DR. SÓS TAMÁS (MSZP): Elnök úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ennek az előterjesztésnek számos kritikája megfogalmazódott, kiderült, hogy számos sebből vérzik az előterjesztés. Gondot jelent, hogy alapvetően forráshiányos, látszik, hogy túldimenzionált az elképzelés, ennek nincsenek meg a feltételei. Az is látszik, hogy itt négy órában kívánunk több embert biztosítani, és az is látszik, hogy ennek az adminisztrációja sokkal többe kerül, mint a korábbiak. Sorolhatnám, hisz ezek összefoglaló gondolatok az elmúlt öt óra vitája alapján. (Tállai András: Négy.)

Amit ki szeretnék emelni, a miniszter úr bevezetőjében elhangzott a képzés, de meg kell mondanom, hogy én ezt nem igazán találom. Ráadásul a probléma ebben ott van, hogy korábban az előző formában a szocialista kormány időszakában bevezetésre került számos oktatási elem. Ezek most kikerültek, és ez komoly gondot, komoly problémát jelent. Beszélünk a munkáról, ami ma, manapság nagy kincs. Ennek komoly gondjai, problémái vannak, erről ma itt sok szó esett. De számottevő befektetést, lehetőséget és egy perspektivikus gondolkodást jelent, ha az oktatással foglalkozunk, és itt nem foglalkozunk ezzel.

Korábban szerepelt - mondjuk, 35 éven aluliak esetében - az oktatás kérdése mint feltétel. Ráadásul azok az emberek, akik nem rendelkeztek általános iskolai végzettséggel, a program keretében ezt elsajátíthatták. Nem tudom, hogy ez miért nem fontos. Vagy uniós program keretében korábban lehetőség nyílt arra, hogy szakmát szerezzenek azok, akik általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Azt gondolom, hogy ez ugyanolyan fontos kérdés, mint ami az elmúlt öt órában elhangzott, és ezzel a kérdéssel komolyan nem foglalkoztunk.

Ha most ki szeretném emelni a legfontosabbakat: valójában a konvergenciaprogramnak akarnak megfelelni, 4 órás időtartam, gyakorlatilag a munkanélküli-ellátás szigorítása, a szociális ellátások szűkítése, a rokkantsági nyugdíjjogosultság szigorú felülvizsgálata, és őket is be a közfoglalkoztatásba. Itt rövid távú célok vannak, az lenne a tisztességes, ha ezt megfogalmaznák, és valójában hiányzik az a koncepció, ami egy távlatos gondolkodást jelent. A távlatos gondolkodás ebben az országban azt jelentené, amivel alapkérdésekben egyetértünk, csak éppen a gyakorlatban itt ez nem fogalmazódik meg, és nem ebben szellemben születnek meg az intézkedések.

Mit is jelent ez a távlatos gondolkodás? Már a szakképzésben elkezdtünk beszélni arról, hogy duális szakképzést kívánunk megvalósítani, bár az is gyerekcipőben van, nagyon sok tennivaló van. Amit én itt szeretnék felvetni, az a duális foglalkoztatáspolitika. Amint már a kétpercesben is elmondtam, hogy valójában a piaci szférában nem tudjuk a lakosság egy jó részét foglalkoztatni, körülbelül másfél millió emberről van szó, akiket állami foglalkoztatás keretében kellene foglalkoztatni. Ráadásul itt az egyéni érdek, a magánérdek, a közösségi érdek, települési érdek, az állami érdek is itt találkozik. Nem tudom, hogy ezt miért ne lehetne sokkal jobban összehangolni.

Többen vagyunk itt, most körbenézek, Észak-Magyarországról, államtitkár úr is onnét származik, Borsod, Nógrád, Heves megye. Észak-Magyarországon 28 kistérség van, ebből gyakorlatilag 17 a leghátrányosabb helyzetű kistérségek közé tartozik, pontosabban 12. Kérdezem azt, hogy ezeknek a kistérségeknek milyen lehetőségük van a kitörésre. Ha megnézem, ezekben a kistérségekben gyakorlatilag komoly gondot, komoly problémát jelent a képzettség, a végzettség, az életkor is rövidebb, munkahely hiányában kitörés nincs. Ezek az emberek nem mobilak, strukturális problémák vannak, a munkaerőpiacot és az oktatást sokkal jobban össze kellene hangolnunk, és alacsony képzettségűeket felszívó ágazatok és vállalkozási formák alulfejlettsége van. Jó volt hallani Czomba államtitkár urat, amikor a vállalkozókról beszélt, de gyakorlatilag ezt konkrétan nem látjuk. Ráadásul nem érvényesül az egyenlő elbánás a különböző rétegek között, akár a csökkent munkaképességűek érvényesülésének lehetősége, akár az idősek, nők, sőt a cigányság esetében - ezt is ki kell mondani. Nagy létszámú társadalmi csoportok örökletes, végzetes leszakadásának vagyunk tanúi.

Álságos az a megfogalmazás, ami most itt a vitában elhangzott, hogy nem tudnak fölvenni sokan munkaerőt. Egy mondat nem hangzott el. Ez a mondat pedig úgy hangzik, hogy azért azt a munkaerőt meg is kellene fizetni, és sok esetben azért nem megy oda, mert nincs megfizetve, nincs megbecsülve az érintett.

Tehát az oktatásnak van egy egymásra épültsége, ez kimaradt. Deklarációk, megnyilatkozások szintjén ez nagyon jól hangzik, de gyakorlatilag fölteszem kérdést: az óvodáztatásban mennyire haladunk előre a különböző intézkedések során? Az említett 12 kistérségben ez rendkívül komoly probléma, mert ezek a gyerekek sok esetben, mondjuk, 5 éves korban kezdik az óvodát. Majd utána bekerülnek az általános iskolába, az általános iskolában is komoly problémákkal küszködnek ezek a gyerekek. Majd bekerülnek a szakképzésbe, ha bekerülnek, jelentős a lemorzsolódás már, meg túlkorosak az általános iskolában, de bekerülnek a szakképzésbe, ott is komoly problémák vannak, agresszivitás, egyéb. Ezért sem értem, hogy a képzéssel, az oktatással, a szakképzéssel nem foglalkozik súlyának megfelelően ez a program. Én ezt egy súlyos hibának, súlyos problémának tartom.

Korábbi időszakban, mondjuk, a dolgozók általános iskolájának volt jelentősége. Úgy gondolom, hogy ezt is érdemes lenne végiggondolni, hogy legalább általános iskolai végzettséggel rendelkezzenek emberek. Akik pedig elvégezték az általános iskolát, szakmához jussanak, és a mi időszakunkban, az előző kormányzat időszakában mi erre törekedtünk; gyakorlatilag ez megszakadt. Én ezt egy súlyos problémának, súlyos hiányosságnak tartom.

Idekapcsolódik ezzel összefüggésben, hogy meg kell tanítani ezeket az embereket gyakorlatilag egy modern életvitelre, és akiknél az alapok hiányoznak, ez komoly gond, komoly probléma. Ráadásul kimarad ebből a gondolkodásból, hogy a szegénység, az iskolázatlanság, a munkanélküliség kézen fogva jár egymással. Úgy gondolom, hogy ezeket együtt kellene kezelni, nem csupán fiskális kérdésként, nem csupán rendszabályozási kérdésként kellene ezt megközelíteni.

Itt szeretném azt is szóba hozni, hogy elindult az előző időszakban a közösségi célú foglalkoztatás. Ezt tovább kellene vinni. A mi időszakunkban a szociális szövetkezet kérdésköre is felvetődött, gyakorlatilag ezt ki kellene fejleszteni. Turi-Kovács úr itt a szociális földprogramot megfogalmazta, én fölvetem, hogy a földprogramon túl számos olyan munkaforma, életforma, szociális és egyéb lehetőség van, ahol egy kis faluban munkát lehetne biztosítani. Gyakorlatilag, ha az önkormányzatok ennek az ügynek a perifériájára kerülnek, és gyakorlatilag centralizáljuk ezt a rendszert, és a korábbi önkormányzati munkaügyi központok helyi ismeretrendszerét felborítjuk egy centrális rendszerrel, gyakorlatilag azt vesszük el, ami az elmúlt húsz esztendőnek egy nagy vívmánya: az önkormányzatiság.

(12.10)

Gyakorlatilag már kiürítjük az önkormányzatokat, lassan már nem kapnak feladatokat. Ez is lehetne egy olyan feladat, ha erre megteremtjük az eszközöket, a lehetőségeket. Én ezt egy súlyos problémának és egy súlyos hiányosságnak tartom.

Érdemesnek tartanám ezeket a kérdéseket végiggondolni. Gyakorlatilag figyelmeztetőnek kellene lenni annak, hogy az önök polgármesterei, egyéni képviselői is felvetették januárban, hogy mekkora gondot jelentett az, hogy gyakorlatilag egy új formát alakítottak ki a 4 órás foglalkoztatással, ez lett a domináns. Karácsony után, mondjuk, egy nagyobb városban ezres nagyságban mondták fel a lehetőségeket, tehát nem tudtak közmunkát vállalni, egy kisebb városban is több száz embernek szűnt meg a közmunkája, de egy kistelepülésen is egy 100 főnek vagy közel 100 főnek. Ez egy súlyos gond, súlyos probléma. 90 ezer emberről van szó.

Tehát nemhogy azzal a nagy, perspektivikus céllal találkoznánk, hogy 10 év alatt 1 millió munkahely lesz, hanem gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt egy esztendőben még csökkent is több területen a munkalehetőség, nőtt a munkanélküliség több esetben. Itt van ciklikusság, változás, de alapvetően nincs egy kedvező tendencia, tehát az a nagy ígéret, amiről önök beszéltek, még el sem indult, nemhogy ennek a kiteljesedését látnánk.

Valójában én azt látom, hogy a korábbi egykulcsos adórendszer munkahelyteremtő hatása elmaradt, sőt ellentétes hatás alakult ki. Ez a mostani forma, amiről beszélünk, túldimenzionált, és súlyos tízmilliárdok mennek el helyi gazdaság erősítése és foglalkoztatottak munkaerő-piaci készsége fejlesztésének szolgálása helyett gyakorlatilag különböző korlátozásokra, megrendszabályozásra. Úgy gondolom, hogy ez egy tévút, aminek az árát az egész társadalom fogja megfizetni és leginkább az érintettek. Mi ezzel szemben, a frakciónk, 8 órás munkalehetőséget vetünk fel, tisztességes bért, a közmunka segítségével gyarapodó, tartós munkahelyek létrejöttét tartanánk fontosnak, mert úgy gondolom, hogy az mindenki számára fontos lenne.

Szeretnék kitérni arra a vitára is, ahol összemosunk mindenkit aki munka nélkül van. Szerintem ez nincs jól. Nincs jól, mert gyakorlatilag ez filozófiájában már más, mint az előző időszak volt. Szeretném elmondani, hogy az átfogó paradigmaszerű váltás már 2008-ban megtörtént az előző kormányzat alatt, és gyakorlatilag mi is a munkára helyeztük a hangsúlyt, arra, hogy érdemes legyen munkát vállalni, gyakorlatilag munka nélkül korlátoztuk a juttatásokat.

Nagyon érdekes, nagyon tanulságos: készülve erre a mai napra, volt, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a két háború közötti közfoglalkoztatási formákra valahogy rímelnek az itteniek. Ott érdemes szegények voltak, ínséges szegények voltak és munkakerülők. Az érdemes szegények segélyt kaptak, de nem voltak képesek munkát vállalni, az ínséges szegények regisztrált munkanélküliek voltak; és a munkakerülők, akik nem voltak hajlandóak - és ma sem hajlandóak - az állammal szoros kapcsolatot kialakítani a foglalkoztatás terén.

Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy Magyarországon az értelmiségiek aránya: az értelmiségiek körében vagy a szakképzettek körében, a szakmával rendelkezők körében jelentősen nő a munkanélküliek aránya. Ők nem azok az emberek, akikről a miniszter úr beszélt. Úgy gondolom, hogy ők nem tunya, lusta emberek. Szerintem ha most itt, ebben a teremben lennének vagy a karzaton, kikérnék maguknak, hogy őket így minősítsék. Úgy gondolom, hogy ez így nincs rendjén, hogy őket is egy kalap alá vesszük azokkal az emberekkel, akik nem hajlandóak munkát végezni.

Ma Magyarországon április végén a nyilvántartott munkanélküliek 57,4 százaléka, gyakorlatilag 351 ezer fő kapott álláskeresési vagy szociális támogatást, míg 260 ezer ellátatlan volt a 612 ezer főből. Hát ne mondjuk azt ezekre az emberekre, hogy mindenkit itt egy kalap alá veszünk! Gyakorlatilag azt is szeretném elmondani, hogy az elmúlt években még egyszer sem fordult elő, hogy ilyen magas legyen az ellátásban nem részesülők száma. Úgy gondolom, hogy ez egy komoly kritika önök felé, és ezzel foglalkozni kell. Gyakorlatilag ezt a helyzetet kívánja a kormány tovább rontani azzal, hogy a jogszabályok változásával mindössze három hónapra csökken az álláskeresési támogatás folyósításának időtartama. Változott az állást keresők szakképzettség szerinti összetétele az egy évvel ezelőttihez képest, 6,3 százalékkal nőtt a szakképzetlenek és 8,5 százalékkal emelkedett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma. Április végén a regisztrált munkanélküliek többsége szakképzetlen volt, 40,6 százalékuk legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett, 30,2 százalékuk végzett szakmunkásképzőt vagy szakiskolát, 14,5 százalék szakközépiskolát, 9,3 százalék gimnáziumi érettségivel rendelkezett, míg 5,3 százalékuk volt diplomás, és növekszik az arányuk.

Befejezéseként e 15 perces blokknak azt szeretném elmondani, hogy érdemesnek tartanám végiggondolni, államtitkár úr, hogy az önkormányzatok és a munkaügyi szervek között szorosabb együttműködés legyen, mint korábban, és nincs jól, hogy ez egy lazább forma lesz, mint a korábbi időszakban, és egy centralizált kényszerrendszert fognak kialakítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu