SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Június 14-én nyújtotta be a parlamentnek Rogán Antal képviselőtársunk a szabályozott ingatlanpiaci társaságokról szóló törvényjavaslatot, de mint megszokhattuk, nem szabályozott társaságokról, hanem totális deregulációról van szó, ami mágnesként fogja vonzani az ingatlanspekulánsokat.

Mivel a javaslatnak semmi köze nincs a szabályozáshoz, csak a szabályok durva eltörléséhez és a spekulatív tőke kiszolgálásához, ezért innentől kezdve ingatlanspekulációs alapoknak fogom nevezni őket. Ezzel is jelezni kívánom, hogy a Rogán Antal mögé bújó kormánytöbbség megint lepipálja a legdurvább liberális közgazdászokat a szabályozatlan ingatlanpiacra épülő lufifújás lehetőségének megteremtésével.

Rogán Antal képviselőtársunk különös érdeklődése az ingatlanok és az ingatlanpiac állapota iránt közismert. A műemlék Bécsi utca nem tartozik a szerinte védendő és megőrzésre érdemes kulturális örökség kategóriájába, a Rogán-féle Zeppelin ezeknél nagyobb értékteremtő jelleggel bír.

De visszatérve a törvényjavaslatra, az tehát az ingatlanspekulációs alapok létrehozását tenné lehetővé. Milyen jellemzői is vannak ezeknek a társaságoknak? A mérlegfőösszeg legalább 70 százaléka ingatlan kell legyen, ingatlanvásárlással és -fejlesztéssel foglalkoznának. Tevékenységüket tekintve nem különböznek tehát a jelenleg is működő ingatlanpiaci befektetési alapoktól, azonban nagyban különböznek az ingatlanalapoktól abban, hogy számtalan sokoldalú mentességet és kedvezményeket kapnak. Teljes társaságiadó-mentességet és helyiadó-mentességet élveznek, valamint kedvezményt kapnak az illetékfizetés alól. Az alap után megszerzett ingatlanok után 25 százalékos, csökkentett mértékű illetéket kell csak fizetni. Az ilyen társaságokból származó jövedelem kizárólag a részvényeseknél adózna árfolyamnyereség formájában, amit a Fidesz csökkentett egyébként - jegyzem meg - 4 százalékkal alig egy éve.

A javaslat nemcsak az adófizetés terén jelent könnyítést, hanem az adminisztratív terhekben is. A jelenleg működő ingatlanpiaci alapokkal szemben a spekulatív alapoknak nem szükséges PSZÁF-engedélyezési eljáráson keresztülmenniük, sőt még cégbíróságon sem lesz kötelező bejelenteni. Egyedül a NAV-nál kell bejelenteni, és ezek a papírok ezek után PSZÁF-ellenőrzés és cégbírósági bejegyzés nélkül a tőzsdén fognak forogni.

Nézzük akkor ezek után a problémákat részletesen! Kezdjük a legáltalánosabb, modellszintű kérdésekkel, amelyek alapvető különbségekre hívják fel a figyelmet a kormánytöbbség és az LMP fejlődésről vallott nézeteiben. A törvény deklarált célja, hogy Magyarország a kelet-közép-európai régió pénzügyi szolgáltató központjává váljon, hogy a konstrukció a kis- és intézményi nagybefektetők pénzét összegyűjtse, és elsősorban, de nem kizárólag magyarországi ingatlanokba fektessen. Várt előnye, hogy megpezsdíti majd az ingatlanpiacot, mivel a közkézhányadon lévő részvények tulajdonosai viszonylag magas osztalékot kapnak a nyugat-európai holdingok mintájához hasonlóan. Magyarán, a Fidesz ingatlanspekulánsokat akar hazánkba csalogatni, akik a legbrutálisabb adóparadicsomokat is megszégyenítő, szabályozatlan környezetben operálhatnak majd.

Az ingatlanspekulációs alappal a Fidesz azt a forró tőkét akarja Magyarországra csábítani, amely egyszer már elhagyott bennünket a válság során. A modell ugyanaz a buborékgazdasági modell, mely a gazdasági világválsággal kipukkadt. A spekulatív ingatlanbefektetők forró, könnyen mozgó pénzükkel hosszú távon fel fogják hajtani az ingatlanpiaci gazdaságokat. A buborékgazdaság természete az, hogy nem valós, hanem álértékeket teremt, úgy generálja a számlákon a profitot, hogy ahhoz valós gazdasági tevékenység aligha kapcsolódik. Erre bazíroznák hazánk gazdasági fejlődését azok a kormánypárti képviselők, akik igent fognak majd mondani erre a törvénytervezetre.

A hatás borítékolható, ahogy ismert azoknak az országoknak a sorsa is, amelyek a buborékgazdasághoz kötötték a fejlődésüket az elmúlt évtizedekben. A gazdasági válság mögött pontosan az ilyen szabályozatlan alapok álltak, amelyek túlzott kockázatvállalással túlfűtötték a buborékgazdaságot, amelyek a balti országok látványos és fájdalmas összeomlásához is vezettek többek között. A balti államok mintájára a javaslat fokozná a pénzügyi globalizációnak való kitettségünket, a gazdasági növekedést jelentős részben a beáramló külföldi forró pénzekre építené.

E modell következményeként az elmúlt tíz évben a pénzügyi szektor profitja egyre nagyobb részét tette ki a megtermelt jövedelmeknek. Számítások szerint a pénzügyi szféra jövedelmezősége Magyarországon az elmúlt öt év mindegyikében megközelítette vagy meghaladta az EU átlagának kétszeresét. A balti országok, amelyek fejlődési modelljét a kormány egy az egyben lemásolná, a gazdasági növekedést jelentős mértékben a spekulatív pénzbeáramlásokra és a hitelből finanszírozott fogyasztásra építették. Eddig nálunk különböző tényezők miatt mindez nem eredményezett ingatlanpiaci buborékot, Észtországban és Litvániában viszont annál inkább.

Az előterjesztői expozéban Manninger Jenő által bezzegországként hivatkozott Litvániában 2001 és 2007 között több mint 200 százalékkal nőttek az ingatlanárak. A balti államokba beáramló forró pénzek spekulatív ingatlanpiaci befektetésekben landoltak, ami jelentős mértékben felhajtotta az ingatlanárakat. Egy ilyen ingatlanpiaci lufi kipukkanása indította el magát a gazdasági világválságot is Amerikából, és ennek a buborékgazdaságnak a bedőlése vezetett a balti államok drasztikus hanyatlásához is az elmúlt években. Ezt a bukott liberális fejlődési modellt majmolja a Fidesz immár az ingatlanpiacon is.

A kormánytól már megszokott, hogy a tőkét anyagilag kedvezményezi, a munkavállalókat pedig sanyargatja. A törvényjavaslat újabb durva eltolódást jelent a munka és a tőke adóztatása terén a munka rovására és a tőke kedvezményezése felé. Az Orbán-kormány, ígéretével ellentétben, egy fikarcnyival sem csökkentette a munkáltatók által fizetett, az élőmunkát terhelő elvonásokat, sőt a bérkommandó fenyegetésével saját elhibázott adópolitikájának nyilvánvaló kárait is a munkáltatókkal tervezi megfizetni. A kkv-k nyakukba kapják a minimálbéresek után fizetendő adót, a kötelező kamarai tagságot, a megemelt járulékokat, és hozzá egy nagy adag kommunikációs szószt is, míg az óriásbefektetők kemény valutában kapják sok tíz milliárdos adókedvezményeiket. Jelen törvényjavaslat további horribilis, példa nélküli adókedvezményeket ad a most bevezetendő osztalékrészvények tulajdonosainak, anélkül, hogy bármilyen hatástanulmányra vagy vizsgálatra hivatkozna, hogy ez miért lesz kifizetődő nemzetgazdasági szinten.

Elemezzük tovább: a törvénytervezet következő hatalmas nagy problémája, hogy durván egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt. A jelenleg működő ingatlanpiaci alapokkal szemben a spekulatív alapoknak nem szükséges PSZÁF-engedélyezési eljáráson keresztülmenniük, sőt még a cégbíróságon sem lesz kötelező bejelentkezniük. Magyarán, cégbírósági bejegyzés nélküli, átláthatatlan társaságok fognak a tőzsdén ingatlanokkal spekulálni.

A törvényt olvasva joggal merül fel a kérdés: ha a cél az ingatlanpiac prosperitásának elősegítése, de a jelenlegi ingatlanpiacokat nem akarjuk ellehetetleníteni, akkor miért nem lehetett a jelenleg működő ingatlanalapokat ezekkel a kedvezményekkel felruházni. Az új, szabályozatlan ingatlanbefektetési társaságok létrehozása egyenlőtlen versenyfeltételeket fog támasztani az ingatlanpiaci befektetések piacán, ezáltal a meglévő ingatlanpiaci alapokból pénzkivonásokhoz, így likviditási zavarokhoz, akár tömeges kényszerértékesítésekhez is vezethet. Ráadásul a meglevő ingatlanalapok és a most létrehozandó szabályozatlan alapok hatalmas különbsége az adó- és adminisztratív terhek terén valószínűleg sérti az európai versenyjogi normákat is.

Mint említettem, a törvény egyik legnagyobb problémája, hogy gyakorlatilag egy ingatlanpiaci sokkterápiához vezet. A törvényjavaslat lényegében jobb elbánást garantál, és így konkurenciát hoz létre a meglévő ingatlanpiaci alapoknak, amelyekben jelenleg rengeteg megtakarítás van szakmai, pénzügyi és kisbefektetői kézen. Várhatóan elkezdik innen kivenni a megtakarításaikat a befektetők, ami likviditási problémákhoz és kényszerintézkedésekhez, ingatlanpiaci árösszeomlásokhoz is vezethet, számos ingatlanalap bukását és így befektetés bukását is eredményezheti, mint ahogy az a gazdasági válság idején is történt.

(19.30)

Az ingatlanalapok esélyes válsága pedig egyértelműen a kisbefektetőket sújtaná leginkább. A klasszikus szabályozott ingatlanpiaci alapokból a pénz és az eszközök az újonnan létrehozott társaságokhoz vándorolnának, amelyek messze nincsenek olyan szigorúan és pontosan szabályozva, mint a tőkepiaci törvényben található ingatlanbefektetési alapok, és ráadásul adómentesek is lesznek.

Összegezve tehát, a törvény rövid távú hatása jó eséllyel durván negatív pénzügyi értelemben is, a klasszikus ingatlanalapok helyzetének durva és gyors romlásához vezethet, az ingatlanpiaci kínálat megugrását eredményezheti, és így rövid távon ingatlanpiaci válsághoz vezethet, aminek a legfőbb vesztesei a középosztálybeli kisbefektetők lehetnek. Az előterjesztő összességében tehát nem tesz mást, mint egy rövid távú csődhullámmal egy ingatlanpiaci sokkterápia keretében megágyaz a szabályozatlan és spekulatív célú ingatlanbefektetőknek, akik hosszú távon ingatlanpiaci buborékot fognak létrehozni. Ezzel hosszú távon kiszolgáltatják az országot a spekulatív tőkemozgásoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rogán Antal képviselőtársamnak kiemelt a felelőssége mindabban, amit létrehoz, De kérem, gondolják meg önök, hogy az önök számára hol a határ. Az, hogy Veres János képviselőtársam nem sokat értett meg a pénzügyi buborékgazdaság és a liberális kapitalizmus válságából, bevallom őszintén, nem lep meg. Viszont bízom benne, hogy a többi képviselő érti a kor szavát, és nem támogatja ezt a bukott modellre építő törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu