VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha a kormány valóban komolyan gondolná a munkahelyteremtést és a szegénység felszámolását, akkor nem munkatáborokat szervezne a belügyminiszter irányítása alatt, hanem az önkormányzatokkal és a Fejlesztési Minisztériummal együtt olyan térségi fejlesztésekben gondolkodna, amibe be tudná építeni a közfoglalkoztatást. Így csak alamizsnát oszt, megbélyegzi a közfoglalkoztatottakat, és a kiszolgáltatottak körét növeli tovább. A sajtóhírek szerint egy, a '30-as éveket idéző megalomán, központi irányítású program indul majd, amiben kézi erővel fogják nagyberuházásokba bevonni a tömegeket, utaztatással és elszállásolással, rendőri és katonai felügyelettel. A közmunkásokat a minimálbér alatt kívánják foglalkoztatni, 8 órában, és a munkanélkülieknek végzettségüktől és tapasztalatuktól függetlenül törvényi kötelessége minden felajánlott munkát elvégezni, ha segélyben kíván részesülni a jövőben.

Amíg a leszakadó térségek érdemi támogatást és fejlesztési programot nem kapnak, tehát semmi érdemi nem történik a szegénység fölszámolására, addig bizonyos kormányhoz közel álló, akár bizonyosan a kormányhoz közel álló cégek is a munkaerő-kölcsönzéseken keresztül, amit a kormány közfoglalkoztatásnak hív, olcsó munkaerőhöz is hozzájuthatnak. A szegénység felszámolása helyett a Fidesz dologházakat épít. A közmunkások semmilyen segítséget nem kapnak arra, hogy a három hónapos közmunka után önállóan el tudjanak helyezkedni. Három hónapig dolgozhatnak a minimálbér alatt, majd mehetnek, amerre látnak, és továbbra is csak magukra számíthatnak a munkakeresésben. Azzal, hogy 9-ről 6 hónapra csökkentik az álláskeresési járadék igénybevételének idejét, nagymértékben csökkentik ismét a munkához jutás lehetőségét.

Ha valaki elveszti az állását, akkor kap egy járadékot a befizetett járulék ellentételeként, és segít az állam, aktív és passzív munkaerő-piaci szolgáltatásokat biztosít annak érdekében, hogy az illető minél hamarabb vissza tudjon térni a munkaerőpiacra. A munka elvesztése önmagában egy drasztikus változás mindenkinek az életében, ha ezzel egy időben megjelenik, úgy megélhetése szinte azonnal veszélybe kerül, akkor jóval kisebb az esélye, hogy az érintett személy meg tud birkózni a munkaerőpiacra való visszailleszkedés feladatával. Ez azért is különösen fontos, mert tudjuk, hogy hazánkban nagyon csekélyek a megtakarítások, nem vagyunk anyagilag felkészülve az ilyen helyzetek kezelésére, miközben, ha munkanélkülivé válik valaki, ugyanúgy ki kell fizetni a rezsit, ugyanúgy enni kell tudni adni a családjuknak.

Ma Magyarországon átlagosan 6-12 hónap az álláskeresés időtartama az elbocsátást követően, ha a tartós munkanélkülieket nem számoljuk. A munkanélküliség átlagos időtartama 18 hónap, majdnem két hónappal hosszabb, mint amikor elkezdett a Fidesz kormányozni. Ennek tükrében elfogadhatatlan ennek az ellátásnak a csökkentése mind időben, mind összegét tekintve. A felsejlő közmunkaprogram tökéletesen illeszkedik a Fidesz azon elképzelésébe, hogy a magyar dolgozó egy bérrabszolga, akinek nincsenek munkavállalói jogai, nem lehetnek preferenciái, örüljön, ha dolgozhat. A kormány nem a jól képzett, önállóan is piacképes, egészséges és kiegyensúlyozott, XXI. századi munkavállalót látja maga előtt célként, hanem a jogfosztott, képzetlen, eldobható, ázsiai mintára tervezett munkavállalót.

Ezzel szemben az LMP olyan közmunkaprogramot ajánl, ami a szegénység felszámolásához járul hozzá. Több hónap terepmunka és széles körű egyeztetés után egy olyan koncepciót tettünk le a múlt héten az asztalra, amely az eddig jó gyakorlatokra építve, a korábbi rendszer hibáit kijavítva és a fenntarthatóság szempontjait is beépítve jött létre, és amelynek legfőbb célja, hogy átmeneti segítséget nyújtson a bajba jutott családoknak, és ezt szélesebb foglalkoztatáspolitika és a helyi gazdaság keretein belül tegye. A közmunkaprogramot üzemeltető település, vállalkozás vagy kistérség lehetőséget kell hogy kapjon arra, hogy az olcsó munkaerőn keresztül olyan infrastrukturális fejlesztéseket valósítson meg és szolgáltatásokat építsen ki, amelyek a helyi közösséget segítik, amelyek a kezdeti, jelentősebb támogatás után saját lábukra állhassanak és foglalkoztathassanak. Gondolunk itt például az önkormányzati földek hasznosítására, a helyi élelmiszer-termelésre, a helyi igényeket kielégítő szolgáltatás beindítására. Örülünk, hogy ez ebben a törvényben, legalábbis koncepciójában megjelenik.

Aki részt vesz ebben a programban, a munka mellett lehetőséget kell hogy kapjon a továbbképzésre. Szükség esetén gyermekelhelyezésre és arra, hogy a program végeztével, ha jól teljesített, tovább foglalkoztathassák. Forrását két helyről kellene biztosítani: egyrészt az EU regionális és szociális alapjaiból, másrészt a Munkaerő-piaci Alapból, amelyet az egykulcsos adó eltörlése után fel lehetne ismét tölteni. A minőség-ellenőrzés és a tapasztalatcsere kulcseleme lenne programunknak, ezzel segítve a helyi kezdeményezéseket, hogy minél életképesebb és sikeresebb koncepciókat hozzanak létre.

Lássuk, hogy mit csinált a közfoglalkoztatás terén a kormány eddig! 2010-ben a közfoglalkoztatásra fordított keret 150 milliárd forint volt, ez a keret 2011-ben 64 milliárd forint. Egyrészről a kormány, úgy látjuk, hátat fordít a leszakadó kistelepülések polgármestereinek, a nemzeti közfoglalkoztatási program jelentősen növeli az eddigiekhez képest az önkormányzatokra háruló terhet. Az önkormányzatok elesnek a munkaerőtől, vagyis az elvégzett munka értékétől, és nem rendelkeznek tartalékokkal, hogy ezt más forrásból pótolják. Ami bizonyos feladatok ellátásához fog maradni, például a településőrség, a házi segítségnyújtás, könnyen áldozatául esik ezeknek az intézkedéseknek. Nem marad forrás az árvízi és belvízi védekezésre, a helyi példaértékű projektek fenntartására, amelyek jelentős része pont az értékteremtést szolgálta, és amelyről a kormány mint célról beszél, például a helyi élelmiszer-előállítás, helyi piac megteremtése, helyi energia-előállítás. Továbbá kiesnek a közfeladatot intézményben folyamatosan segítő státusok, nem lehet profi módon, koncentráltan szervezni. Ezt már nem tudják vállalni a pár hónapos, négyórás, kétes munkaerőért. Marad az utcaseprés, ahonnan nincsen visszavezetés.

A maximálisan foglalkoztatható létszám, amit ezek a települések kaptak, sokszor arra sem elegek, hogy minden rászoruló személy jogosultságot szerezzen. Ami középtávon azt jelenti, hogy az egy család - egy segélyezett elve miatt várhatóan sokan ellátás nélkül maradnak, ami szintén az önkormányzati terheket fogja növelni. Jelentősen megnő a munkaügyi adminisztráció. A munkaügyi központok, a közfoglalkoztatást szervező önkormányzatok és intézmények és a Magyar Államkincstár jelentős többletterhelést szenvednek a folyamatos ki-beléptetések, elszámolások miatt. A pályázatok beadásától az elszámolás megküldéséig olyan mennyiségű hivatalos iratot, elszámolást, táblázatokat kell több példányban benyújtani, ami rendkívüli mértékében megnehezíti a pályázó, például az önkormányzat dolgát.

Végül elmondható, hogy a kormány semmibe se veszi a településvezetőket, az új programon látszik az egyeztetés hiánya, az utolsó pillanatos változtatások, az átállási időszak teljes kidolgozatlansága és zűrzavara. A munkavállaló, közmunkaprogramban részt vevő helyzete eddig is jelentősen romlott, és ezt a jelenlegi törvénytervezet még tovább rontja. Akinek lehetősége van dolgozni, az is alapvetően négy órában és maximum három hónapig dolgozhat, aminek súlyos anyagi és morális következményei vannak. A négyórás munkaviszonyért járó bér és a bérpótló juttatás havi összege között nincs is különbség, ami fedezni tudná a munkába járás többletköltségeit, mint például az utazás vagy ruházkodás. Eddig a végzettséghez mérten eggyel alacsonyabb szintű munkát lehetett fölajánlani. Ez azt jelentette, hogy egy diplomásnak nem lehetett fölajánlani utcaseprést, hanem csakis olyan munkát, amihez minimum középfokú végzettség szükségeltetik.

(9.40)

Ez ösztönözte az értékteremtést, a szervezőket pedig arra, hogy a megfelelő embert a megfelelő helyre vezessék. Most, ha az illető nem fogadja el a neki felajánlott bármilyen munkát, szankcionálni kell. Mivel igen nehéz ilyen feltételek mellett a képességének közel megfelelő munkát szervezni, az igen méltatlan helyzettel nem együttműködő személyt törölni kell a munkanélküliek nyilvántartásából. Ez több szempontból is kedvező a kormánynak, hiszen egyrészt csökkent a regisztrált munkanélküliek száma, másrészt ezeknek az embereknek nem kell továbbra sem fizetni egy fillért sem.

A viszonylag egyszerűen szervezhető közterületi segédmunka sok személy egészségügyi állapotának nem megfelelő munkakör, különösen kevéssé körültekintő munkaszervező esetében. Így például számos középkorú, gyengébb fizikumú asszony is vagy elveszti a jogosultságát, vagy megfelelő orvosi igazolás esetén marad passzív ellátásban.

Az új rendszer láthatóan elfogadhatatlan a résztvevők számára, s a közösség morális válságához vezet, részben az emberek elkeseredése miatt, részben pedig azért, mert megszűnnek a helyi közösségi szolgáltatások. Az új rendszerben kódolva van, hogy a rászorulók a feketemunka felé fordulnak, ha ezt megtehetik, hiszen ekkora összegből egyszerűen nem lehet megélni.

Összefoglalva: a Fidesz ezzel az intézkedéscsomagjával konzervál egy másodlagos munkaerőpiacot, ahonnan nincs kiút. A Fidesz a munkavállalót bérrabszolgának tekinti, akinek nincsenek jogai, és egy XVIII. századi kormos arcú gyermekmunkás képét vetíti előre.

A minimálbér alatti foglalkoztatás teljes mértékben szembemegy az "egyenlő munkáért egyenlő bér" elvével. Tehát amennyiben a munkaerő-közvetítés során kiközvetítenek egy közmunkást, ő kevesebb pénzt kap, ezáltal kiszoríthatja az eddig benn lévő munkásokat a piacról. Ezeket a megaprojekteket, amik előképét már lehet látni, nevezhetjük akkor dologházaknak (Derültség a Jobbik padsoraiból.), a kényszerfoglalkoztatás olyan részét képezik, amelyek egyrészt gazdaságtalanok, és nem a fejlesztési céloknak megfelelően mennek ki, hanem a kormány mindenkori akaratának megfelelően.

Az látszik ebből a koncepcióból, hogy Pintér Sándor lett az új szociális és foglalkoztatási miniszter. Nem a munkahelyteremtés, hanem a büntetés a cél.

Az LMP ezzel szemben egy alternatívát mutat. Mi a jól képzett, önállóan is piacképes, egészséges, kiegyensúlyozott, XXI. századi munkaerő képét vetítjük előre. A közmunkaprogram csak átmeneti ösztönző lehet; fontos és nélkülözhetetlen a kivezető funkciója, a továbbfoglalkoztatás. Képzés és egyéni fejlesztés nélkül nem lehet egy közmunkaprogramot elképzelni, hiszen így bezárjuk őket erre a másodlagos munkaerőpiacra. Területi alapú fejlesztési tervek nélkül nem képzelhető el a források elosztása, nem lehet a központból, Budapestről eldönteni, hogy melyik a jó projekt helyben.

A foglalkoztatottak ne szakadjanak el a munkaerőpiactól, ezért szükségesek, mint mondtam, a képzések és az egyéni fejlesztések. Az álláskeresési járadék csökkentése egyrészt időtartamában, másrészt összegében elfogadhatatlan, hiszen ez egy biztosítotti jogviszonyon alapuló járulék, miközben, ha átlag 18 hónapig keres valaki ma Magyarországon munkát, az a 6 hónap, amire kapja ezt az álláskeresési járadékot, vajmi kevés. Az összegének a csökkentése pedig azt hozza magával, hogy nem tudja az egzisztenciáját fenntartani, hiszen az elmúlt években sajnos már felélte a tartalékait.

Összegezve: az LMP sajnos nem tudja elfogadni ezt a koncepciót. Reméljük, a módosításokkal a részletes vitában még lehet rajta finomítani.

Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu