VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is az értetlenségemet szeretném kifejezni. Most már harmadszor kérdezem meg az MSZP képviselőit, hogy minek köszönhető az a csoda, hogy katonai-műszaki alakulatokat a délszláv háborúba képes volt az akkori szocialista kormányzat kiküldeni, illetve ezeknek a részvételét támogatni. Támogatta azt, hogy a délszláv államokban az újjáépítési munkálatokban ezek az alakulatok vegyenek részt, akkor azonban, amikor a magyar nemzetgazdaságban történő hasonló jellegű részvételről van szó, akkor a szocialisták kézzel-lábbal kapálóznak.

Hát elmondom én, képviselőtársaim, hogy minek köszönhető. Az, hogy a szocialisták elvhűsége sokkal komolyabb a NATO-hoz való ragaszkodás képében, mint a nemzeti érdekeknek való megfelelés. A szocialisták nem csinálnak egyebet, mint hogy folyamatosan a NATO érdekei mellett kardoskodnak, hogyha megnézik, még az a bizonyos 1. ajánlási pont, amire nem szeretnék most kitérni, ez is arról szól, hogy a NATO érdekeit próbálják a szocialisták kézzel-lábbal képviselni itt az Országgyűlésben. Nekünk az a dolgunk, minket azért küldtek ide a választók, hogy a magyar nemzet érdekeit képviseljük, és hogyha ezeknek a nemzeti érdekeknek a képviseletét az jelenti, hogy nem külföldön építenek a katonák, és nem külföldön vesznek részt különböző építési munkálatokban a műszaki alakulataink, hanem Magyarország területén, én azt gondolom, ez maximálisan támogatható nemzeti cél. Az pedig, hogy a szocialisták ez ellen kézzel-lábbal tiltakoznak, ellenben a külföldi újjáépítési munkálatokat folyamatosan szorgalmazták a saját kormányzati éveik alatt, az pedig egy árulkodó momentum - azt gondolom - a Szocialista Párt irányultságáról, és arról, hogy kinek tartozik engedelmességgel a Szocialista Párt, és honnan vezérlik a cselekedeteiket.

Korondi képviselő úr a 2. ajánlási pontban azt javasolja, a képviselőtársam ezt a kitételt, hogy "a parancsnoknak törekednie kell arra, hogy a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítő katonát a fegyveres érintkezésből kivonja", törölni szeretné a törvényből.

Mi is ennek az oka, képviselőtársaim? Az, hogy amikor háborús helyzet van, akkor azt nem lehet megtennie egyetlen hadvezetésnek sem, hogy a katonák egy jelentős részéről lemond azért, mert a katona - a saját, egyébként személyes okokból jogosnak tűnő önérdekeit képviselve - nem szeretne a fegyveres érintkezésben részt venni, úgy gondolja, hogy háborús helyzet ide vagy oda, ő megpróbálja személy szerint a veszélyekből kivonni magát, mert egész egyszerűen haza szeretne jutni a családjához. Ez emberileg érthető szempont, azonban a haza védelme adott esetben megköveteli azt, hogy a katona az életét kockáztassa. Ez sajnos, azt kell hogy mondjam, egy ilyen műfaj, ha háborús helyzet van, akkor mindenkinek - pestiesen szólva - oda kell tennie magát, mindent meg kell tennie azért, hogy a honvédelmi célok teljesüljenek. Azt gondolom, hogy nem lehet olyan állapot, amikor a katonák akkor, amikor a hadkötelezettségre szóló behívóparancs megérkezik számukra, akkor önként szelektálhatnak, hogy ő most, ha már muszáj, szívesen részt vesz a katonai életben, csak hát a fegyverek zajától távol, valahol a hátországban, mondjuk, sárgarépát termesztene a hadseregnek. Hát, képviselőtársaim, ez abszurd javaslat lenne, teljesen nyilvánvalóan.

Hogyha ezt nézzük, ha a hadsereg céljait nézzük, és azt tekintjük elsődlegesnek, akkor azt gondolom, teljesen nyilvánvaló, hogy a hadsereg vezetőinek nem arra kell törekedni, hogy a katonákat hogyan mentesíthetnék minél nagyobb számban a harci cselekmények alól - ennek a káros következményei nyilvánvalóak mindannyiunk számára -, hanem az, hogy a hadseregnek meg kell állnia a helyét adott esetben. Én tehát azt gondolom, hogy ez teljesen jogos.

A másik, amit föl szeretnék hozni, hogy itt sajnos meglehetősen méltatlan körülmények között került sor - és ez már a 13. ajánlási ponthoz tartozó kérdés - a múlt héten a honvédelemről szóló törvény vitájára. Emlékeztetnék arra, hogy 9-10 óra felé, az esti órákban, messze-messze a tv-műsoridőn kívül került sor egy ilyen rendkívül fontos terület tárgyalására. Akkor bizony komoly vitánk volt a szocialistákkal.

Ugyanis mi volt az, ami a szocialisták szónokait elsősorban motiválta, magát Vadai Ágnest is? - aki most sajnos nincs itt a köreinkben. Hát az volt az első és legfontosabb kifogása a honvédelmi törvénnyel szemben, hogy a Szent Koronát miért a katonákkal őriztetik, és egyébként is a Szent Korona a Szent Korona. Akkor is elmondtam, és most is elmondom: én megértem azt, hogy a szocialisták számára, mivel a magyar nemzethez való ragaszkodásuk csekélyebb mértékű, mint mondjuk, a nemzeti érzelmű politikusoké, megértem azt - látva a politikai pályafutásukat -, hogy a Szent Korona vörös posztót jelent, és legszívesebben beolvasztanák, hogyha tehetnék. Azonban azt gondolom, hogy ez a támadás, ennek az iránya, a fő hangsúly a szocialisták szónoklataiban - azt gondolom, szerencséjükre műsoridőn kívül esett - megint csak árulkodó jel arról, hogy a Szocialista Párt nemzethez való ragaszkodása milyen mértékű, milyen irányú.

Azt gondolom, hogy a lehető legtermészetesebb az, hogyha a kormány visszatér a nemzeti hagyományokhoz, visszatér ahhoz, hogy a magyar hadseregnek adott esetben külön alakulata őrizze a koronát, megadja neki azt a tiszteletreméltó környezetet, amelyet a korona megérdemel, és ilyen körülmények között a külföldi és a hazai turistacsoportok megtehetik itt a tiszteletüket a korona előtt. Azt gondolom, ez maximálisan támogatható cél. Azt pedig, hogy a szocialistáknak mi a baja ezzel, igazándiból még ők sem tudják megmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(14.30)

Forrás: parlament.hu