KUKORELLY ENDRE (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Közrend - sóhajt a honpolgár, a mindnyájunkban megbúvó, fölbukkanó rendes ember. De az meg mi? Ami erősen meghökkentően, radikálisan változó, egyetlen jogszabály sem definiálja. Mindenki érdeke, hogy kulturált körülmények között lehessen sportrendezvényeken részt venni. De mik volnának azok a körülmények? Hol a határ?

Vegyük például a híres-hírhedt, már Szilágyi képviselő úr részéről is említett lengyel huligánok ligáját.

(16.10)

Szurkolók csapnak össze hétről hétre, lebeszélt helyen, általában erdőben vagy mezőn, tisztázott szabályok szerint, többnyire előre kikötött létszámban. A liga alapja az összecsapás, ha úgy tetszik, meccs - lengyelül ustawka, lebeszélés. A kifejezés része Lengyelországban a futballt körülvevő közegnek és a rendőrségi szóhasználatnak is. Mindezt játsszák egész Európában, ez is - lássuk be - egyfajta kultúra, érted vagy nem, tetszik vagy nem.

Ám ha nem csupán a tisztes polgárt, de az egykor volt jelképes területekért és ablakból kikaparható gittért verekedő Pál utcai fiút is fölleled magadban, az korántsem engedi majd, hogy elborítson a kétségbeesés. Aki sokáig, sokat élt, ugyanis érzi a hanyatlást. Saját magán, de azon nyomban reflexből a világra vetíti. Nem nagy baj, de ne nagyon higgyünk magunknak, ha igazunk van is, meggyőződtünk róla, mindenki megerősít benne, és még a statisztikák is ezt mutatják. Ha elhiszem, baj. Én anyukámmal és apukámmal 75 ezres kettős rangadókra jártam a Népstadionba. Persze a Fradi miatt, Varga Zoli miatt, de persze a többi csapat játékosait is bámultam. Újpest és Vasas, Honvéd és MTK. Rapp Imrét, aki nem hagyta ott a Pécset, Bástit, aki nem hagyta ott Salgótarjánt.

Volt szív és hűség, előre kellett megvenni a jegyet, és volt a tömeg, férfikórus által elénekelt semmihez nem fogható morgás, ujjongás, csalódottság, hörgés. Mindenféle segédeszközök nélkül - tegyük hozzá -, mert nem volt még divat az a ma már sokszor elviselhetetlenül kellemetlen, agresszív hangkavalkád, aminek mélypontja az utolsó vb-be súlyosan belezavaró vuvuzela. Semmi anyázás nem volt, sem zsidózás, sem cigányozás, sem buzizás.

És előttem van a jelenet, belém égett, hogy a 2003. május 30-ai Fradi-Debrecen meccs után a beözönlő tömeg miket művelt. Ahogy rohan valaki a csapatom ellenfele edzője, Szentes Lázár után, és fölugorva, hátba rúgja. Ahogy ütöttek, rúgtak mindenkit, saját játékost is, Tökölit például, aki amúgy 26 gólt rúgott a szezonban. Ahogy az akkori budapestirendőrfőkapitány nyilatkozta, a rendőrséget a közterület biztosítására kérték fel, a pályán belül a Ferencváros által megbízott biztonsági emberek voltak felelősek a rendért, őket később hívták be, mikor úgy ítélték meg, hogy nem képesek saját erőből megoldani a helyzetet, és hogy a rendőrség csak az adott jogszabályi kereteken belül mozoghat. Ez valóban nem működik. Valóban változzon meg, amennyiben a törvény módosítása megoldja ezt a megoldhatatlanságot, hogy a Fradi-pálya miért nem közterület, ha az, illetve ha nem közterület, lehet-e ott tömegverekedni, másokat hátba rúgni; hogy rendbontásnál miért kellenek külön - az adómon kívül - fizetni azért, hogy a rendőrség beavatkozzon, ha máskor meg nem kell.

Ámde a törvénymódosítás általános indoklása szerint egyrészt, idézek: "Hosszú évek tapasztalatai alapján megállapítható az, hogy az erőfeszítések nem érték el a kívánt célokat és eredményeket. El kell ismerni, hogy a hathatós, átütő javaslatoknak rendszerint az anyagi lehetőségek és a jogszabályok gyakorlati hatályosulásának problémája, a jogalkalmazás során tapasztalható hiányosságok szabtak korlátot" - eddig az idézet. Majd pedig ez következik, idézek: "A módosítás több törvény módosításával kiküszöböli a jelenleg hatályos joganyag hiányosságait, nem titkoltan a szigorítás irányába elmozdulva, és a sportesemények rendezésében közreműködők nagyobb felelősségének megteremtése érdekében." Itt komoly az ellentmondás. Ugyanis, ha a pénzhiány a hiba, és a gyakorlati hatályosulás, a jog alkalmazása, akkor a szigorítás, a nagyobb felelősség mennyiben segíthet?

Tisztelt Ház! Létezik egy valóságos probléma, mindenki érzi. Ezeknek a javaslatoknak a hatása azonban nem kiszámítható, annyiban csupán, hogy újabb társadalmi csoportok, nézők, klubok, játékvezetők kiszolgáltatottságát növelje. Olyan magatartásokat kriminalizál, amelyek normál körülmények között szabálysértésnek sem minősülnek. Például bűncselekmény, ha a nézők meghatározott csoportjától elzárt területre lépek? Ha Fradi-drukkerként az Újpest drukkereinek fenntartott szektorba behatolok? A büntetőeljárásban azt kell majd bizonyítani, hogy a korlátozás rám vonatkozik, mert fradista vagyok? A csapatok iránti szimpátia ezek szerint törvényileg szabályozható?

Tisztelt Ház! Túl azon, hogy a törvényjavaslat a szervezőt megvalósíthatatlan feltételek elé állítja - gondoskodnia kell a be nem vihető tárgyak dokumentált átvételéről, megőrzéséről, a jogosult részére távozáskor történő visszaadásáról, a személyazonosításra alkalmas, kedvezményekre jogosító klubkártya kiváltását teheti kötelezővé, beléptetéskor a jegy, a bérlet birtokosának személyazonosságát kell ellenőriznie, személyes adatait egybevetnie a belépőjegy, bérlet, klubkártya adataival, s a többi -, túl tehát ezeken aránytalan és szükségtelen ekkora erőmutogatás. Mint példám, a lengyel ustawka is mutatja, még az úgynevezett sporthuliganizmus is hordozza a sporthoz nélkülözhetetlen fair play nyomait. Nem mellékesen ezek a szublimált háborús játékok - bármily rémisztőek és nemkívánatosak - összességében sem járnak annyi veszteséggel, mint a legjelentéktelenebb háborús konfliktus.

Ennek megfelelően könnyen belátható: a tiszta erődemonstráció inkább kriminalizál, mintsem old a helyzeten. Véleményem szerint a társadalmi és nem a társadalom fölötti kontroll erősítése révén lehet a helyzeten javítani, beleértve az egyébként elkerülhetetlen közhatalmi döntések és beavatkozások ellenőrzését is. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu