SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A közbeszerzésekkel kapcsolatban meggyőződésem szerint három nagy problémacsokorról kell beszélnünk: az egyik ilyen nagy probléma az átláthatatlanság és a korrupció, a második nagy problémacsokor a kis- és közepes vállalkozások tarthatatlan helyzete a közbeszerzésekben - idesorolnám a tévesen lánctartozásnak nevezett jelentséget, illetve a közbeszerzés bonyolultságának a kérdését is -, a harmadik nagy problémacsokor pedig az, hogy hiányoznak a közbeszerzésekből a zöldszempontok. Amikor az LMP értékelte az új közbeszerzési törvényt, akkor azt tartotta szem előtt, hogy ezekre a problémákra milyen mértékben kínál megoldást, az LMP számára tehát a vezérfonal: az átlátható, kisvállalkozás-barát és zöldközbeszerzések.

El kell ismernem, hogy van a törvényben néhány értékelhető pont; azt is el kell ismernem, hogy a problémadefiníció terén számos egyezőséget találhatunk. Egyetértünk abban, hogy átláthatóbbá, korrupcióbiztossá és egyszerűbbé kell tenni a közbeszerzéseket. Helyes irányba tett lépésnek tartjuk az egyszerűsítés felé mutató lépéseket, azt, hogy világosan tisztázzák az alapelveket; a közbeszerzési hatóság létrehozását szintén jó gondolatnak tartjuk, még ha nem is ebben a formában. Üdvözlendő, hogy a formai hibára hivatkozás lehetőségét korlátoznák, támogatandó, hogy a közszolgáltatók esetében a leányvállalatokon keresztüli visszaéléséket fel kívánják számolni, pozitív az is, hogy célként tűzték ki a lánctartozások korlátozását - sajnálatos, hogy nagyon messzire e tekintetben nem jutottak -, és üdvözlendő fejlemény végre, hogy elfogadták az LMP közel egyéves javaslatát, és kizárták a közbeszerzésekből az off-shore cégeket; kár, hogy tegnap éppen megnyitottak egy másik kiskaput előttük.

Kormánypárti képviselőtársaim már sok pozitívumot kiemeltek, viszont ennél talán beszédesebb az, amiről nem beszéltek. Átfogóan értékelve: a kép az új közbeszerzési törvényről sajnos lesújtó. A javaslat súlyosan hátráltatja a tisztességes verseny kialakulását a gazdasági szereplők között, növeli a korrupciótól gyanús, átláthatatlan eljárások lehetőségét, s nem szolgálja sem a kkv-szektor szereplőinek érdekét, sem pedig a fenntarthatósági szempontok, a zöldközbeszerzések érvényesülését.

Mielőtt elmerülnénk a részletekben, szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra az útra, amelyen a kormányzó többség ehhez a közbeszerzési törvényhez eljutott. 2010 májusában vitattuk meg a vagyongazdálkodási törvényt. Rögtön a kormány megalakulása előtt korlátozták az állampolgároknak azt a jogát, hogy közérdekre hivatkozva hozzáférhessenek többségi állami vagy önkormányzati tulajdonú cégek adataihoz, ugyanakkor ezzel párhuzamosan lehetővé tették a kormány számára azt, hogy ugyanerre a közérdekre hivatkozva pályáztatás nélkül értékesítsenek állami vagyont. Ugyanebben a törvényben banktitok alá helyeztek egy sor állami vállalatot is, 2010 júliusában ezt követően módosították a közbeszerzési törvényt; már ekkor emelték a közbeszerzési értékhatárt, amely alatt nem kötelező a közbeszerzési eljárást kiírni, és a súlyos milliárdokat érintő jogi szolgáltatásokat akkor kivonták a közbeszerzések hatálya alól.

2010 júliusában javasoltuk azt, hogy töröljük el a kiemelt beruházási törvényt, amelyhez az elmúlt évek, évtizedek számos, eléggé ismert mutyija és botránya kapcsolódik; gondoljunk csak a sukorói King's City-beruházásra. Mi javasoltuk, hogy töröljük el egyáltalán ennek a lehetőségét, hogy kiemelt beruházások legyenek; mindkét nagy párt az életben tartás mellett voksolt. Ugyanebbe a sorba illeszkedik - nem folytatnám - a nyugdíjeinstand, amely kapcsán átlátható egyéni számlákat ígértek, amelyek továbbra sincsenek sehol, és az államháztartási törvényt is több alkalommal módosították úgy, hogy ez nem szolgálja az átláthatóságot. Ez az az út tehát, amin eljutottunk idáig. Nem meglepő, hogy a törvényjavaslat újra az átláthatatlanság irányába halad tovább.

Kezdeném is rögtön, hogy mi is a problémánk az átláthatóságra vonatkozó részekkel. Annál is inkább fájlaljuk azt, hogy ezen a területen nem történt előrelépés, mert az LMP már 2008 novemberében közzétette antikorrupciós 12 pontját.

Mit mondtunk akkor? A legjelentősebb korrupciós kihívás ma Magyarországon az állami, önkormányzati, valamint az üzleti szféra találkozásánál keletkezik. Az intézményesült korrupció nemzetközi becslések szerint 20-25 százalékban drágíthatja meg a közbeszerzéseket, ami azt jelenti, hogy például 2006-ban 1700 milliárd forintból 280 milliárd forint tűnhetett el. Az akkor és ott javasolt 12 intézkedési pontunk azóta is aktuális és releváns.

Szeretném kiemelni két pontunkat, amely a törvényjavaslat kapcsán különösen releváns: a jogalkalmazó korrupcióellenes küzdelemre való felkészítését, valamint a közbeszerzési szabályok javítását. Annak érdekében, hogy a jogalkalmazók minél szélesebb köre legyen felkészült a korrupcióellenes küzdelemre, a korrupcióellenes képzéseket a bírói karon túl kiterjeszteni javasoljuk a rendőri és ügyészi szervezetekre és a közigazgatási karra. A korrupciós bűncselekmények felderítéséhez és megelőzéséhez elengedhetetlen, hogy az ellenőrzés, a nyomozati szervek tisztviselői pontosan ismerjék a jelenség társadalmi beágyazottságát, hatásait, a felderítésben felhalmozott nemzetközi tapasztalatokat.

A közbeszerzési szabályok javítása során javasoltuk egyszerűsíteni a közbeszerzési törvényt, ritkítani a kivételeket és a formai kizárási okokat, korlátozni a mérlegelési jogköröket, biztosítani a részt vevő vállalkozások tulajdoni szerkezetének átláthatóságát. A közbeszerzési eljárásokról egységes, rendszerezett, a szerződés tartalmát, összegét és a szerződő feleket is feltüntető nyilvános adatbázist javasolunk létrehozni; szükségesnek tartjuk a hiánypótlás intézményének teljes körű és érdemi biztosítását. A közbeszerzések tisztaságának is az átláthatóság a legfőbb záloga. Az eljárások fontosabb mozzanataira és dokumentumaira folyamatos és kötelező, egy központi adatbázissal összekapcsolt online-regisztrációt javasolunk előírni. Számos javaslatunk van még ezeken túl, ami a közbeszerzésekhez kapcsolódóan javítana az átláthatóságon, de ezt majd a részletes vitában, illetve egyéb hozzászólásokban bemutatnánk.

Lássuk akkor, hogy most az első problémacsokor, tehát az átláthatóság kapcsán hogyan is fest a törvényjavaslat, és újra hangsúlyoznám, hogy néhány érdemi előrelépés történt, megfontolták néhány korábbi javaslatunkat, ugyanakkor nagyon súlyos visszalépések is történtek.

Kiemelném, hogy tágítanák a kivételek körét. A javaslat indokolatlanul és feleslegesen kitágítja a korábbiakhoz képest a kivételi körbe tartozó beszerzéseket, ezzel megágyazva a baráti cégek gazdasági térnyerésének. Kivételi körbe kerül az ingatlan megvétele, ezzel szabad utat engedvén az ingatlanokkal kapcsolatos visszaéléseknek, az ismerősök ingatlanai piaci ár feletti megvásárlásának vagy bérbevételének.

(13.20)

Ugyanígy indokolatlannak tartjuk a nemzetközi beruházások kivételét a közbeszerzések hatálya alól. Gondoljunk csak például a gázvezeték-építésekre, ahol súlyos milliárdok folyhatnak el nyilvános ellenőrzés nélkül.

Másodsorban, emelnék az összeghatárt, közel megdupláznák. Az áru- és szolgáltatásbeszerzés esetén 25 millió forintot elérő beszerzéseket, építési beruházás esetén a 150 millió forintot meg nem haladó beszerzéseket gyakorlatilag az átláthatatlan, korrupciógyanús szférába tereli a szabályozási javaslat azzal, hogy a tenderre legfeljebb három ajánlattevőt kell közvetlenül meghívni, és a Közbeszerzések Tanácsát még csak tájékoztatni sem kell az eljárásról. Az ismertetett egybeszámítási szabályok okán amúgy sem lesz túlterhelve a Közbeszerzések Tanácsának hirdetmény-ellenőrzési osztálya, és a Közbeszerzési Értesítő is karcsúbb számokkal jön majd ki napról napra.

A következő probléma, hogy az egyedi eljárásrend kialakításának lehetőségét vezetnék be. A nemzeti értékhatárt elérő beszerzésekre a törvényjavaslat bevezeti az ajánlatkérő által kialakítható egyedi eljárásrend lehetőségét és fogalmát. Ennek nem az a legnagyobb baja, hogy a közbeszerzési szabályokat elkerülni, megkerülni igyekvő ajánlatkérők állapítják meg a saját szájuk íze szerint a szabályokat, hanem sokkal nagyobb problémát jelent az, hogy ezzel megszűnik az alacsonyabb értékű eljárások esetén az egységes, jogszabály által kialakított, mindenki számára ismert, komoly tapasztalatra épített szabályrendszer, rontva ezáltal a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot.

Az eddigi egységes szabályozás helyett az egyedi eljárásrendek egymásnak akár ellentmondó, többé-kevésbé részletesen szabályozott rendszere jön létre, amelyet az ajánlattevőknek újra és újra tanulmányozni kell, ki kell ismerni, és amelyek kusza rendszerében eligazodni és megfelelő időben ajánlatot tenni csak azon kevés beavatottaknak lesz lehetősége, akik a pályázat kiírójával kellően szoros kapcsolatot ápolnak.

Egységes jogalkalmazás kiforrásáról már ne is álmodjunk, persze kérdéses is, hogy joga és lehetősége nyílik-e a bíróság előtt bárkinek megtámadni az egyedi eljárásrend szerinti eljárást, főleg, ha az a jogorvoslatra lehetőséget sem teremt. Hogy a bíróságok pedig miként fognak gyorsan eljárni egy olyan ügyben, ahol az alkalmazandó szabályrendszer peres felenként változik, az az átlagember számára elképzelhetetlen. De lehet, hogy a törvényjavaslat írói tudják már azt, amit mi nem, hogy a közigazgatási bíráskodás alapkövetelménye az új alkotmánnyal együtt lekerült az asztalról?

A második nagy problémacsokor a bonyolultsághoz, és ehhez kapcsolódóan a kis- és közepes vállalkozások helyzetéhez kapcsolódik. Kezdeném azzal, hogy a külön jogszabályok létrehozásával, a vonatkozó jog feldarabolásával rontják a közbeszerzés átláthatóságát. Érteni vélem, hogy az új törvénnyel az egyik cél az volt, hogy az egyszerűbb legyen, ugyanakkor lehet, hogy a közbeszerzési törvény maga egyszerűbb lett, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a közbeszerzési eljárás jogi rendszere viszont bonyolultabb lesz.

A törvény számtalan helyen arra utal, hogy egy-egy témakört más jogszabály vagy rendelet fog szabályozni. Eddig csak egy gyakran változó, vaskos törvénnyel volt dolgunk, ezentúl a Kbt. mellett több, egyéb jogszabályra is figyelni kell. Ettől tehát nem lett egyszerűbb a rendszer, sőt inkább bonyolódott. Ha pedig majd a vonatkozó jogszabályok terjedelmét látni fogjuk, egyáltalán nem biztos, hogy azok összességében rövidebbek lesznek, mint a mai közbeszerzési törvény. Az is lehet, hogy az új közbeszerzési törvény tényleg kevesebbet fog változni, mint a mai, hiszen sok esetben elegendő lesz a hivatkozott jogszabályok módosítása.

A törvénytervezet megvan, tárgyalható, de a hivatkozott sok jogszabály még nem létezik, ezért kérdéses, hogy az új Kbt. hatályba helyezésééig ezek egyáltalán el lesznek-e fogadva. Ha nem, akkor várhatóan rengeteg joghézaggal fog elindulni az új közbeszerzési törvény.

Külön jogszabály lesz hivatott rendezni a műszaki leírásra, az ajánlatok bontásánál jelen lévő személyek körére, az alkalmassági feltételekre, az elektronikus árlejtésre, a dinamikus beszerzési rendszerre vonatkozó szabályokat. Ezzel igazán átláthatatlanná és kezelhetetlenné teszi a közbeszerzési szabályokat a jogalkotó.

Szintén ehhez a problémacsokorhoz tartozik az, hogy bár a szándék megvan, mégsem sikerült a kis- és középvállalkozói szektor szerepvállalását jelentősen könnyíteni. A kormány ígéretei ellenére a javaslat nem ad könnyebbséget a kkv-szektor szereplői számára. Ellenkezőleg: sok esetben megnehezíti a helyzetüket számos javaslattal. Így az egyedül alkalmassági feltétel, aminek az ajánlattevőknek, még közös ajánlattétel esetén is, külön-külön kell majd megfelelni, az a gazdasági-pénzügyi helyzetre vonatkozó alkalmassági követelmény.

Tudjuk, hogy a kkv-szektor szereplőinek legnagyobb problémája az alultőkésítettség, pontosan ezek a számszaki mutatók azok, amelyeket ez az alkalmassági követelmény mér. Az egyedi eljárásrendek alkalmazása szintén az kkv-szektor hátát sújtja, mivel ők azok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a szűkös anyagi körülményeik között még egy közbeszerzési tanácsadót vagy jogászt megbízzanak az adott, kiforratlan, ismeretlen eljárásrend értelmezésével.

Ezen túl beszéltek képviselőtársaim a lánctartozások felszámolásáról. Üdvözlendő lépéseket terveznek, ugyanakkor ez vajmi kevés ahhoz, hogy ez a probléma valójában felszámolásra kerüljön. Kidolgoztunk több részletes módosító javaslatot. Ezeket majd, remélem, módomban lesz részletesen is ismertetni. A lényeg az, hogy a problémát a gyökerénél kell felszámolni, azaz meg kell szüntetni az ajánlatkérő érdekeltségét abban, hogy áron alul jusson hozzá a közbeszerzésen keresztül a beruházásokhoz. Hogyha az ajánlatkérő érdekeltségét kiszűrtük ebben, akkor tudjuk elérni azt, hogy a fővállalkozó megfelelő piaci árú ajánlatot tegyen, és ezen keresztül pedig ne kényszerítse rá az alvállalkozókat, a kis- és közepes vállalkozókat arra, hogy áron alul teljesítsenek, vagy adott esetben bizonyos szolgáltatásokért cserébe le is mondjanak a bevételük egy részéről.

A harmadik nagy problémacsokor pedig a zöld- és esélyegyenlőségi szempontok hiánya a közbeszerzésben. Az LMP különösen fájlalja, hogy a módosítás említést sem tesz a zöldberuházások, a megújuló energiaforrások felhasználásának preferálásáról, ahogy az alkalmassági feltételek között a zöldmunkahelyekre, a zöldajánlattevőkre vonatkozó javaslatot sem tesz. A zöldközbeszerzés az lenne, amikor az ajánlatkérő a beszerzési folyamat minden szakaszában figyelembe veszi a környezetvédelem szempontjait, és az életciklusuk során a környezetre a lehető legkisebb hatást gyakorló megoldások keresésével és előnyben részesítésével ösztönzi a környezetbarát technológiák elterjedését és a környezetbarát termékek előállítását.

Az állam és az önkormányzatok a beszerzési piacon ma a legnagyobb fogyasztók Európában. A közszféra beszerzései az EU-ban hozzávetőleg 2 milliárd eurót tesznek ki évente, ami nagyjából az EU GDP-jének 17 százaléka. Egyértelmű tehát, hogy az állam és az önkormányzatok bármilyen magatartást is tanúsítsanak a beszerzéseik vonatkozásában, az komoly hatást gyakorol a piacra.

Amennyiben a lefolytatott közbeszerzési eljárások során környezetbarát termékek és szolgáltatások megrendelésére kerül sor, az ajánlatkérők a zöldbeszerzéseikkel egyrészt példát mutathatnak a fogyasztóknak, másrészt érdemben befolyásolhatják a piacot, az ipar ösztönzést kaphat az ajánlatkérők igényének megfelelő zöldtechnológiák kialakítására, környezetbarát termékek fejlesztésére.

Emblematikus, hogy a mai napig a közbeszerzési tanács honlapján a zöldközbeszerzés cím egy zöldközbeszerzés című honlapra irányul, pontosabban irányult, mert azon a honlapon az utolsó bejegyzés: 2010. április 27-én született. A zöldközbeszerzés honlap a kormány által azóta megszüntetett önálló környezetvédelmi tárca, a KvVM alatt üzemelt, pótlására azóta sem került sor.

A kormány által csak szavakban hangsúlyozott zöldgazdaság-fejlesztés kiemelt eleme kellene hogy legyen egy valóban zöldközbeszerzési törvény; továbbá, hogy például az atomenergiával kapcsolatos álláspontja tekintetében az atomenergia használata kapcsán és az új paksi blokkok további erőltetésével is szembemegy a kormány a világgal, és főleg az európai trendekkel úgy, ahogy a zöldközbeszerzés teljes ignorálásával is.

Magyarországon a zöldszempontú közbeszerzéseket alig 1 százalékban alkalmazzák, míg az EU-átlag 40 százalék felett van. Az Európai Bizottságnak eddig 12 hírlevele jelent meg a témában; 2008-tól kezdve eddig 18, 2011-től további 5 termék- és szolgáltatáscsoportra dolgozott egységes zöld-követelményrendszert és alakított ki ökocímkét. Annak használatát természetesen nem tette kötelezővé, csak ajánlja. Sajnos mi tudjuk, hogy Orbán Viktor kormánya az egyoldalú erő alkalmazása és az izomból lenyomás kormánya, ismeretlenek számára az olyan fogalmak, mint a tárgyalás, a megegyezés, az ajánlás és a javaslat.

Végül egy fájó pont, ami szintén ebbe a körbe tartozik: ez a fogyatékkal élők jogainak a csorbítása. A javaslatból kimaradt az a már korábban beépített vívmány, miszerint a közbeszerzési műszaki leírást valamennyi felhasználó, ezen belül, amennyiben a közbeszerzés tárgyára nézve értelmezhető, a fogyatékos emberek számára a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés szempontjának figyelembevételével kell meghatározni.

(13.30)

Számtalan egyéb problémát említhetnék még meg, amiket az ígéretek ellenére a javaslat nem old meg. Látszatmegoldást ad a vállalkozói körbetartozások problematikájára is többek között, mint ahogy említettem. Ez a törvény nem szolgálja a közpénzek gazdaságos felhasználását, a tisztességes verseny szabályainak érvényesülését, hanem csak a mutyizást és a haveri körök további támogatását. A fenntartható fejlődés, a környezetvédelmi célok még említésre sem kerülnek benne, a fogyatékos emberek jogaira való utalást pedig egyenesen kiírták belőle.

Amennyiben a Ház ebben a formájában elfogadja ezt a javaslatot, akkor sajnálatosan megnő a korrupció tere, viszont a kis- és középvállalkozások helyzete a hangzatos ígéretek ellenére romlik, mint ahogy romlik az esélyegyenlőség is, a zöldközbeszerzéseknek pedig se híre, se hamva. Remélem, hogy elfogadják módosító javaslatainkat, és radikálisan új alapokra helyezik majd a közbeszerzési törvényt, mert ebben a formában ez támogathatatlan.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu