SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Valóban nehéz egy viszonylag kicsi párt képviselőjének és gazdasági kabinetje vezetőjének a sorsa, mert összevissza rohangászok egyik sajtótájékoztatóról a másikra, bizottsági ülésre, vezérszónoki felszólalások egyike követi a másikat (Derültség, moraj a Fidesz soraiban. - Ékes József: De sajnáljuk!), úgyhogy valóban nehéz tartani a tempót, de azt gondolom, hogy eddig sikerült.

Most szeretném megkezdeni a felszólalásomat, és remélem, hogy ezzel sikerült egy kicsikét felrázni a már álomba szenderülő képviselőket. De hogyha már a felrázásnál tartunk, akkor engedjék meg, hogy egy személyes sztorival kezdjem. Az én édesanyám a rendszerváltás környékén az Aluker nevezetű alumíniumipari trösztnél dolgozott, ott volt számviteli előadó - nem egy magas beosztású alkalmazott - egészen a '90-es évek első néhány évéig, amikor is az Alukert gyakorlatilag átszervezték, felszámolták, és az én édesanyám utcára került, hasonlóan az édesapámhoz, aki az Egyesült Villamos Gépgyárban volt villamosmérnök. Akkor azt az embert, aki az Aluker felszámolását és reorganizálását végezte, úgy hívták, hogy Gyurcsány Ferenc (Szórványos taps a Jobbik soraiban.), aki számos hasonló eljárásban az állami vagyon reorganizálásával szerzett vagyonra építve építette fel a saját politikai várát.

Azt gondolom, hogy minden olyan kezdeményezés támogatható és támogatandó, amelyik ennek a csődmaffiának a felszámolását célozza - egy. Kettő: ugyanakkor azt gondolom, jobbikos képviselőtársaim elég szépen felültek a fideszes propagandagépezetnek, ugyanis ez a jelenlegi törvényjavaslat egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezt a csődmaffiát felszámolja, sőt éppen ellenkezőleg, fokozza az átláthatatlanságot, rosszabb helyzetbe hozza a kis- és közepes vállalkozásokat, és fokozza a jogbizonytalanságot. Engedjék meg, hogy ezt a három pontot kifejtve eloszlassam a törvény iránti lelkesedésüket.

A kormány úgy érzi, hogy a jelenlegi csőd- és felszámolási szabályozás nem elégséges a kiemelt gazdasági szereplők esetében. Habár az indok nem derül ki világosan, ahelyett, hogy a meglévő törvényt általános hatállyal módosítaná, az összes állami és magán-, így a multikat is magába foglaló körre külön, az adósnak kedvezőbb helyzetű szabályozást alkot, mintegy elismerve a duális gazdasági szerkezetet, mint megláthatjuk a későbbiekben, a kis- és közepesebb vállalkozásokat hátrányosabb módon megkülönböztetve. Igaz, a jogi környezet kiszámíthatatlanságát fokozandó a 65. § (2) bekezdésében az állam egy megindult csőd- vagy felszámolási eljárás során megadott határidőn belül hirtelen rendeleti úton kiemeltnek minősítheti az eljárás alanyát, és a bíróságnak, megszakítva a megkezdett eljárást, azonnal át kell adnia egy kizárólag állami felszámolónak.

A javaslat szerint a kormány egy későbbi rendeletében kívánja nevesíteni a nemzetgazdaságilag kiemelt cégeket, de a javaslat mutatja, ez nem előzetesen, hanem csak a normál eljárás megkezdésekor fog kiderülni. Hogy mégis kik lehetnek ezek a cégek? Csak általános megfogalmazásokkal találkozhatunk a javaslatban, objektív, normatív meghatározásokkal nem. Gyakorlatilag egy gumiszabály alapján fogja a kormány mérlegelni, melyik cég ellen folyó eljárásba akar beavatkozni. A normatív szempontok hiánya mindig a régi idők kézivezérléses időszakát idézni.

A javaslatból kiderül, hogy az adósnak kedvezőbb irányba módosítja a követelésérvényesítés feltételeit a hitelezőkkel, beszállítókkal szemben, hiszen lerövidíti a követelések bejelentési határidejét. De ennél is fontosabb, és talán a legfontosabb változás azonban, hogy a hitelezői egyezség megkötésének lehetőségét az eddigi kétharmados hitelezői követelésösszeg helyett ennek az aránynak a felére csökkenti, azaz például néhány nagyobb hitelező - pénzintézetek vagy adóhivatal - megegyezésével lezárulhat az egyezség, miközben a kis és közepes beszállítói vállalkozások futhatnak a pénzük után, hiszen a törvényben meghatározott kielégítési sorrend nem változik.

(10.50)

Hivatkoznak itt a jobbikos képviselők és a kormánypárti képviselőtársaim a Hajdú-Bét esetére, ahol a kisbeszállítók jártak pórul, ők azok, akik nem jutottak a pénzükhöz. Nos, világosan látszik ebből a törvénytervezetből, hogy ez a rendelkezés nemhogy javítaná, hanem rontaná ezeknek a kisbeszállítóknak a helyzetét. Ugyanis onnantól kezdve, hogy nem kell kétharmados szinten egyezségre jutni, hanem elég a beszállítók felének a megegyezése ahhoz, hogy lezáruljon az eljárás, onnantól kezdve sokkal nagyobb körben járhatnak pórul a vállalkozások.

A kkv-k esetében, amelyek egyébként is többnyire kiszolgáltatott helyzetben, rosszabb feltételekkel tudnak beszállítói szerződést kötni egy nagyvállalattal, a cég bedőlése esetén továbbra fennmarad a kiszolgáltatottság. Várhatóan komoly versenyfutás is megindul majd a követelésüket érvényesítők között. Ez a folyamat sajnos komoly korrupciós kockázatokat is felvet. Emlékezzünk csak a Megyeri híd építésére. A híd éppen a sok csődbe került kisvállalkozás mementójaként is szolgál, akik nem tudták elismertetni a követelésüket a fővállalkozóval szemben. Ez a javaslat nemhogy segítene az ilyen típusú problémák megoldásában, hanem éppen ronthat a helyzetükön. Nem szerepelnek garanciális elemek a javaslatban, amelyek a kisvállalkozások helyzetének javítását ígérhetnék.

Az is kérdéses, hogy a felszámolói névjegyzékben szereplő cégeket vajon miért nem tartja alkalmasnak az előterjesztő, hogy kiemelt cégeknél is eljárjanak. Az érthető lehet, hogy a sokszor tetemes felszámolási költségek - pláne egy nagy cég esetében - házon belül maradnak egy kizárólagos állami felszámoló cég közbeiktatásával, de lehetséges, hogy amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Hiszen a javaslat megengedné, hogy részben vagy egészben állami tulajdonú cég csőd- vagy felszámolási eljárása során egy állami felszámoló intézkedjen akkor is, amikor például egy állami szereplő is komoly hitelezője az adott cégnek. Vajon a sokszor ellentétes érdekek mennyire szakmai alapon kerülnek majd feloldásra a politikai nyomásgyakorlás helyett? A hatályos törvény 27. § (4) bekezdésében nem véletlenül szerepelnek összeférhetetlenségi szempontok, éppen az ilyen kockázatok kiküszöbölésére.

Vajon egy állami felszámoló vagy adóhivatal ellent tud-e állni egy felső politikai nyomásnak, amely az adósnak kedvezőbb, puhább érdekérvényesítésre akarja majd sarkallni őket? Félreértés ne essék, a LMP támogatni tud minden fokozottabb állami szerepvállalásra törekvő törvénykezést, amennyiben rendszerszintű kockázatok mutatkoznak a kiemelt gazdasági szereplők gazdálkodásában. Ilyen típusú rendszerszintű kockázatok jelenleg szerencsére nem állnak fenn. Akkor miért szükséges a nagyvállalatokat a hazai kkv-khoz képest további kedvező megkülönböztetésben részesíteni? Nem elég előnnyel rendelkeznek már most is? Miért növeli ezt egy bürokráciacsökkentést hirdető kormány kettős jogi szabályozás bevezetésével, összeférhetetlenséget súroló új állami szereplő bevonásával? Vajon a kormány képviselői valamit már tudnak, látnak előre? Esetleg felsejlettek a Matolcsy-féle gazdaságpolitika negatív következményei? Avagy a Széll Kálmán-terv megvalósításakor olyan radikális beavatkozásokkal számolnak például a veszteséges állami vállalatok körében - MÁV, Malév -, amire előre próbálnak felkészülni ezzel a törvénnyel?

A kormány több mint egyévnyi működését követően is még fontos gazdasági törvényeket egyéni képviselői indítványként nyújtanak be, holott a társadalmi egyeztetést előíró kötelezettségeket már eddig is jelentősen meggyengítették, úgyhogy a hivatali úton is előrehaladhatnának nyugodtan, ugyanúgy nem lenne szükség arra, hogy lefolytassák a szükséges egyeztetéseket. Úgyhogy most már nyugodtan felhagyhatnának az egyéni képviselői indítványok rendszerével.

Összességében tehát elmondható, hogy a javaslat sajnos egyelőre magán viseli az átláthatatlanság, a kiszámíthatatlanság és a bürokrácia növelését szolgáló, a kkv-kat sújtó vonásokat. Nagyon kár érte, ugyanis egy alapvető problémát vett észre a törvénnyel a jogalkotó, ugyanakkor teljes mértékben rosszul viszonyul hozzá.

A csődmaffia felszámolására abszolút igent mondanánk, az állami szerepvállalásra ennek érdekében abszolút igent mondanánk, ugyanakkor a gazdasági dualitást intézményesítő, az önkényesen kiemelt jelentőségűnek minősített cégekre szabott törvénykezést elutasítjuk, a kkv-kat hátrányos helyzetbe hozó csődeljárási rendelkezéseket szintén elutasítjuk, ezeket nem tudjuk támogatni. A hivatkozott visszaélések - mint a Hajdú-Bét vagy a felszólalásom elején említett személyes történet - már kezelhetők lennének a jelenlegi rendelkezésre álló jogszabályok, akár a büntető törvénykönyv, akár a csődeljárás jelenlegi passzusai alapján. A lopás az lopás jelenleg is. A sikkasztás az sikkasztás a jelenlegi törvények alapján is, mint ahogy az adócsalás is adócsalás, ugyanúgy fel lehetne lépni ellene a mostani lehetőségek alapján is. Arra lenne szükség, hogy erősítsük az adóhatóságot, ott erősítsük az adónyomozati jogköröket, és a jelenlegi jogszabályokra, a jelenlegi egységes jogszabályra építve egy erősebb, nagyobb kiterjedtségű, átfogó, komplex szabályozással lehetne ezt a problémát orvosolni. Egy ilyen, kivételezettekre szabott, önkényes és a kkv-kat hátrányos helyzetbe hozó törvényt az LMP nem tud támogatni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu