GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, néhány cöveket, cölöpöt le lehet verni, mert abban nincs közöttünk nézetkülönbség, hogy az elsődlegessége a munkának van.

Minden tekintetben arra kell törekedni, hogy minél több ember dolgozzon ebben az országban, minél több adófizető legyen - ez lehet egy közös pont. Bár úgy nehéz közös pontot rögzíteni, hogy az államtitkár úr azt mondja, nagy a munkanélküliség, nem kap munkást a munkaadó, a másik oldalról pedig a másik mondatában arról beszél, hogy sorban állás van a munkavállalásra, a munkavállalót érintően. (Dr. Czomba Sándor: Most!) Ez a kettő egymásnak ellentmond. A dolog lényege, azt gondolom, hogy azt kell megnézni, hogyan lehet intenzifikálni, azt kell megnézni, hogy hogyan lehet felkelteni egyrészt az érdeklődést, hogyan lehet segíteni, és hogyan lehet megkövetelni. Ezeket a dolgokat kell szerintem egymás mellé helyezni.

A másik oldalról nézve: azzal mi egyetérthetünk, egyet is értünk, hogy a segélyezés önmagában nem ösztönöz, de akkor, amikor valaki elveszíti a munkalehetőségét, azzal is szembe kell nézni, hogy ő egy biztosítási jogviszony alanyaként jelent meg a korábbi befizetései ellenében, és a mások szolidaritásából fakadó támogatása révén jut hozzá ahhoz a támogatáshoz, amely átmeneti időszakra szólóan segíti őt arra vonatkozóan, hogy minél hamarabb visszataláljon a munkaerőpiacra.

Az államtitkár úr használja a szót, hogy körülbelül mennyi ez az átlagos időtartam, viszonylag rövidet fogalmaz meg, de nyilván nem a saját hazájára, a Beregre gondol, ahol valószínűleg nem ez az időtartam az átlagos időtartam, hanem ennél jóval hosszabb. Ilyen értelemben megint azt mondom, hogy a pozitív értelmű diszkriminációnak van helye a rendszerekben, mert nem ugyanaz egy működő munkaerő-piaci környezetben elhelyezkedni, és szorított feltételek mellett lévő piaci feltételek közepette, éppen ezért vannak nézetbeli különbségeink az ügy kapcsán.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu