BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom szó nélkül hagyni, kérem, bocsássanak meg, az imént elhangzott szavakat, hisz úgy tudom, hogy Józsa képviselőtársamnak mindenről ugyanaz jut eszébe, és igyekszik a kormányt lejáratni, szekálni. Ez a dolga, csak úgy gondolom, hogy hiteltelen ebben a kérdésben, és elmondom, miért.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, úgy gondolom, hogy a katasztrófavédelem biztonságot jelent. A magyar állampolgárnak sajátja és tulajdonsága az, hogy szereti a biztonságot, a rendet maga körül. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt húsz évben a tűzoltóság és a katasztrófavédelem kérdésköre sok-sok változáson, jó szándékú változáson ment keresztül, de eredménye az volt, hogy az elmúlt húsz évben generálisan ez a kérdés nem volt átgondolva. Mégpedig a biztonság egy olyan tétel és olyan tényező az életünkben, amit szeretünk, ha rendben van, pontosak a felelősségi viszonyok, pontosak a tulajdonosi viszonyok, és az irányítási viszonyok is teljesen rendezettek. Úgy gondolom, hogy dicséretes a kormány részéről, hogy ezt a kérdéskört átgondolta, és rendet kíván tenni.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt nyolc évben ebben a kérdésben semmi lényeges nem történt. Úgyhogy ezért hiteltelen, kedves Józsa képviselőtársam, mert katasztrófák viszont voltak (Dr. Józsa István: Most is az történik!), és mindig önök után voltak katasztrófák ebben az országban, tudják, azért, mert sok dologban a katasztrófavédelem a megelőzésről szól és a védekezésről. Na most, a megelőzés egy tudatos emberi folyamat, amikor védműveket kellett volna építeni, amikor beruházásokat kellett volna eszközölni. (Dr. Józsa István elhagyja az üléstermet.) Kérem, önök ezt mind elhanyagolták, úgyhogy az a kár, ami terheli az állami költségvetést, mondjuk, az árvízi-belvízi katasztrófák kérdéskörében is, sajnos az elmúlt nyolc év regnáló kormányzásának a listájához írható, mint ahogy sok egyéb más rendetlenség is ebben az országban. Tehát úgy telt el a nyolc év, hogy nem lett ez a tevékenységi kör átgondolva, márpedig tudják, minden emberi tevékenységet irányítani kell, pontosan kell tudni, hogy ki a főnök, ki az, akinek jogosítványai vannak, jogosultságai vannak, a felelősség kérdését is pontosan rögzíteni kell. Úgy gondolom, hogy az általános biztonság kérdése mindenkor állami feladat, és az államnak itt jelentős közfeladatot kell ellátnia az állampolgárok érdekében.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, gondoljanak csak vissza, hogy mik történtek az elmúlt nyolc évben. Mondjuk, menjünk vissza egészen 1998-ig, mekkora árvizek voltak! És előtte a szocialista-liberális kormányzás nem gondoskodott a védművekről. Terveket ugyan hangoztattak, puffogtattak, de nem történt semmi sem. Eltelt a nyolc év, és akkor jöttek az árvizek, a belvizek és az ipari katasztrófák. Ez mind annak tudható be, hogy nem volt állami gondoskodás azokban a generális kérdésekben, amelyekben az állam oldaláról és a parlament oldaláról fontos törvényhozási, intézkedési, rendelkezési, tervezési kötelezettségek vannak. Hölgyeim és uraim, mindaz, ami történt az országban, az elhanyagolt állapotok miatt következett be, és ez tovább nem tartható, hisz többet költünk sajnos alkalmasint a rehabilitálására, a károk felszámolására, mint a megelőzésére, márpedig az okos ember, ha tudja, akkor megelőzi a bajt: gátat épít, víztározót, belvízcsatornákat épít, és sok egyéb más dolgot tudatosan megszervez. Kérem, ez az elmúlt húsz évben azért igazából - és nem kifejezetten a szocialista-liberális kormányra koncentrálva a dolgot - sok tekintetben tizedrangú kérdés volt, de a szocialistáknál pedig teljesen. Úgy gondolták, hogy majd a Jóisten megoldja ezt a kérdést, aztán ha páran belefulladnak és tönkremennek, az pedig kit érdekel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy ma a parlamentnek ezt a kérdéskört, a katasztrófavédelmet nagyon felelősen át kell gondolnia, jól meg kell szerveznie, pontosítani kell minden szabályt, és helyére kell tenni mindent, mert az élet már csak olyan, hogy mindennek egy helyet és mindent a maga helyére; ez általános szabály, általában.

Azt azért el kell mondani, hogy ebben a kérdésben rendetlenség van, óriási rendetlenség, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim. Nem igazán pallérozottak, kérem, az önkormányzatok feladatai, a polgármesterek feladatai, a katasztrófavédelmi szervezet feladatai, párhuzamosságok tömkelege, ugyanakkor a megyék szerepe, és egyáltalán a katasztrófairányítás sem történt meg. Nagyon bízom abban, hogy a katasztrófavédelem dolgozói véleményt nyilvánítottak e törvényjavaslat kapcsán, és elmondták, hogy ezt szeretnék, és ebben látják Magyarország biztonságát, ha egy új törvényt alkotunk, egy jól átgondolt törvényt alkotunk, és rendet teremtünk a katasztrófavédelemben.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha példát kívánnak hallgatni arról, hogy milyen rendetlenség volt ezekben az ügyekben, akkor elmondom. Magyarországon a tűzoltóság például nagyon fontos biztonságot nyújtó szervezet. Ki fejleszti? Nem az állam; részben az állam, de az önkormányzatoknak ebbe be kell szállniuk; ugyanakkor a térségi központok térségi ellátást és biztonságot nyújtanak, de a térségből nem szállnak be ezekbe a fejlesztésekbe, csak a térségközpont települése. Márpedig bizonyos gépjárművek vásárlása hatalmas költségekkel jár, és tisztességes önerőt kell ebbe applikálni. Hadd mondjam el saját példámat: nincs megfelelő tűzoltólaktanya, vásároltunk ingatlant, terveztünk, pályáztunk, megszereztük hozzá a szükséges forrást - de 20 százalék önerő kell hozzá, hölgyek, urak, 100 millió forint! Ezt helyben akár egy járda-, útépítéstől kell elvonni azért, hogy a térség biztonságát a körzetközpont település próbálja rendezni.

Mi volt a túlórákkal? Emlékezzenek vissza, '98-ban a polgári kormánynak kellett kifizetni azokat a bérköltségeket, amelyeket korábban négy éven keresztül a szocialista-liberális kormány nem fizetett ki. Emlékeznek rá? Most megint milyen állapot állt elő? Most ki kell fizetni 2004-től 2011-ig az elmaradt túlórákat, sok száz milliárd forint összegről van szó - és akkor mutogatnak az önkormányzatokra. Kit pereltek be a tűzoltók? A munkáltatójukat. Ki a munkáltatójuk? A helyi tűzoltóparancsnok. És akkor a bíróság megítéli, és fizessen az önkormányzat, mert ő a munkáltatója a parancsnoknak. Hölgyek, urak, ez így nincsen rendjén! Nincsen rendjén, ezt a szocialistáktól örököltük, és ez egy borzasztó állapot, rendet kell ebben a kérdésben tenni. Persze az átalakításhoz pénzre is van szükség és nagyon megfontolt döntésekre, nagyon megfontolt törvényre és törvényjavaslatra.

Én nem állítom azt, hogy ez a törvényjavaslat tökéletes, de nekünk a dolgunk itt a parlamentben, hogy jó törvényt alkossunk, átláthatót és a jövőre mutató dolgot. Szeretném elmondani azt is, hogy - az állam szerepét ebben kihangsúlyozva - nem lehet mellőzni a települések felelősségét és közreműködését, és nem lehet a civil szféra, az emberek támogatását mellőzni. Nagyon fontos dolog az, axióma, hogy az államnak kell magára vállalni a vezető szerepet ebben a kérdésben, és neki kell a felelősséget és az összekapcsolódási pontokat megalkotnia, de nem mellőzheti a civil szféra támogatását, segítségét e kérdésben.

Úgy gondolom, ha a fontos axiómák mellett átgondoljuk az egész tevékenységi kört, akkor pallérozott lesz a gondolkodásunk, és ha ezt írásba is fektetjük, jó törvényt fogunk alkotni. Úgy gondolom, nem biztos, hogy a mostani törvényhozó aktussal a legtökéletesebb katasztrófavédelmi törvényt fogjuk megalkotni, de egy törvény sosem jó és tökéletes, magáról ne is higgye senki, hogy tökéletest alkot. Az élet majd még ezt a törvényjavaslatot, ha elfogadtuk, igen, módosítani fogja, ami teljesen természetes és normális dolog. Lesznek olyan kérdések, amelyekre most nem tudunk odafigyelni, épp ezért kérem a tisztelt Ház minden tagját, hogy segítse e törvényhozó munkát, hisz közügyről, közérdekről van szó, mégpedig az ország biztonságáról, a katasztrófavédelemről, aminek nagyon fontos eleme a megelőzés és a védekezés.

Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a kormánypártok, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu