DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nagyjában-egészében a vita eddig azt igazolta, hogy valószínűleg mégiscsak jó úton járunk akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot előterjesztettük. Az LMP ugyanis azt állítja, hogy túl kemény, túl szigorú ez a rendszer, amelyet bevezetni kívánnánk, a Jobbik meg azt állítja, hogy túl enyhe ez a rendszer. Valószínűleg ezek szerint egy helyes középúton vagyunk, hiszen szigorra mindenképpen szükség van. Az teljesen elképzelhetetlen, hogy valamiféle ráimádkozással történjen majd meg annak az elérése, hogy azok, akik tíz éve már megszokták, hogy nem kell munkába menni, most holnaptól kezdve lelkesen elindulnak a munkába, ide nyilvánvalóan kell valamiféle ráhatás, és az is egyértelmű, hogy ez csak a demokratikus keretek között és az emberség keretein belül lehetséges.

Amiért még szót kértem, az gyakorlatilag Varga képviselő úr megszólítása volt. Szeretném egyértelművé tenni: ha van ebben az országban valaki, aki igazán szövetkezést szeretne látni a magyar vidéken, az én vagyok, és kezdettől fogva így van ez, most is meg húsz évvel ezelőtt is így volt, csak nem kolhozt, hanem olyasmit szeretnénk, amely egyértelműen az embereket visszaviszi a munkába tulajdonosként, azokat is, akik ma mélyszegénységben élnek.

Amikor én arról beszélek, hogy szociális földprogramot kell elindítani, nem arra gondolok, hogy béressé kell tenni az embereket, hanem annak a lehetőségét gondolom megteremteni, hogy valaki a munka révén eljuthasson a tulajdon világáig is, ne csak a munka világáig. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu