kormány nélkül. Annyi történik, hogy értelemszerűen a minimálbér-emeléssel kapcsolatos döntéseket utána a kormány továbbra is átvezeti, és egyébként az ezzel kapcsolatos döntését is a maga módján értelemszerűen meghozza. Ideiglenes szabályozásról beszélünk, ahol azt gondolom, ténylegesen a munkavállalói érdekképviselet az, amit itt a kormány kénytelen ellátni.

Abban a vitában, amit önök itt elmondtak, azon hőbörögtek még, amikor az őszi adóvita volt, hogy mi egyébként korlátlanul odaállunk a munkáltatók oldalára a munkavállalókkal szemben. Most odaállunk a munkavállalók oldalára a munkáltatókkal szemben. Akkor az volt a probléma, ma ez a probléma. Döntsék el: most kell sapka vagy nem kell sapka? Én azt gondolom, hogy a kettő között; az a helyzet, hogy mind a két oldalon van igazság, és nekünk az a feladatunk, hogy egyébként mind a két helyen a megfelelő érveket képviseljük, és a magunk részéről ezt is tesszük, nem állunk oda egyoldalúan sem a munkáltatók mellé, sem a munkavállalók mellé.

Arról van szó, amit Kovács képviselő úr szerintem nagyon helyesen megfogalmazott, hogy azért, hogy lehessen egy versenyképesebb gazdaságot létrehozni, valóban adtunk jelentős kedvezményeket a munkáltatói szféra egy jelentős részének. Csak én azt gondolom, hogy ehhez a történethez az tartozik hozzá, hogy a tisztességes alkuban nemcsak azt szokás betartani, ami nekem jó, hanem azt is, ami egyébként a másik félnek is, és ezzel egyébként nagyon komoly problémák voltak. Nem véletlenül van szükség így ebben a formában erre a törvényjavaslatra. Ezért gondolom, hogy ezt nyugodt szívvel támogathatják képviselőtársaim, gondolják még meg, remélem, hogy lesz erre mód.

A módosító javaslataikat meg fogjuk nézni. Ha van közöttük olyan, ha ezek nem csak arra irányulnak, hogy "kiheréljék" ezt a nagyszerű törvényjavaslatot, akkor az a helyzet, hogy szakmailag lehet, hogy lesz is olyan, amit megfontolunk, de ha csak olyan módosítókat adnak be, amelyek negligálják ennek a tartalmát, akkor erre ne számítsanak értelemszerűen. Ha lesznek olyan jobbító szándékú javaslataik, amelyek valóban megfogadhatók, úgy, hogy a tartalom érdemben nem változik, akkor számíthatnak a mi támogatásunkra, bennem megvan erre a nyitottság.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu