BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő határozati javaslat több pontja támogatható. A Magyar Országgyűlés épülete, az Országház nem csak egy építészetileg csodált része a világnak - mondhatom így: a világnak-, egyúttal a magyar demokrácia szimbóluma is. Ezért támogatható minden olyan törekvés, ami az Országgyűlés házát, az Országházat, annak a környezetét ennek a funkciónak megfelelően alakítja át, és alkalmassá teszi arra, hogy mint szimbólum is megfeleljen ezeknek az eszményeknek.

Az sem ördögtől való gondolat, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kormányt és a törvényhozást fizikailag is elválasszuk, és a kormány tisztviselői, tisztségviselői, tagjai, alkalmazottai más épületben kapjanak elhelyezést, és ezzel az Országház minden tekintetben valóban a Magyar Köztársaság Országgyűlésének munkáját legyen hivatva szolgálni. Megjegyzem ugyanakkor, hogy ennek a javaslatnak a támogatása nem jelenthet automatikusan biankó csekket. Azt, hogy a kormány tagjai, beleértve akár a miniszterelnököt, a minisztereket, az államtitkárokat, a munkatársaikat, hol és milyen épületben kapnak elhelyezést, azzal összefüggésben lesz majd érdemes vizsgálni, amikor ezeket az elképzeléseket megismerjük. És ebben bennünket nemcsak az fog vezérelni, hogy az elhelyezés méltó legyen a Magyar Köztársaság kormányához, hanem nyilván figyelembe fogjuk venni azt, hogy az elhelyezés költségei összhangban állnak-e országunk teljesítőképességével, fizetési mérlegével, lehetőségeivel.

Egy olyan pontja van, hölgyeim és uraim, a határozati javaslatnak, ami viszont komoly megfontolás tárgyát kell hogy képezze, és a magunk részéről ezt a részt nem támogatjuk. Ez pedig a határozati javaslatnak az a pontja, amely úgy képzőművészeti arculatát tekintve, úgy egyéb szimbólumait tekintve az 1944 előtti állapotokat tekinti irányadónak. Ezt a javaslatot nem tudjuk támogatni. A mi megítélésünk szerint ugyanis a XXI. században az Országház és környezete egy modern Magyarország - történelmi múltjára büszke, történelmi vitáit maga mögött tudó ország - szimbóluma is kell hogy legyen, és inkább olyan elrendezést támogatunk, ami ennek a modern Magyarországnak felel meg, szemben azokkal az elképzelésekkel, amelyek egy hamis nosztalgia jegyében, naftalinszagú eszményekben látják a mai szimbólumok megfelelőjét.

Az 1944 előtti állapot képzőművészeti arculatához tudni kell, hogy ebbe nemcsak Károlyi Mihály szobra nem fér bele, hanem József Attila szobra sem. Tudjuk, hogy Károlyi Mihály történelmi szerepét történészek és politikusok is vitatják. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy ezt a vitát elsősorban a történészeknek kell lefolytatni, azonban kétségtelen tény, hogy az első magyar köztársaság szimbolikus alakja, Károlyi Mihály szobrának helye van a Kossuth téren. És remélem, abban sem lesz képviselőtársaimmal vitánk, hogy József Attila szobrának is helye van a Kossuth téren. Mélyen tisztelem gróf Andrássy Gyula történelmi szerepét, de nem gondolom, hogy József Attila szobrát el kellene távolítani a Kossuth térről, csak azért, hogy az egykor a helyén álló Andrássy-szobrot oda visszahelyezzük, vagy újra megcsináltassuk képzőművészekkel.

Azonban nemcsak a szobrokról és a szobrok mögötti szimbólumokról van szó, hanem magáról a '44 előtti korszakról. A magyar történelem minden korszakának voltak előremutató, nem is ritkán felemelő pillanatai is. Azonban amikor sommásan egy korszak egészére tekintünk, akkor a '44 előtti korszak nem lehet eszményünk. Nem lehet eszményünk egy olyan korszak, amelynek több nyilvánvaló abszurditása is létező tényként kell hogy elfogadásra kerüljön, hiszen ha külföldiekkel beszélünk, akkor nehezen értik meg erről a korszakról beszélgetvén, hogy milyen lehetett anno egy király nélküli magyar királyság, amelynek első számú embere egy tenger nélküli ország ellentengernagya volt. Ez már önmagában is abszurd, és sok tekintetben annak a korszaknak az abszurditását is jellemzi.

Ennél talán fontosabb, hogy annak a korszaknak sok olyan törvényét, amelyet egyébként itt, ebben a tisztelt Házban fogadtak el, nem fogadhatunk el a XXI. században, és a maguk korában is szégyenteljesek voltak. Ezek a törvények, hölgyeim és uraim, a zsidótörvények. Tehát félreértés ne essék, bár 1944 után volt Magyarországnak olyan kormánya, amelyik nyíltan fasiszta eszméket vallott, és közreműködött több százezer magyar meggyilkolásában, ennek az 1944 előtti előképei viszont tagadhatatlanul léteztek. Erre az útra az akkori Magyarország törvényalkotói akkor léptek rá, amikor az első kisebbségeket korlátozó törvényeket, jelesül a zsidótörvényeket elfogadták.

Hölgyeim és Uraim! Hogyha eszményeket keresünk, akkor a történelmi múlt feldolgozásával a modern kor eszményeit keressük. Amikor az Országház környezetét rendezzük, amikor az országgyűlési képviselők munkájának körülményeit, méltó körülményeit megteremtjük, akkor ne egy vitatott múltban, sok tekintetben szégyenteljes múltban keressük az elődöket és az eszményeket, hanem XXI. századi megfelelő eszményeket alkossunk, és ennek megfelelő szimbólumokat keressünk, ennek megfelelően alakítsuk ki a tér képzőművészeti arculatát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu