BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A reggel 9 óra magasságában előadott kisebbségi véleményem óta, amit a szociális bizottság részéről a Jobbik nevében fogalmaztam meg, jó néhány óra eltelt, és rengeteg minden elhangzott ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Azt hiszem, a kétpercesekkel egy kicsit szét is lett ez beszélve.

Én nem jelentkeztem be előre, de közben támadt néhány olyan gondolatom, amiket még tegnap sikerült összeszedni, és közben reggel ért egy olyan internetes hír, amit mindjárt megosztok majd önökkel, és a jelen lévő államtitkár uraknak arról kérem majd a véleményét, amit egyfajta kérdésként fogok feltenni. Néhány kiegészítést, néhány szakmai jellegű kiegészítést szánok azért még ide.

Új eszközök és feltételek bevezetésének szándéka üt át az anyagon, aminek a lényege az átnevezés általi megszorítás palástolása, ami talán fel sem tűnne egy jóléti társadalomban, de hazánkban már megtanultunk figyelni a verbális finomságokra. A bérpótló juttatás helyett bevezeti a foglalkoztatást helyettesítő támogatási formát, aminek az igazolására értékteremtő közmunkát ígér, a támogatottak körének és feltételeinek megváltoztatása fejében, amely alternatíva megtapasztalása után minden munkanélküli fejvesztve rohan a rabszolgapiac szinonimájaként alkalmazott munkaerőpiacra. A továbbiakban megtudhatjuk: minden változás a mammonként tisztelt piac érdekében történik, ami ha kielégülést nyer, az életszínvonal szárnyalni fog országunkban.

Bár csak ne ismernénk Raymond Plant véleményét a piac magasztos hatásairól, idézem: "Ha a fennálló egyenlőtlenségek alapján kívánjuk a piac szerepének növelését, bizonyosan a legkevesebbel érkezők fognak a legkevesebbel távozni onnan." Vagyis a célmeghatározás során semmi szükség nincs a lingvisztikai ködösítésre, az egyenes beszéd viszont nem polkorrekt, ezért nem is a kormány sajátja. A javaslat célját a Jobbik programja két mondatban mondja ki, amit már 2010-ben megfogalmaztunk: fontos célunk a különböző segélyekkel való visszaélések felszámolása, és felül kívánjuk vizsgálni a munkanélküli-segélyezés rendszerét is; a tartós munkanélküliség semmiképpen nem finanszírozható segélyből.

A megvalósulást szolgáló eszközök tekintetében támogatandónak vélem, illetve ilyennek tűnik a minimális jövedelmet biztosító pénzbeli ellátások maximumszintjének és együttes összegének meghatározása, annyi kiegészítéssel, hogy a Jobbik ebben az aspektusban is felvethetné a szociális kártya bevezetését. A központosítás jegyében támogatandónak tekintem a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet hatáskörének országossá növelését, amennyiben tényleg nemzeti célokat szolgál a jövőben, és gyakorlatilag is részt vállal a krízishelyzetek megelőzésében. Vagyis olyan, kutatási célokat szolgáló módszertani elemek bevezetését preferálja, amelyek gyakorlati alkalmazása össztársadalmi érdekeket szolgálna.

A javaslat 1. §-ához nekem is lenne egy javaslatom. Itt arról van szó, hogy ki lehet közfoglalkoztató: helyi és kisebbségi önkormányzat, valamint ezek jogi személyiséggel történő társulása. Be is adtam ezt különben egy törvénymódosítóban. A javaslatom a következő lenne: csak és csakis olyan kisebbségi önkormányzatok vehessenek részt a közfoglalkoztatási programban, amelyek vezetői és testületének minden tagja erkölcsi bizonyítvánnyal rendelkezik, és 10 évre visszamenőleg nem volt bűncselekmény gyanúsítottja, vádlottja, valamint jelentős mértékű APEH-tartozása sincs.

A munkára ösztönzés mint cél természetesen támogatandó, de csak abban az esetben, ha a kormányzó hatalom előkészítette a gazdasági terepet az új munkavállalók tömeges alkalmazására; a közművek építésére, fejlesztésére, renoválására, javítására és a többi, elkülönített forrásokkal rendelkezik, illetve hazánk adottságaihoz igazodva, egy ökoszociális gazdaság keretein belül, bőséges forrásokra támaszkodva, tömegesen létesít munkahelyeket, például az élelmiszer-termelő és -feldolgozó ágazatban. Ezen előzmények teljesülése esetén az értékteremtő közfoglalkoztatás jogi kereteinek megteremtése és a munkaképes lakosság munkához juttatása, az álláskeresők foglalkoztatásának elősegítése érdekében törvényt alkothatna.

A javaslat 22. § (3) bekezdése a megszüntetésre ítélt rendelkezésre állási támogatást alakítja át rendszeres szociális segéllyé. A továbbiakban szembesülhetünk azzal, miként kíván a kormányzat 2-3 évet nyerni a rendszeres szociális segély folyósításának halogatására. A nyugdíjkorhatár emelkedésével rendszeres szociális segélyre az életkoránál fogva - a korábbi 55. életév betöltését előíró szabály helyett - az lesz jogosult, aki a rá irányadó nyugdíjkorhatárt 5 éven belül letölti. E rendelkezéssel az 55 év feletti személyek is foglalkoztathatónak minősülnek, csak éppen munkát nem kapnak, és rendszeres szociális segélyre sem lesznek jogosultak még néhány évig.

Amennyiben felvetjük a szociális kártya bevezetését, úgy a javaslat 22. § (4) bekezdése teljes átírásra kerülhet, amúgy a célzottsága támogatandó, hogy a rendszeres szociális segély havi összege a családi jövedelemhatár összegének és a jogosult családja havi összjövedelmének különbözete, de nem haladhatja meg a közfoglalkoztatási bér, a mindenkori kötelező nettó közfoglalkoztatási bér 90 százalékát. Ám, ha az elveinkhez hűen ragaszkodunk a szociális kártya bevezetése kapcsán, a Jobbik számára jogtechnikailag érdektelenné válhat ez a rész.

Próbálok most már rövidíteni. Visszatérve még a reggel általam említett '97. évi XXXI. törvényre, a Gyvt., 37-41. §-aiból merítek néhány gondolatot, hogyan látom én ezt. A 38. § a Gyvt. korábbi 96. § (8) bekezdését írja át, kiegészítésként módszertani szabályozást tartalmaz, és pluszfeladatokkal terheli a feladatellátót. A 39. § a Gyvt. 139. §-a kapcsán a nyilvántartások vezetését szabályozza, továbbra is bürokratikus előírásokkal. A 40. § a Gyvt. 145. §-a kapcsán a gyermekek védelmének főbb finanszírozási szabályait egészíti ki. Talán a pénzügyesek vitatkoznának vele, de számomra az is elég konklúzió, hogy az államhatalom kapacitásszabályozással kívánja kézben tartani a normatív támogatásokat.

A 41. § pedig a Gyvt. 159. §-ának hatályba léptetését jelöli ki értelemszerűen. Ezen a ponton néhány, talán nem egészen ideillő megjegyzést teszek, egyet mindenképpen: miért kell megvárni egy krízishelyzet eszkalálódását? Van-e mód preventív intézkedésekre, és melyek azok? És a javaslat 43-45. §-ának a földtörvénnyel összefüggő változtatásai, remélem, egy ökoszociális premisszákból táplálkozó kezdeményezés jogi formulái, és nem egy újabb termőföld-spekuláció első lépései. Legyünk jóindulatúak, és reménykedjünk!

És akkor visszatérnék a mostani hozzászólásom elején jelzett, felteendő kérdésemre. Reggel az internetről, egy internetes portálról sikerült lehalászni egy érdekes cikket, ami a következőképpen kezdődik.

(14.20)

"Több százezer munkanélkülit megmozgató, hatalmas állami építkezéseket készít elő a jövőben a közmunkaprogramokat is felügyelő Pintér Sándor. A parlamentnek benyújtott törvénytervezet is arra utal, hogy a Belügyminisztérium a nyugdíjból visszaterelt volt rendvédelmi dolgozókkal felügyelteti majd a közmunkásokat, akiket tömegesen fognak a munka helyszínére szállítani, étkeztetni és igen alacsony bérrel jutalmazni. Kormányzati források szerint nincs más megoldás: szakítani kell a segélyezésen alapuló, eddig eredménytelen szociálpolitikával."

A kérdésem tulajdonképpen ehhez kapcsolódna: erről van szó? Esetleg a kormány ezt a T/3500. törvényjavaslatot egy zseniális törvénytervezetnek gondolja? Szerintem innentől kezdve inkább - napok óta gondolkodom rajta - egy kicsit már az agyrém kategóriájába tartozik, de kíváncsian várom az államtitkár urak véleményét.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu