JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, én a 6. és később a 9. ponthoz szeretnék hozzászólni. Mielőtt képviselőtársaim itt a mókusok elé vetnének engem elvetemült nézeteim miatt, engedjék meg, hogy emlékeztessen önöket arra, hogy a múlt rendszerben, amit önök oly sokan bírálnak okkal-joggal, a Magyar Honvédséget nem egyszerűen csak őszi betakarítási munkálaton, nem egyszerűen csak árvizek idején, hanem adott esetben karhatalmi szerepben is lehetett felhasználni békeidőben. Az akkori parlament óriási nagy vitával végül is úgy döntött, valamennyi demokratikus párt egyetértésével, hogy nem kellene hagyni, mert az egy kicsit balkáni, az egy kicsit múltba tekintő, hogyha a Magyar Honvédség békeidőben belföldi felhasználásra kerülhet. Egyszerűen azért, mert a jogi garanciális feltételek nem teljesen kidolgozottak a tekintetben, hogy a belföldi felhasználás során, lásd közmunkaprogram-szervezés és más, mit végezhet és mit nem végezhet. Gyakorlatilag a történetet azért találták ki, hogy soha semmilyen formában ne lehessen a demokratikus jogrend ellen fölhasználni a Magyar Honvédséget.

Én nem gondolom, hogy a közmunkaprogram szervezésében való részvétel a jogrend elleni fellépéssel lenne egyenlő. Ki is kérném, hogyha ezt feltételeznék. Ugyanakkor szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy az az út, amelyen elindult a kormányzat, abba az irányba mutat, hogy egyre többször, egyre több formában kívánják békeidőben, belföldön a Magyar Honvédséget felhasználni. Nem arra, amire alaprendeltetése szól, hanem valami másra, valami kiegészítő tevékenységre.

Önök azt mondják sokan, hogy átláthatatlan a költségvetés, és le kellene válogatni itt a védelmi tárca költségvetésében, hogy mi az, ami egészségügy, mi az, ami szociálpolitika. Tisztelettel kérdezem: nincs ellentmondásban a közmunkaprogram szervezésének honvédelmi finanszírozásban történő munkálata és az a fajta igény, hogy egyébként tiszta védelmi költségvetésünk legyen? Hát dehogynem! Más káposzta, hogy vannak, akik a demokratikus jogaikat csak akkor féltik, ha róluk van szó, másoké nem érdekli őket. Én meg azt gondolom, a demokratikus jogok olyanok, hogy Volner Jánosnak ugyanúgy jár, mint nekem, és azt kell mondanom, hogy itt más képviselőtársamnak és parlamenten kívüli honfitársainknak is.

(14.40)

Nem gondolom, hogy ebből lehetne olyanfajta hitéleti kérdést indukálni, hogy ki szereti jobban a hazáját. Tény, hogy másképpen szeretjük, de azt megkérdőjelezni, hogy én jobban, mert én nemzeti elkötelezett vagyok, azt gondolom, hogy e Parlament falai között nem stílszerű. Ezt már kérték ki itt többen, többször maguknak finoman is, csúnyán is, én csak annyit szeretnék jelezni, hogy nem helyes ez a fajta megközelítés.

Ami az 1,1 százalékot illeti, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor 1,5 volt meg 1,4 volt a védelmi tárca finanszírozása, akkor persze egy 1,1-es mutatót nyilván az ember nem rak be. De akkor, amikor Európában az utolsók vagyunk, Izlanddal gyakorlatilag egy szinten, csak Izlandnak nincsen hadserege, akkor mindenféleképpen el kell gondolkodni azon, hogy jó-e ez a finanszírozási rendszer.

Ma pillanatnyilag a honvédelmi tárca vezetése - nem véletlenül mondtam a bevezetőben - képtelen a védelmi tárca érdekeit megjeleníteni és képviselni, éppen ezért gyakorlatilag pótcselekvéssel kell eltöltenie az időt. De a védelmi költségvetés, olvassák el a mai Magyar Nemzetben a vezérkari főnökkel készült interjút, meg azt egyébként, hogy a közmunkaprogram szervezésében a saját volt katonáival is mit tudna csinálni, nagyon érdekes és tanulságos, nos, azt kell mondanom, hogy ez azért égbekiáltó, hogy semmi nem működik, mondja ezt a vezérkari főnök úr, de még egy pluszfeladatot vállalunk.

Tisztelettel szeretném önöknek jelezni, hogy minimum szükséges ennek a finanszírozási feltételét biztosítani, és nem azért, mert most nagyon NATO-elkötelezett lennék - megjegyzem, a preambulumhoz majd még szeretnék hozzászólni -, hanem sokkal inkább azért, mert ha a honvédelmi miniszter kijelenti azt, hogy a Magyar Honvédség, emberek, jaj, a szívemhez kapok, szemünk fénye, nem képes a hazát megvédeni, akkor azt gondolná mindenki, hogy megteszi a szükséges lépéseket, hogy ezután meg tudja védeni. Ehhez képest gyakorlatilag azon túlmenően, hogy most már lelepleztük a korrupciót annak rendje-módja szerint, érdemi szakmai lépés - lásd megint a vezérkari főnök mai interjúját - az elmúlt időszakban nem történt, és a következő időszakban sem várható. Ez volna a nemzeti demokratikus haderő?

Az volna a nemzeti demokratikus haderő, amely majd roma származású embereket kísér közmunkaprogramra, adott esetben talán még fegyverrel? Nem? Nem lehet összehasonlítani a háborús területen végzett építési feladatot semmiféleképpen sem azzal, hogy békeidőben egyébként mire volnának képesek. Békeidőben kell arra készülni, hogy a háborút megnyerjék és hogy a háborúra felkészüljenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslatnak van egy olyan pontja, amely a honvédelmi nevelésben való részvételre vonatkozik, amit azért szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, mert teljesen természetesen nem arról van szó, hogy a tárcának kell végeznie, de arról biztosan, hogy a tárcának kell segítenie a tekintetben is, hogy pillanatokon belül létrehozzák a nemzeti közszolgálati egyetemet. A nemzeti közszolgálati egyetemnek, az ott lévő rendőröknek és másoknak, ha nem teszik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy fél pillanat, elnök úr, és nem kérek két percet - feladatává azt, hogy részt vegyenek, felkészüljenek egyébként erre a feladatra, akkor szerintem hibát vétenek. Ez nem egy pluszfeladat, hanem egy leendő egyetem funkciójába tökéletesen beépíthető feladat volna, amelyet most önök nem szeretnek, miközben elfogadták nem is olyan régen a hazaszeretetről szóló napot.

Nem az a hazaszeretet, hogy egyébként deklaráljuk ezt egy naptárhoz kötve, hanem az, hogy adott esetben az intézményt megteremtjük hozzá, hogy az működhessen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu